Milyen világot élnénk, ha valóban léteznének szuperhősök? Ezt a kérdést járta körbe A Fiúk, vagyis a The Boys című sorozat, mely Garth Ennis és Darick Robertson azonos című képregénysorozatát dolgozta fel. Az időzítés 2019-ben zseniálisra sikeredett, hiszen már túl voltunk a Bosszúállók: Végjátékon, és így 4 évvel később egyre többen érthetnek egyet azzal, hogy ez az év volt a szuperhősfilmek fénykora.
Azóta pedig a fényt az éjszakában pont az Amazon tartalmai szolgáltatják, melyek kreatívan és gátlások nélkül forgatták ki a megszokott szuperhősös témákat és struktúrákat: ezt kezdték el A Fiúk, majd folytatta a Legyőzhetetlen (Invincible) animációs formában.
Milyen élete lenne fiataloknak, akik csak néhány éve tudták meg, hogy szuperképességeiket nem Isten adta nekik, hanem a pénzszűkében lévő szüleik próbáltak boldogulni azáltal, hogy bizonytalan kísérletek alá vetették gyerekeiket? Ezt már a Gen V fogja megmutatni nekünk, ami múlt hét pénteken a szokásos módon rajtolt el az Amazonon, azaz rögtön három epizódot is kaptunk az első évadból.
A Gen V nem sokkal A Fiúk harmadik évada után veszi fel a fonalat (ilyen szinten is eretnek megoldás a Marvel sorozatos világépítése mellett, hiszen kapunk konkrét kapaszkodókat ahhoz, hogy betájolja magát a néző az idővonalon), és a Godolkin Egyetem szupi tanulóinak életébe nyújt betekintést. A végzős diákoknak hirtelen megnőtt a tét a tanulmányaikat követő életüket illetően, hiszen a híres (vagy hírhedt?) Heteknél három hely is megüresedett a harmadik évad eseményei után (mondani sem kell, hogy A Fiúk megtekintése erősen ajánlott a spoilerek elkerülése végett), így akár frissdiplomásként rögtön egy elit szuperhős társaság tagjai lehetnének.
Azonban nemcsak a végzősöknek vannak nagy ambíciói, úgymint Arany Ifjúnak (Patrick Schwarzenegger), hanem a gólya Marie Moreau-nak is (Jaz Sinclair), akinek egészen visszás képessége van: képes a kiáramló vért kontrollálni. Pechére ez a képesség az első menzesze alatt aktivizálódott, amit a tapasztalatlan tini legnagyobb félelmében véletlenül a szülei ellen fordított. Egyetlen húga a történtek után megszakított minden kapcsolatot vele, ám Marie bízik benne, hogy egy hivatalos szuperhős diplomával a kezében elérheti, hogy testvére idővel megbocsásson neki.
Mint az első három rész alatt kiderül, nem csak Marie-nek okozott gondot a szuperképességének első jelentkezése. Nem elég, hogy ezeknek a fiataloknak eleve traumatikus volt az első tapasztalás, utána a fősodor, vagyis Hughiék munkásságának hála még az is kiderült, hogy a szüleik voltak ludasok az egész átalakulásban. Ez utóbbi megvilágosodást természetesen mindenki másképp kezeli, ami egy újabb olyan szál a Gen V-ben, ami A Fiúkból javarészt kimaradt.
Mint azt a készítők, Eric Kripkével az élen, kifejtették, nem akarnak az önismétlés csapdájába esni - ezt pedig az is jól mutatja, hogy mennyivel talpraesettebbek az egyetemista fiatal szupik, mint kiégett, felnőtt társaik a Vought Toronyban. Míg Homelanderéket/Hazafiékat konkrét stábok kísérik végig és közösségi média menedzserek felügyelik minden online megjelenésüket, addig a Gen V fiataljai saját maguk próbálnak meg boldogulni az éterben és az életben is.
Ami viszont megmaradt a fősodorból, az a kendőzetlen humor, a gátlástalan reflektálás a 2020-as évek különböző trendjeire, no meg az egyelőre visszafogott mennyiségű vér - de Marie karakterének képessége már előrevetíti, hogy csak idő kérdése, hogy kapjunk egy olyan vérzuhanyt, amit a Penge filmek vámpírjai is megirigyelnének. Akik mostanra belefáradtak, hogy minden filmbe beleerőltetik az indokolatlan, társadalmi nyomások miatt kötelezővé vált gender- és rasszábrázolásokat, azok üde alternatívát kapnak a Gen V-ben: nem, nem akarják letolni a torkunkon a fenti trendek agresszív üzenetét, sőt még autentikus, kidolgozott tinédzser karaktereket is kapunk, ami újfent bizonyítja, hogy lehet ezt jól is csinálni, csak kreativitás meg akarat kellene hozzá. Azonban ez végső soron ismét azt eredményezi, hogy ahogy A Fiúk is tudtak valami újat mutatni a mainstream szuperhős filmekhez képest, úgy a Gen V is ügyesen állít görbe tükröt az elmúlt évek folyamataival szemben. Ez pedig mindkét széria felértékelődését idézi elő.
A Gen V azonban nemcsak a társadalmi jelenségekre és a fősodorra való kikacsintással van elfoglalva, A Fiúkhoz méltó rejtélyes cselekményszállal is kecsegtet. Az első három rész csupán a felszínt kapargatta, ám egyértelmű, hogy az Erdő a központi mozgatórúgója lesz az eseményeknek, akármi is legyen az végül.
Míg a Diabolic, avagy A Fiúk ördögi oldala egy vicces, egyszer nézhető antológiasorozat lett, mely a fősodor történetének főkoncepciójára adott alternatívákat, addig a Gen V-t már az első negyedórától kezdve A Fiúk világának szerves részeként funkcionál. Akinek hiányoznak már A Fiúk, az nem fog csalódni a Gen V-ben, ám mégis az a legnagyobb erénye idáig, hogy ügyesen lavírozik a mérsékelt kikacsintás és az önálló lábra állás között. Ez pedig egy újabb középső ujj a főleg már csak cameókra és easter eggekre alapozó Marvel univerzumépítésének.