A Fallout sorozat premierje kapcsán bővítettük ki, frissítettük fel korábbi cikkünket.
Milyen videojátékokból készülhetne király filmes vagy sorozatos változat? Amikor a konzolos és PC-s játékok egyre szervesebb részét kezdik képezni a popkultúrának, és maga Ryan Reynolds is videojátékos NPC-nek állt, egyre többször tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mi magunk mely kedvenc játékunk, vagy játéksorozatunk alapján látnánk szívesen egy filmet, vagy egy sorozatot. Olyan alkotásokkal lettünk gazdagabbak ezen a téren az elmúlt években, mint a netflixes Castlevania, a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület, a Sonic, a sündisznó, az Arcane vagy éppen az HBO-s The Last of Us, és a jövőben bőven lesznek még effajta projektek, ezek kapcsán a szerkesztőségünkben is többször előkerült a téma, hogy milyen a jó adaptáció, és milyen a jó alapanyag.
Legyen egy jó cselekmény, amit egy az egyben filmre/sorozatra átírunk, avagy egy gazdag világ, amiben történetek tucatjait is elmesélhetik a vásznakon vagy képernyőkön? Volt már olyan cikkünk, amiben tíz darab videojáték-szériát szedtünk össze, mint feldolgozásra kiválóan érdemes alapanyag, ebben a cikkben viszont minden szerkesztő eldönthette, hogy ő maga miből látna filmet, illetve sorozatot leginkább, amely döntést alább meg is indokolták.
Szabó "Szada" Dániel - To the Moon
A kanadai Freebird Games 2011-ben jelentkezett egy RPG Makerrel készített interaktív történettel, amelynek nosztalgikus grafikája elsőre sokakat elriaszthat, azonban aki törölte a játékot, az egy érzelmes és különleges utazástól fosztotta meg magát. A To The Moon játékmenetében ugyanis egy olyan világban járunk, ahol az embereknek haláluk előtt lehetőségük van igénybe venni a Sigmund Corp. szürreális szolgáltatását, miszerint a kellemetlen emlékeket kellemesekre cserélik, a megtörtént tragédiákat meg nem történtekké teszik, így mikor az ügyfeleknél lepereg életük filmje, akkor az olyan mozi lesz, amelyre vágytak. A vállalat két munkatársa, az egymással élcelődő Dr. Eva Rosalene és Dr. Neil Watts azonban nem akármilyen feladatot kapnak: egy idős férfi, Johnny memóriáját kell feltárniuk, hogy a puzzle-darabkákat összerakva teljesíthessék az álmát: eljutni a Holdra, csakhogy a képletben szerepel egy lány is. A Kan Gao által írt, dizájnolt és komponált alkotás nem csupán mókás és szívbemarkoló pillanatokat tartogat számunkra, de alaposan el is gondolkodtat arról, hogy merre halad az életünk - mindez pedig remek alapot szolgáltathatna egy egész estés filmhez, egy dramedy-kben járatos rendező ki tudna hozni belőle valami maradandót.
Péter Zsombor - Manhunt
A Rockstar a GTA és a Red Dead Redemption mellett efféle szélsőséges és vitatott címeknek is életet adott anno. A 2003-as játékban egy James Earl Cash nevű elítéltet irányítunk, akit épp a kivégzésére visznek. A méreginjekció után azonban mégis felébred, s mint megtudjuk, mindez egy gondosan felépített terv része. Egy nagy médiamogul ugyanis valóságshow-t szervez, aminek mi vagyunk a főszereplői. A lényeg, hogy a ránk vadászó őrülteket az árnyék sötétjéből, minél kegyetlenebb módon levadásszuk. Brutalitása miatt a Manhunt anno rengeteg vitát szült, több országban is betiltották, ez azonban csak növelte a népszerűségét. A játék alapvetően egy lopakodós túlélő-horror, s amikor tinédzserként játszottam vele, felötlött bennem, hogy ebből bizony remek alapanyag lehetne egy filmhez. Az öncélú erőszakot a tartalom javára lehetne fordítani, a komor, sötét atmoszféra és a dark ambient zene pedig a néző bőre alá kúszva gondoskodna a nyomasztó élményről. Ami miatt mégis igazán működőképes lehetne a Manhunt filmként, az a sorok közt megbúvó, erőteljes fricska. A valóságshow-s köntös remek görbe tükröt állítana a modern társadalom elkorcsosult igényeinek és normáinak, ugyanakkor médiakritikaként is pazarul működne. Nem lenne könnyű megtalálni az ideális arányokat, de a potenciál kétségtelenül ott van az alapanyagban és nagyon szívesen megnézném, hogy mit hoznak ki belőle.
