Március 9-től már látható a mozikban az új, nagyszabású magyar történelmi film, a Hadik. A művet Szikora János dirigálta, Dyga Zsombor pedig technikai rendezőként segített a munkálatokban. A hollywoodi produkciókban is megfordult Steve Dent az akciószekvenciák megszervezéséért felelt, úgyhogy nem semmi csapat gyűlt össze a forgatásra.
Ezekről az élményekről és sok másról kérdeztük a film egyik főszereplőjét, Molnár Áront.
Amikor a Toxikoma kapcsán beszélgettünk, mesélted, hogy a Hadikon dolgozol. Lovagolni, vívni tanulsz és piszkosul élvezed. Hasonló élmény volt a forgatás is?
Már eleve a casting nagyon jól sikerült, arra kértek, hogy meséljek el az életemből egy csibészes történetet. Az én kis sztorim nagyon megtetszett Jánosnak [Szikora János rendező, a szerk.] és néhány napra rá hívtak is, mondván szeretnék, ha én játszanám Gvadányi Józsefet. Egyetlen feltétel volt, hogy tudjak lovagolni. Nem tudtam, de mit válaszol abban a pillanatban egy színész? Nyilván azt, hogy tud. Ahogy leraktam a telefont, hívtam Zsámberger Szilvi barátomat, akinek Cegléden van egy lovastanyája a férjével, hogy most mit csináljak? Lementem hozzájuk és napi öt órát lovagoltam, a castingra úgy érkeztem, hogy a csigolyáim, derekam teljesen készen voltak, de napokkal később már tudtam vágtázni is. Fontos volt, hogy mind a lovaglást, mind a trükköket én csináljam és nagyon szerettem ezeket a kihívásokat. Például ha választhatnék, hogy egy Oscar-díjas filmben legyek mellékszereplő, vagy egy John Wickben főhős, biztos ez utóbbit választanám, pont az említett dolgok miatt. Sajnos sok látványos elem végül a vágóasztalon kötött ki, de erre jó a közösségi media, mert biztosan fel fogom őket tenni Instagramra. Millió jó sztorit köszönhetek a forgatásnak és olykor csak a szerencsén múlt, hogy nem lett baleset a vége. Hálás vagyok a kaszkadőröknek, rengeteg segítettek, én pedig imádom ezeket a helyzeteket, amikor ennyi új dolgot tudok tanulni.
Legutóbb Szabó Győzőt alakítottad a Toxikomában, most pedig együtt szerepeltek, ráadásul egy külön kis "buddy movie" mellékszálat kaptatok. Milyen volt együtt forgatni?
Amikor megtudtam, hogy Győző benne van a filmben, egyből elmentünk ünnepelni, annyira boldogok voltunk. Két nagyon különböző jellemet alakítunk és szuper érzés volt azt bemutatni, hogy köztük is szövődhet barátság. Számos jelenetre három hónapot készültünk, ugyanakkor volt rá példa, hogy a forgatási szünetekben rögtönöztünk egy-egy harcot. Egyeztettünk a kaszkadőrökkel, Dyga Zsomborék pedig nagyon nyitottak voltak, így ezekből a spontán akciókból végül kettő bele is került a filmbe.
Mindkét mozis szerepedben valós figurákat alakítasz. Ezek vagy a fikciós alakok vonzanak jobban?
Bármilyen szerep jöhet, nálam ez nincs kőbe vésve. Annyi a kritérium, hogy legyen komplex. Nem szeretem a csak fekete vagy csak fehér karaktereket, ők nem annyira érdekesek. Mondjuk Pálfi György Taxidermiájában eljátszani egy szerepet, vagy Hajdu Szabolcs, Enyedi Ildikó bármelyik művében feltűnni csodás lenne. Ha már itt tartunk mindenképp meg szeretném említeni, hogy pártpolitikától függetlenül fontos, hogy történelmi film készüljön ebben az országban. Ugyanakkor nem szabad megfosztani akár az említett neves alkotókat attól, hogy dolgozzanak. Patriótának vallom magam és erősítsük a nemzeti öntudatot, de ne a vak hűség árán, hanem a tehetségeket támogatva. Engem ért kritika azzal kapcsolatban, hogy miért nem szólalok fel ezekben a helyzetekben, de nyugodtan olvasson vissza bárki, akár az SZFE-s eseteknél. Én kőkeményen beleállok ezekbe a szituációkba és mélységesen elítélem a tehetséges alkotók ellehetetlenítését. Olyan filmesekről beszélünk, mint Szilágyi Fanni vagy Reisz Gábor.
Talán az a legnagyobb baj, hogy sokak szerint csak történelmi filmekkel lehet erősíteni a nemzeti öntudatot, de ha megnézzük mondjuk Reisz eddigi két művét, echte magyar filmek, mégis több aspektusból is működnek.
Így van. Arról mesél, kik vagyunk, hogy élünk ebben a történetben, csak ezt fel kéne tudni ismerni. Vagy ott a Kis Hajni által rendezett Külön falka. Egy olyan helyzetet, társadalmi réteget mutat be, amiről nem nagyon beszélünk, tabusítjuk, de ott a Szelíd, amiben a sportról, elkötelezettségről esik szó a dráma mellett. Ezek mind érdekes, kemény témák magyar alkotókkal, amik mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül, amikor arról beszélünk, hogy mely alkotók kapnak lehetőséget forgatni.
Ha választhatnál, melyik magyar történelmi eseményről készítenél filmet?
