Nem sok esélye van manapság a sikerre egy teljesen ismeretlen, nulláról építkező szériának. Hiszen szinte lehetetlen lépést tartani a klasszikus tévéből, vagy az ugrásszerűen megszaporodott streamingszolgáltatókból ránk ömlő címek sokaságával, amelyek teljesen megosztják a figyelmet. Ráadásul nemcsak a sorozatok élik aranykorukat most már lassan egy évtizede, hanem az animációs formátum is, amihez elég megnézni az elmúlt évek néhány nagy sikercímét: Rick és Morty, Arcane, Invincible, BoJack Horseman - tényleg csak párat említve a hosszú listából. Éppen ezért fontos, hogy felhívjuk a figyelmet az olyan gyöngyszemekre, mint amilyen a Cartoon Networkön 2019-ben elindult Végtelen vonat (Infinity Train) is.
A történet izgalmas koncepcióját lesarkítva úgy lehetne megfogalmazni, mint a Snowpiercer, a Rejtélyek városkája (Gravity Falls) valamint a Rick és Morty hibrid szerelemgyermeke. Adott egy főszereplő, a 13 éves tinilány Tulip, aki egy nagyon ügyes programozó, és él-hal a játékfejlesztésért. De ez nem csak egy elfoglaltságot jelent számára, hanem menedéket is a való világ problémái elől, amelyek szülei éppen zajló válásából fakadnak. Mivel az elfoglalt szülők nem tudják őt elvinni az általa oly régóta várt játékfejlesztői táborba, Tulip úgy dönt, hogy egyedül indul oda, útközben azonban felkerül egy rejtélyes vonatra. Egy vonatra, amely tér-időn keresztül száguld, végtelen vagonnal rendelkezik, és minden egyes vagonja egy külön világot, univerzumot rejt magában…
"De mitől lesz ez olyan egyedi mégis?" - tehetné fel a kérdést mindenki teljesen jogosan, hiszen egy izgalmas koncepció még nem feltétlenül elég ahhoz, hogy valami jó is legyen. A Végtelen vonat azonban nemcsak alapfelütésével szeretett volna kitűnni a többi cím közül, hanem abban is, hogy komoly és elgondolkodtató üzenet köré építi fel nem csak az egyes részeket, de az egész sorozat történetét is. A vonatra ugyanis csak olyan emberek szállhatnak fel, akik megoldatlan gondokkal, traumákkal küzdenek, amelyekre itt kell megoldást találniuk a vagonok különböző világainak bejárásával és segítségével.
Ezeknek az elmesélésében, bemutatásában pedig tényleg elismerésre méltó a sorozat. Egyszerre igyekszik ugyanis lekötni és tanítani a mai fiatal generációt, miközben ugyanúgy szól a felnőttekhez, akik számára szintén felfedezhető az értékes mondanivaló. Teszi mindezt ráadásul részenként 10 percben, ami nem csak üdítőnek hat a mostanra megszokott 30-60 perces epizódhosszok mellett, hanem egyenesen megsüvegelendő teljesítménynek is. Hiszen minimális idő alatt képesek a készítők elmesélni egy történetet, bemutatni egy izgalmas világot, építeni a karaktereket és lekötni a nézőt.
A felfedezés élményét senkitől sem szeretném elvenni, ezért nem fogok sok mindent elárulni a sorozatról, inkább csak ajánlónak szánom egyébként is az írást. De annyit még muszáj megjegyeznem, hogy kreativitásban sem ismertek határokat a készítők, és rettentően ötletes, egyedi világokat sikerült megalkotniuk. Emellett ügyesen lavíroznak a humoros és mélyebb mondanivalójú jelenetek között, néhol azonban meglepően sötétre veszik a figurát - gondolok itt egészen drámai fordulatokra, vagy éppen ijesztő, már-már horrorba illő ábrázolásokra, amelyek teljesen váratlanul értek engem, de elismerően csettintettem utánuk. Zenebolondoknak pedig álljon itt a Végtelen vonat főtémája, amely lenyűgözően fogja meg mindazt, ami ez a sorozat:
Azt viszont tudni kell a Végtelen vonatról, hogy egy antológia sorozat, azaz minden évad egy teljesen új történetet mesél el egy új főszereplővel. Idáig négy évad jelent meg, és bár egy-egy karakter feltűnik az előző etapokból, magán a vonaton kívül semmi sem köti össze az évadokat.
Az eredeti verzióban a karaktereknek egyébként igazi nagyágyúk adják a hangjukat: a főszereplő Tulipot például az az Ashley Johnson szólaltatja meg, aki a The Last of Us videojáték Ellie-jeként vált ismerté, és mondanom sem kell, hogy itt is fantasztikus munkát végez az eltökélt és lelki gondokkal küzdő fiatal szerepében. Mellette hallható még Ben Mendelsohn (Zsivány Egyes, Ready Player One), valamint a Trónok harca Cersei-je, Lena Headey is, akik szintén üde színfoltjai az epizódoknak, és érződik, hogy komolyan vették a produkciót.
Viszont ne csüggedjenek azok sem, akik inkább szinkronnal szeretnék élvezni a történetet: az HBO Max-nak köszönhetően az első évad már kapott magyar hangot (mivel a sorozat a 3. évaddal Amerikában az HBO Max-ra költözött), és már el is érhető a platform felületén. Hogy a többihez is készül-e szinkron, vagy egyáltalán mikor kerülnek fel a további részek egyelőre nem tudni, de a következő hónapokban számítani lehet legalább a feliratos verziók érkezésére.
Remélem, sikerült néhányótoknak felkelteni az érdeklődését, mert tényleg megérdemelné a nagyobb figyelmet és népszerűséget a Végtelen vonat.