Kátai Levente - Deus Ex
A Deus Ex első látásra egy jól ismert cyberpunk világra emlékeztet, de kicsit elmélyedve benne hamar rájöhetünk, hogy sokkal érdekesebb és mélyebb jövőkép ez, mint a zsáner egykaptafára épült darabjai. Az ezredforduló kapujában fogant első Deus Ex játékban a kor népszerű összeesküvés-elméleteit gyúrták össze, nem maradtak ki belőle szabadkőművesek, az 51-es körzet, az UFO csészealjak és az egyforma napszemüveget és öltönyt viselő titokzatos kormányügynökök sem. Folyamatos küzdelem a háttérhatalmakkal, a mélyre temetett titkok felfedéséért, mindezt olyan témakörökben való elmélyüléssel, mint az ember és a hatalom viszonya, a mechanikusan-genetikailag feljavított egyén, a szuperember hatása a társadalomra, és még meg sem említettem a tengernyi vallási párhuzamot. Ezekből a nevetséges és szörnyen komoly elemekből áll össze a Deus Ex kiforrott világa, ami bőséges táptalaj jó pár filmnek és sorozatnak egyaránt.
Gaál Alexander - Metro 2033
Sok meghatározó videojátékos élményemre rá tudnám vágni, hogy ebből a kalandból bizony abszolút megérné nagy költségvetésű filmet készíteni. Ezért is volt nagyon nehéz kiválasztani azt az egyet, amelynek tényleg minden aspektusa ordít azért, hogy a megfelelő rendező kezei között (Denis Villeneuve, remélem olvasod ezeket a sorokat!) egy teljesen új közönséggel ismertesse meg az adott játék világát, karaktereit és persze mondanivalóját. Rengeteg tanakodás és kukázott ötlet után végül mégis a Dmitry Glukhovsky azonos című regényéből készült Metro 2033 lett a végső befutó, melyre talán úgy is hivatkozhatnék, mint a modern videojátékkészítés egyik valódi gyöngyszemére. Az atomháború utáni sötét és veszélyekkel teli metróalagutakban megbúvó túlélők, a felszínt uraló posztapokaliptikus táj, valamint az azt benépesítő megannyi mutáns kiváló táptalajt biztosítana egy olyan műfajokon átívelő mozgóképhez, ahol a jó és a rossz fogalma végleg elmosódott vagy talán soha nem is létezett. Artyom megpróbáltatásainak története viszont még ebben a földi pokolban is képes utolsó lámpásként bevilágítani a metró sötétjét és feltenni a kérdést, miszerint mi teszi az embert emberré? Ilyen és ehhez hasonló komolyabb filozófiai témák boncolgatása, az atmoszférateremtésre épülő horror, valamint a mutáns szörnyekkel vívott elkeseredett harc egyvelege véleményem szerint egy olyan kivételes moziélménnyel lenne képes megajándékozni minket, melyre a manapság uralkodó filmes trendeket elnézve mindennél nagyobb szükségünk volna.
