Bár a nyár, mint évszak a június, július és augusztus hónapokból áll, azonban a mozik esetében ide szokták venni a májusi premiereket is, ugyanis a forgalmazók már ekkor elkezdik a nehézbombázást a blockbusterekkel és egyéb kiemelt bemutatókkal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy májusban jön többek között A majmok bolygója: A birodalom, a Furiosa és a Garfield is.
Megszokhattátok már, hogy premiernaptárunkban nyomon követhetitek, mikor mi kerül a mozikba, és szerkesztőinknek is ezt mutattuk most meg, hogy válasszák ki róla, melyik mozis - vagy éppen streaminges/VOD-os - alkotást várják a legjobban. Szokás szerint születtek egyértelmű válaszok és meglepőek is, az pedig felér egy kisebb csodával, hogy egyetlen duplikálás született.
Szabó "Szada" Dániel: Agymanók 2
A 2015-ös Agymanók egyszerre a Pixar egyik legjobb animációs filmje és az egyik személyes kedvencem is. Rengeteget kaptam tőle érzelmileg annak köszönhetően, hogy a stúdió megszemélyesítette az érzelmeket és egy kislány, Riley karakterén keresztül megtapasztalhattam az élet szépségeit és nehézségeit úgy, ahogyan addig talán sohasem. Ezért örültem annyira, mikor kiderült, hogy a Pixar még nem végzett az Agymanókkal, a folytatásban még több emóciót vonultat fel, amelyre szükség is lesz, mivel Riley immáron kamaszkorba lépett, tinédzserként pedig mindannyian olyan érzelmi viharokat éltünk át, amik számos szórakoztató és drámai pillanathoz vezethetnek. Ha hasonló minőséget fog képviselni, mint az elődje, akkor a bennem élő Derű végtelenül boldog lesz.
Molnár Dávid: A majmok bolygója: A birodalom
A majmok bolygója franchise-hoz először a rosszemlékű Tim Burton-féle filmváltozaton keresztül volt szerencsém. Persze a tinédzser énem számára teljesen rendben volt a Burton-féle film is, hogy utána pár évvel később, érettebb fejjel elkezdjek azon tanakodni, hogy ez az egész koncepció mégis hogyan örvendhet kultstátusznak. Aztán jött Rupert Wyatt és a franchise kvázi rebootja, remake-je 2011-ben, ami mindent megváltoztatott (a két folytatást már Matt Reeves hozta tető alá). Reevesék mesteri módon, egy teljesen hihető történetet prezentáltak egy trilógián keresztül, Andy Serkis Cézárja pedig végleg bevonult a filmtörténetbe.
Hét évvel a trilógia záródarabja után nyakunkon a "folytatás", amit már Wes Ball rendezésében nézhetünk meg, és ami több évszázados időbeli ugrással próbálja magát elkülöníteni a Reeves-féle filmektől. Ball Az útvesztő-filmekkel már bizonyította, hogy képes megbirkózni a disztópikus környezettel, itt pedig még inkább elmélyülhet egy az emberiség számára egyáltalán nem kedvező jövőképben. Az első trailerek bizakodásra adnak okot, és talán Freya Allannek is sikerülhet végre Ciri szerepét lerázni magáról. Mi szurkolunk neki, de főleg annak, hogy méltó legyen A birodalom az előző trilógiához.
Kátai Levente: Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley
Alapvetően ki nem állhatom, amikor klasszikus franchise-okat élesztenek fel évtizedekkel később kiöregedett színészekkel, de Eddie Murphy esetében mégis azt érzem, hogy egy érdemtelenül keveset foglalkoztatott színész napjainkban, akinek a jelenléte még a béna filmekben is egy pozitív aspektus számomra, A nevem Dolemite után kifejezetten vártam is, hogy hülye vígjátékok helyett ilyenfajta filmeket vállaljon többet. És a kedvenceim tőle pont az akciófilmjei, mint a Beverly Hills-i zsaru és a 48 óra. Ha a film minőségében nem is annyira bízok, azt várom a nyáron, hogy legyen okom újra nézni az első három Beverly Hills-i zsaru filmet, újratárgyalni, mit is gondolok a szériáról ma, és megkoronázni mindezt egy kellemes, vagy keserű meglepetéssel a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley megnézésével.