Nem feltétlenül esemény, de én a betyárokról csinálnék. Egy New York bandái vagy Peaky Blinders szintű történetté tudna avanzsálódni, tele lenne erőteljes karakterekkel és remekül be lehetne mutatni azt a fineszességet, szikárságot, ami őket jellemezte, a betyárbecsületről nem is beszélve. Ott olyan arcok voltak, hogy egy színésznek ezt igazi csemege lenne eljátszani.
Mit szólsz a magyar történelmi filmes hullámhoz?
A kokárda, a történelmi filmek, a magyar zászló nem a regnáló kormány privilégiuma, pártpolitikától függetlenül kell, hogy erősödjön a nemzeti identitásunk. Csak olyan emberek kezébe adják ezeket a produkciókat, akik a szakmaiságot képviselik. Nagyon szívesen néznék például Herendi Gábortól egy Búvár Kund vagy Toldi filmet.
Mennyire kellett beleásnod magad a Hadik sztorijának hátterébe?
Ezt a történetet ugye nem nagyon tanítják a könyvekben, úgyhogy ne áruljunk zsákbamacskát. Tudjuk, hogy a NER rendszerében élünk és az Elk*rtuk után szerintem egy színésznek kutya kötelessége elkérni a forgatókönyvet, többek közt azért, hogy fel tudja mérni a helyzetet. Mennyire lesz a készülő mű kurzusdarab, propaganda és így tovább. Amikor még a casting előtt elolvastam a szkriptet egy kalandos huszártörténetet láttam, a mozikba került változatból pedig nagyon kemény részek vannak kihúzva. Amiből végül dolgoztunk, az a tizenegyedik verziója volt a forgatókönyvnek. Bármilyen hihetetlen, a büdzsé miatt meg kellett kurtítani bizonyos dolgokat. Én tartom, hogy a Hadik VFX munkája igencsak jó. Ahogy megalkották Berlint, vagy egy Mordorra hajazó helyszínt, a Vashámort, az piszok jól néz ki, de olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a bajusz vagy a paróka elcsúszásának helyreállítása. Ezek a szakemberek nemzetközileg elismert alkotók, ami természetesen nem olcsó. Rengeteg pénzről van ilyenkor szó, úgyhogy visszakanyarodnék a korábban elhangzottakhoz, miszerint a rendszernek szembe kell néznie azzal, hogy nem lehet vak hűségre alapozni a kultúrát. A kultúra mindig kritikus lesz és a kultúrában résztvevő tehetségeket úgy kell kezelni, ahogy azt megérdemlik.
Mik a jövőbeli terveid?
Most volt március 12-én egy bemutatónk Becsapódás címmel. Ez egy improvizáción alapuló mű, melyet Horváth János Antal Balassa Eszter dramaturggal közösen írt. Nagyon személyes, kegyetlen és aktuális témákkal foglalkozik. Az alaptézise, hogy mi történik akkor, ha Magyarországra becsapódik egy rakéta és elrendelik a sorkatonaságot. Mindezt egy baráti társaság szemén keresztül, hogy ők miként élik meg a helyzetet, s hogyan változtat ez meg barátságokat, viszonyokat, kapcsolatokat. Ezt a Loupe színházi társulással hoztuk létre, ami az államtól függetlenül működő társulatunk neve. A noÁrral pedig két jelenleg futó fő topikunk van. Az egyik a Dharma projekt, vagyis a lómenhely megmentése, a másik pedig a Tiszta színház, ami egy abuzált színházi közeg támogatása. Viszont nagyon szomorú, hogy itt ülök 35 évesen, tele vagyok alkotóvággyal, de a kulturális államtitkár kijelentette, hogy nem fognak olyan projekteket támogatni amikben benne vagyok. Kormánykritikusnak tartom magam, de fontos számomra a nemzeti identitás és ez sokaknak visszás. Amit azonban megtanultam a pedagógustüntetések során, hogy senki helyett nem fogok harcolni, csakis valakikkel együtt, karöltve tudok küzdeni egy szabadabb és nyitottabb országért. Ez pedig a szakmámat ugyanúgy érinti. Fájdalmas azt látni, hogy a rendszer elhallgattatja az alkotókat és tőlem is művészi jövőképet vesz el az országban. Áronnal akarsz forgatni? Akkor nem kap a filmed zöld lámpát. Mi mást tehetnék, minthogy egy ilyen rendszer ellen harcolok tovább?
Melyik filmet láttad utoljára?
Nem film, hanem sorozat, a The Last of Ust nézem. A húgommal csodálatos a kapcsolatom és ez az egyik közös pontunk. Teljesen lenyűgöz a bátorsága, a párbeszéde, a karakterek változásai, illetve látszik, hogy az alkotók hisznek a színészeikben. Nem csak megmondják nekik, hogy ezt-azt csináld, hanem hagyják őket dolgozni. Ha ezt a belső motort kiveszik, akkor az egyén katonává válik. A színész nem katona. Lehet, hogy most annak a korszakát éljük, hogy a színész, orvos, tanár katonává kell avanzsálódjon, de ezt nem szabad engedni, az alkotási vágy nem veszhet el, de csak úgy maradhat meg, ha bíznak bennünk.
Vársz még valami filmet idén?
Imádom a Marvel filmeket, úgyhogy nagyon várom az új A galaxis őrzőit, de szeretném megnézni A bálnát vagy a Tárt is. Ezen felül a dokumentumfilm fesztiválok, vagyis a BIDF és a Verzió felhozatalából akarok pótolni néhány darabot. A dokumentumfilmek önmagukban is remek táptalajt, inspirációt nyújtanak a színészetemhez, mert azokban nincs kamu, ott az igazságot látod.
Borítókép: Dömölky Dániel