Goretity Dániel - BioShock
Anno egy Eredet kritika kapcsán találkoztam az "intelligens blockbuster" fogalmával, melynek képviselői sajnos egyre kisebb mértékben képviseltetik magukat a mozivásznon. Persze egy-egy Nolan vagy Villeneuve alkotásban még így is bízhatunk, mindazonáltal még bőven lenne igény hasonló filmekre. Épp ezért esett a választásom a BioShock szériára, legyen szó akár a mélytengeri Rapture-ről, akár a felhők feletti Columbiáról, melyek látványvilágai már önmagukban ordítanak a nagyvászonért. Jack vagy Booker DeWitt bőrébe bújva megismerhetnénk egy-egy teljesen eltérő, politikai vagy vallási ideológián alapuló utópiát, ahol ráadásul egyszerre kaphatnánk mély karakterdrámákat, emlékezetes antagonistákat Andrew Ryan és Zachary Comstock személyében, valamint agyzsibbasztó plot twisteket egyaránt. No persze a széria szellemiségét egy teljesen új történetben is életre lehetne kelteni, hisz mint azt már jól tudjuk: mindig van egy ember, mindig van egy város, mindig van egy világítótorony… A BioShock széria darabjai történetmesélési szempontból kimagasló hírnökei a XXI. század videojátékos felhozatalának. Ken Levine életművét egy ideig úgy tűnt, Gore (nem én, hanem a Verbinski) elhozza a filmvászonra, ám ez sajnos végül meghiúsult. Jelenleg Francis Lawrence dolgozik egy élőszereplős filmen, de a Netflix számára. Hollywood, megtennéd kérlek, hogy még ebben az emberöltőben leszállítasz nekünk egy BioShock filmet?
Hegedűs Attila - Shadows of the Damned
Ha Goichi Suda - vagy stílusos becenevén szólítva Suda51 - előáll egy újabb alkotással, akkor az a videojátékok szerelmeseinek már-már eseményszámba megy. Az általa alapított Grasshopper Manufacture sorra gyártotta a legfurcsább, legbizarrabb és legnyugtalanítóbb címeket, úgymint a No More Heroes-t, a Killer7-t, a Killer is Deadet vagy éppen személyes kedvencemet, a Shadows of the Damnedet. Sajnos a PC-s kollégák eddig kimaradtak ebből az utóbbi gyöngyszemből, hiszen eredetileg Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra jelent meg, de idén jön a Hella Remastered PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re, szóval ha lesz rá lehetőségetek, akkor mindenképpen próbáljátok ki ezt a felejthetetlen pokoljárást. A történet szerint főhősünk, a démonvadász Garcia "F*cking" Hotspur (így szereti, ha szólítják) holtan találja barátnőjét, Paulát. Ám ha a gyász nem lenne elég, a Démonok Ura, Fleming elrabolja Paula lelkét, Garciának pedig nincs más választása, utána ered a pokol legmélyebb bugyrába. Nem könnyű eset a Shadows of the Damned - maguk a fejlesztők is pszichológiai akció-thrillerként definiálták -, ám ha szeretjük az elvont, groteszk stílusú játékokat, amiben a főhős legjobb barátja a beszélő fegyvere, Johnson, akkor egy felejthetetlen élményben lehet részünk. És pont emiatt néznék meg ebből egy hasonló kaliberű filmet.
Török Tamás - Mass Effect
Görcsösen szerettem volna egy váratlan címmel, vagy egy kevéssé ismert gyöngyszemmel előrukkolni, ám végül csak visszatértem ahhoz a szériához, ami tizenéves korom óta borzasztó közel áll hozzám. A Drew Karpyshyn által megálmodott, majd a BioWare csapata által megteremtett Mass Effect-univerzum minden eddig ismert szeglete tökéletesen alkalmas arra, hogy egy klasszikus űreposzt, vagy épp egy merészebb sci-fi történetet meséljenek el rajtuk keresztül. Az Első Kapcsolat Háború egy tökéletes nagyvásznas belépő lehetne a játékokat nem ismerő nézők számára, míg a tősgyökeres rajongók is a franchise egyik legfontosabb időszakát ismerhetnék meg alaposabban. Részemről én éhezem egy friss, ambiciózus hollywoodi sci-fi szériára, ami a múlt helyett inkább a jövő irányába kacsintgat. Karpyshyn univerzuma pedig már a játéktrilógia során is megmutatta, hogy más klasszikus műfajokkal is képes piszok szórakoztató mód zsonglőrködni - egy esetleges filmadaptáció előkészítésekor pedig a bőség zavara lenne az egyik legnagyobb "probléma", már ami a Mass Effect világában rejlő lehetőségeket illeti. Abszolút illene és szükség is lenne a nagyvásznon egy Mass Effect kaliberű sci-fire, ám nagyon valószínűtlennek tartom, hogy lenne egyhamar olyan stúdió, ami ekkora vállalásra adná a fejét.