Buzsik Turner Kriszti: Kinds of Kindness
A Szegény párák globális sikerétől és attól eltekintve, hogy nekem is személyes kedvencemmé vált a film, iszonyúan várom Lanthimos legújabb dobását. Úgy gondolom, minden eddigi munkája egyedi hangvételű, abszolút átüt rajtuk az abszurd szerzői kézjegy, miközben folyton más és más tekintetben érintik meg a nézőt. Szeretem a rendező provokatív természetét és kísérletező attitűdjét, csomagolja azt akár kosztümös vígjátékba vagy felkavaró horrorba, hiszen például a Szegény párák egyik nagy erőssége számomra, hogy szokatlan beállításaival és objektívjeivel, túlszaturált, szürreális képeivel, látomásos inzertjeivel újra "feltalálta" a filmet mint médiumot, vagyis képes volt szakitani a hollywoodi konvenciókkal, és merte a mozgóképet arra használni, amire képes: manipulációra és teremtésre. A Kinds of Kindness egészen mást ígér, de az előzetese alapján újabb nagy dobásra számíthatunk, már csak a benne szereplő színészek miatt is. És én most, már látatlanban kezdem a kampányt: Oscar-díjat Willem Dafoe-nak!
Péter Zsombor: Furiosa
Még felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi várós film érkezik a nyáron, szerencsére idén finoman szólva sem lesz uborkaszezon a mozikban. Szinte bármit be lehetne dobni, viszont van egy franchise, ami annyira közel áll a szívemhez, hogy nem tudom másra tenni a voksom. Ez nem más, mint a Mad Max, aminek szám szerint az ötödik felvonását várjuk tűkön ülve. Persze nem közvetlen folytatás, hanem spin-off lesz a Furiosa, melyről beszéltünk már eleget és most már inkább csak néznénk. A harag útjában látott vizualitás és atmoszféra valószínűleg visszaköszön, ám gyanúsan ez egy sokkal cselekményorientáltabb alkotás lesz, ahol a sztori, illetve a karakterek közti kapcsolat nagyobb hangsúlyt kap. George Miller hálátlan feladatot vállalt, mert egy megugorhatatlannak tűnő lécet kell elérnie, mégis elképzelhetetlennek tartom, hogy ne robbanjon óriásit ez az újabb zúzás a pusztaságban.
Jasinka Ádám: A kaszkadőr
Vannak filmek, amiknek (hiába) várom a folytatását. Ilyen a Guy Ritchie rendezte Az U.N.C.L.E. embere, amire évekkel később, ma is jó visszaemlékezni, hogy milyen jó filmélmény volt, és ugyancsak maradandó emléket hagyott a bájos-humoros Rendes fickók is Ryan Gosling és Russell Crowe főszereplésével. Gosling azóta is több filmben, köztük a Barbie-ban is bizonyította, hogy jól áll neki, sőt élvezi az okosan humoros szerepeket és mi a legjobb következő állomás számára, ha nem egy, a negyedik falat is lebontónak ígérkező, igazi filmes insider-mozi, A kaszkadőr. Emily Blunt oldalán remek párost alkotva hozhatják a nyár legjobb vígjátékát, egyúttal hangulatában folytatva mindazt, amit Gosling a Rendes fickókkal elkezdett.
Goretity Dániel: Twisters
Nézzétek, ezzel a filmmel szerintem egyszerűen nem lehet mellélőni a nyári popcornszezonban. Az alapszituáció - miszerint egy volt viharvadász (pfahahaha) egy félresikerült akció után újra visszatér a terepre, hogy legyőzze a démonait és kvázi-bosszút álljon egy tornádón (pfahahaha x2) - annyira röhejes, hogy igazából kétféleképpen alakulhat a történet (pfahahaha x3), illetve a film sorsa. Az egyik végkifejlet szerint megmarad végig ennyire butának és faék egyszerűnek, amin már önmagában el lehet szórakozni. A másik, hogy az Oscar-díjra jelölt Minariért felelős Lee Isaac Chung valami csoda folytán kihoz egy értékelhető kis nyári kalandot ebből a maszlagból, az meg aztán tényleg megér egy mozis élményt. Az eredetihez egyébként elvileg minimális köze lesz, de hé, még Spielberg is beállt mögé, szóval simán benne van a siker, nem? Jó, kit is próbálok áltatni: tudom hogy mindenkit megnyert magának a cowboykalapos viharvadász fenegyerek Glen Powell karaktere, miközben lefúrja a terepjáróját a földbe, "HA ÉRZED, KERGESD!" csatakiáltásokkal... Nem bírom b*szki, zseniális.
Fonyódi Noémi: Kraven, a vadász
Ki emlékszik még a Sony Sinister Six-terveire? Gondolom rajtam kívül senki, de a Sony még azért neki fut újra, hiába van kicsit leáldozóban a képregényes műfaj. Mivel a Morbius enyhén szólva nem lett mozgóképes mestermű, el tudom képzelni, hogy mennyien várják tűkön ülve ezt az új próbálkozást, de azért én egy kicsit mégis az átlagnál jobban érdeklődök. Főleg az új Spider-Man videojáték óta jobban rápörögtem, bár az nem Kravenről szól, de egy jó gonosz eredetsztorit bármikor el tudok fogyasztani és a Loki, vagy Az éhezők viadala eredettörtént bizonyította, hogy van ebben a stílusban kraft. Kraven ráadásul remek antihős alapanyag, mert bár motivációi erősen kérdésesek, de van egy elfuserált erkölcsi kódexe, amihez tartja magát. Nem használ lőfegyvereket, hiszen az nem fair a prédával szemben és tiszteletet tanúsít minden helyzetben. Aaron-Taylor Johnson újra összeölelkezik a Marvellel és hátha sikerül kicsit megvillantania színészi tehetségét is.
Update: a cikk írása óta eltolták decemberre...
Hegedűs Attila: MaXXXine
Sorolj fel 5 emlékezetes színésznőt horrorfilmekből! Ha az ötödik nem Maxine Minx, akkor valószínűleg nem hallottál még Ti West és Mia Goth közös trilógiájáról. A 2022-ben indult X, majd annak előzményéről mesélő Pearl után idén kapjuk meg a párostól a harmadik filmet, a MaXXXine-t. Az elképesztően stílusos előzetes láttán se West, se Goth nem fogta vissza magát ebben a vérbő slasherben sem, ami a '70-es, majd a '10-es évek után most a '80-as évek hangulatát fogja visszaadni. Fekete kalapban és kabátban flangáló sorozatgyilkos, utcai pillangók, forgatások, felnőttfilmesek, rengeteg-rengeteg filmes utalás és megidézés, illetve impozáns szereplőgárda (Goth mellett Elizabeth Debicki, Michelle Monaghan, Lily Collins, Giancarlo Esposito, valamint Kevin Bacon is felbukkannak majd). Igazi ünnep a (horror)filmrajongóknak! Kár, hogy idehaza nem kerül majd mozikba… De legalább a Micimackó: Vér és méz 2-t bemutatták… Szép munka, forgalmazók!