Fonyódi Noémi - Sly Cooper
Ha valaki lemaradt volna róla, a PlayStation 2 egyik legjobb játéka idén lesz 20 éves. A Sly 2: Band of Thieves egy zseniális karakter (Sly Cooper - A Tolvaj) és kis csapatának (Bentley Cooper - Az Agy, Murray - Az Izom) kalandjának a folytatása volt és sajnos méltánytalanul kimaradt a reflektorfényből a Ratchet & Clank dübörgése miatt. Pedig micsoda dizájnja volt ennek a félig lopakodós szintekre osztott játéknak. Olyan apróságok a mai napig élénken élnek bennem, hogy ha megütöttél egy ellenfelet, akkor néha csillagok pörögtek a fejük körül, de persze ennél sokkal több volt benne. Az első rész (Sly Cooper and The Thievius Raccoonus) elég nagy kritikai sikert ér el, de a nagyközönség igazán a második résszel ismerte meg. Utána még készült belőle két rész, illetve PS3-ra kijött egy remaster, de szépen lassan feledésbe merült egészen 2016-ig, amikor egy trailerrel bejelentették, hogy animációs film lesz belőle, ami persze soha nem készült el.
Derűs nosztalgiával gondolok vissza a szemtelen mosómedvére, a tolvajra, aki a tolvajoktól lop és valahogy mindig rosszkor van rossz helyen, de a ravasz ("sly") gazfickó mindenhonnan kihúzza magát egy kis zsákmánnyal meghintve. A sármos csirkefogó nagyvászonért kiállt évek óta, ahogy kétlábon járó szterotíp társai is, de ebben az egyszerűségben rejlett mindig is a nagyszerűsége. Neal Caffrey (White Collar) elbújhatna mögötte, és mindig is értettem, miért vonzódok annyira ehhez a sorozathoz, de az Ocean 11 bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel. Egyértelműen animációban találná meg magát, ahogy azt a 2016-os előzetes már be is mutatta, hiszen abban lehetne igazán visszaadni az atletikus, de sunyulós mozgását a játékmenetnek és gyerekes humorát a történetnek. Arról nem is beszélve, hogy a stilizált átvezetők és szint végi főgonoszok még egyedibbé tették a játékot. Különben is, egy jó kis "heist movie"-ra soha nem mondanék nemet.
Milány Botond - Half-Life
Minden idők egyik legkultikusabb és legjobb játékaként él a köztudatban a Valve 1998-as sci-fi shootere, teljesen megérdemelten. Gordon Freeman kalandja a Black Mesa Kutatólaborban ugyanis alapjaiban változtatta meg a videójátékokhoz való hozzáállást, miközben addig sosem látott gameplay elemeivel, megoldásaival és megvalósításával forradalmasította nem csak az ipart, de a videójátékos történetmesélést is. Éppen ezért fura számomra, hogy a mai napig nem készült belőle adaptáció. Azt nem mondom, hogy szükségünk van rá, az viszont biztos, hogy hatalmas potenciál lenne egy filmes (vagy egy sorozatos) feldolgozásban. Az évek során - legutóbb 2021-ben - már többször is hallatott magáról egyébként a projekt (mindig J.J. Abrams, valamint az ő produkciós cége merült fel, mint készítő), ám érdemi előrelépés sosem történt ez ügyben. Így azóta is inkább csak vágyálom ez. Pedig ki tudja, talán egy sikeres adaptáció hozná el végre az ezer éve várt, de valószínűleg már soha el nem készülő 3. részt…
Mit gondoltok a szerkesztők választásairól? Ti milyen játékból látnátok legszívesebben feldolgozást?