Milány Botond: Hang nélkül: Első nap
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a Furiosát várom én is a legjobban a nyári felhozatalból. De mivel tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, és valószínűleg többen is ezt fogják még hozni, ezért végül mást raktam fel a listára. Egy olyan címet, ami nálam a második helyen szerepel. Ez nem más, mint a Hang nélkül: Első nap. Nagy rajongója vagyok ugyanis az első két résznek. Többször is láttam már őket a megjelenésük óta, és mindig ugyanúgy lekötnek. Egészen egyedi megvalósítással és hangulattal rendelkezik mindkét történet, ami persze horror, igen, de ugyanannyi hangsúlyt fektet a világra, a karakterekre és a nagyon erős atmoszférára, ami körbelengi ezt a - most már - franchise-t. A zenei tételről nem is beszélve, Marco Beltrami csodálatos témát írt hozzá, ami azonnal beránt, és ami nélkül el se lehetne képzelni már a Hang nélkül-filmeket.
Ráadásul a második rész egy bitang erős nyitánnyal már bepillantást is engedett az apokalipszis első napjába. Így nem is lehet kérdés, hogy rettentően várom ezt az előzménysztorit, amely már teljes egészében az idegenek érkezésére, és a kezdeti káoszra, a világ romba dőlésére fókuszál. Ez pedig önmagában elég lehet a sikerhez, de az előzetesek alapján még egy kicsit sikerült is feljebb tornázni az elvárásaimat. Így tényleg sokat várok a filmtől. Remélem, nem okoz majd csalódást.
Vigh Martin: Kivérző szerelem
Kristen Stewart néhány év alatt vált az egyik legizgalmasabb hollywoodi színésznővé. Ki emlékszik már arra, amikor egy fantasy szerelmi háromszögben sínylődött és nyújtott egyébként tényleg rossz alakítást. Azóta megtalálta magának többek között Woody Allen, David Cronenberg és Pablo Larraín is, és bár Rose Glass karrierje még nem tart ott, mint az előző rendezőké, de a külföldi kritikusok szerint pazar filmet hozott össze a Love Lies Bleeding képében, ami Kivérző szerelem címmel júliusban érkezik a hazai mozikba, és amelyben Stewart ismét mindenkit meggyőz színészi képességeiről. A film története szerint a színésznő egy edzőterem tulajdonosát alakítja, aki beleszeret egy titokzatos lányba (Katy O'Brian). Kettejük kapcsolata sokak szemét szúrja, többek között a város erőszakos maffiózója (Ed Harris) sem elégedett lánya választásával. A kaland tehát veszélyesnek ígérkezik, de vér mellett más testnedvekre és sok humorra is számíthatunk. A remek téma mellett pedig a Kivérző szerelem inspirációi is sokat ígérnek: a legtöbb kritikus Quentin Tarantino és a Coen testvérek filmjeihez hasonlítja Glass munkáját, ami kellemes felüdülés lehet a nyári blockbusterszezonban.
Bárány Bence: Longlegs
Bár a magyarországi bemutatónak egyelőre se híre, se hamva, az Egyesült Államokban július 12-én fog a mozikba kerülni a világhírű színész, Anthony Perkins fiának legújabb nagyjátékfilmje, a Longlegs. Osgood Perkins pár évvel ezelőtt a klasszikus mesét vérfagyasztóan újragondoló Juliska és Jancsival is elérte már, hogy annak rendje és módja szerint borsódzzon a hátunk a látottaktól, ám most úgy tűnik, a műfaját tekintve pszichothrillernek ígérkező Longlegs erre bőven rátesz majd még pár lapáttal. A sztoriról eddig kevés konkrétumot lehet tudni: a Valami követ című horrorból ismert Maika Monroe egy FBI-ügynök bőrébe bújva kezd nyomozásba egy lezáratlan ügy kapcsán, amihez nagy valószínűséggel az utánozhatatlan Nicolas Cage által megformált, titokzatos sorozatgyilkosnak van köze. Ha a mostanában újra virágkorát élő Cage neve nem volna elegendő hívószó, akkor számomra az teszi még a nyár legjobban várt filmjévé a Longlegset, hogy már a nyomasztóan para előzetese is iszonyúan a bőröm alá kúszott. Egy valami biztos: ez a horrorisztikus thriller vagy a legnagyobb átverése, vagy a legütősebb meglepetése lesz az idei évnek.
Kovács Gergő: Deadpool és Rozsomák
Miután az elmúlt pár évben csökkenő érdeklődés övezte a Marvel produkcióit, senkit nem ér meglepetésként, hogy idén egyetlen lapra tesznek fel mindent a Deadpool és Rozsomák képében. A Ryan Reynolds nevével fémjelzett franchise már a Fox égisze alatt is aranytojást tojó tyúknak számított, ám most Hugh Jackman Loganjével kiegészülve kitüntetett várakozás előzi meg a folytatást. Valóban kihagyott ziccer lett volna, ha a két címszereplő egyszer sem mehet egymás agyára a mozivásznakon, és mivel az eddig látottak alapján a film a Fox-féle X-Men univerzum hattyúdala is lesz, tökéletesen adja magát, hogy a szóban forgó univerzum két legnagyobb sztárja együtt kaszabolják végig magukat a különböző világokon. A Reynolds régi cimborája, Shawn Levy rendezésében készült film a korábbi Deadpoolokhoz hűen rengeteg vért, káromkodást és fegyverropogást ígér, amelyhez ezúttal megannyi MCU-s vontakozás és pletykált cameo is társul, a klasszikus X-Men tagoktól kezdve egészen Jennifer Garner Elektrájáig. Ráfér már egy sikertörténet a Marvelre, a közönségre pedig egy igazán élvezetes szuperhősfilm: a Deadpool és Rozsomákban ott a lehetőség minderre, mi meg csak remélni tudjuk, hogy Reynoldséknak nem szállt túlságosan a fejébe a multiverzumosdi, és egy épkézláb sztori is társul majd az élményhez. Abban az esetben garantált, hogy a nyár - és az év - egyik legnagyobb durranásával nézünk szembe.
Hegyi Balázs: Alien: Romulus
Az Alien-filmekkel már megjártunk hegyet és völgyet egyaránt, de Fede Alvarez újabb felvonása különösen biztatónak ígérkezik. Régóta tudjuk, hogy az előzeteseknek és a kedvcsinálóknak nem szabad komolyabb jelentőséget tulajdonítani, de engem ez a márciusi teaser megvett kilóra. Alvarez már többek között a Vaksötét esetében is igazolta, hogy nagyon ért a klausztrofóbiára építő horrorok feszültségteremtéséhez, és éppen ezért passzol hozzá igazán a Romulus. Adott az űrhajó, a legénység, és a halál. Kell ennél több? Ridley Scott a 2010-es években kísérletet tett egy összetettebb háttértörténetet felépíteni, de sajnos az elég felemásra sikerült (az első fele jól, a másik már kevésbé). Alvarez azonban fogta az eredeti koncepciót és a szinopszis szerint visszarepít minket az első két film eseményeinek időszakára, és egy attól független történetet mesél majd el nekünk úgy, hogy a műfaji stílusjegyek a klasszikusra emlékeztetnek. Ez nagyon jó hír!
Gera Krisztián: Garfield
Hollywood alkalmasint egy mérsékelten intelligens, ellenben szellemi renyheségét nyers erővel kompenzáló gyermekre emlékeztet, aki ugyan gyalázatosan teljesít az alakzatfelismerős játékban, de eléri, hogy a kör átférjen a háromszögnek fenntartott lyukon. Ennek legékesebb tanújele, hogy az illetékesek már-már kéjes élvezettel hajítanak fel öklömnyi bazaltdarabokat, állnak alájuk, és várják, hogy az a sokadik próbálkozást követően hulltában füstölt sonkává változzon. A Garfield-filmekre ma már két dolog miatt emlékszünk. Egyrészt, mert a munkálatok minden percét gyűlölő Bill Murray azt hitte, hogy a Coen-testvérekkel dolgozhat együtt, holott a forgatókönyvet Joel egy rettenetesen szerény teljesítményű névrokona írta. Másrészt, hazánkban ehhez az is hozzájön, hogy valaki jó ötletnek vélte, hogy a nulla szinkrontapasztalattal bíró Till Attila kölcsönözze a dagadt kandúr hangját. Az új, animált kísérletben a narancssárga macska régen látott apjával kerül különféle kalandokba. Aminél csak az állhatna távolabb a képregények szellemiségétől, ha Ubullal, a síkhülye kutyával együtt elnökgyilkosságot tervelne ki, vagy neonáci sejtet alapítana. Kész élvezet lesz nézni, hogy az álomgyár újfent nekifut egy egylövetű poénokra kihegyezett alkotás az eredeti hangulatát nagystílűen ignoráló, összefüggő sztoriként való adaptálásának.
Kónya Sándor: It Ends With Us
Meglehet, hogy ennél a filmnél lesznek jobb, izgalmasabb alkotások, viszont nem tagadom, rendkívül érdekel az, hogy milyen művet hoznak össze az alkotók abból a könyvből, amely tinilányok százait, ezreit bűvöli el. És amely időről-időre mindig visszatér a sikerlisták soraiba. Colleen Hoover több romantikus regényt, illetve thrillert is írt, az It Ends With Us pedig eddig talán vitán felül a legnépszerűbb mind közül. A történet Lily-ről szól, aki megpróbálja megérteni édesanyja régi döntéseit és azt, hogy miért maradt benne egy bántalmazó párkapcsolatban, miközben saját maga is szép lassan ugyanebbe a helyzetbe kerül. A főszereplő Lily-t Blake Lively alakítja, partnerét pedig Justin Baldoni formálja meg. Baldoni a rendezői feladatokat is magára vállalta (young adult sztorikban már volt egyébként tapasztalata: ő hozta tető alá a Két lépés távolságot), míg a forgatókönyvet az újoncnak számító Christy Hall kapta meg (az Ez így nem oké című sorozat írásában vett részt).
Vajon a filmet is övezni fogja az a rajongás, mint a könyvet? Vajon a film lesz annyira jó és fogja annyira intelligensen, okosan kezelni az amúgy érdekes és kompetens sztorit, valamint a témát, hogy ne csak a rajongókat szólítsa meg? Őszintén remélem, hogy igen. Augusztusban kiderül. Ha pedig nagy siker lesz, akkor feltételezem, semmi nem akadályozhatja meg, hogy az előzményregényből is filmet készítsenek.
Török Tamás: Furiosa
Számomra nemcsak a nyár, hanem a Mad Max - A harag útja óta en bloc a legjobban várt film a Furiosa. George Miller 2015-ös filmje azonnal egy viszonyító ponttá vált a szememben: a Terminátor 2 mellett a valaha készült legjobb akciófilmnek tartom, mely a részletekben megbúvó, de parádés világépítésének köszönhetően abszolút indokolttá tette, hogy további filmek erejéig vesszünk el Ausztrália kihalt pusztásában. Charlize Theron Furiosaként szinte kikövetelte a figyelmet a karakter számára, így nem is volt meglepő, amikor felfedték, hogy előzményfilmmel bővül a franchise, ahol a címszereplő fiatalabbik kiadását a tökéletes választásnak tűnő Anya Taylor-Joy eleveníti meg. Chris Hemsworth bejelentésekor pedig tényleg úgy éreztem, mintha ez a film célzottan nekem készülne, mozipremiert pedig nemigen vártam még ennyire, mint most. Persze, az elvárásaimat próbálom valahogyan szinten tartani, hiszen az előzetesek alapján úgy fest, most is szeretné megújítani Miller a Mad Max mítoszát - legutóbb ezt a széria harmadik felvonásával próbálta meg határozottan, ami viszont nem állt a legelőnyösebben Max históriájának. Ezt az önmagamat védő, szkeptikus énem mondatja velem, a valóság ezzel szemben az, hogy nem kevesebbet várok a Furiosától, mint hogy mindannyian eljussunk Valhallába.