Cikkünk első részét ide kattintva olvashatjátok el.
Az igazat mondd, ne csak a valódit
Super Size Me
A drámaíróként és produkciós asszisztensként is dolgozó Morgan Spurlock érezte, hogy eljött az ő ideje. Mivel egy olyan ötletet talált ki, mely nem is annyira anyagiakat, mintsem némi bátorságot és határozott jellemet igényelt. Terve egyszerűbb nem is lehetett volna. Megesküdött, hogy egy hónapon át kizárólag a McDonaldsban eszik, és ha a három étkezés bármelyikénél felkínálják neki a Super Size menüt, akkor rábólint az ajánlatra. Ezzel azt akarta illusztrálni, hogy a gyorséttermek koronázatlan királyát vezető illetékesek a mentazöld bankókat fontosabbnak vélik kuncsaftjaik biztonságánál. Terve bevált: nehezen vitatható, hogy a 2004 Super Size Me felvétele során akkurátusan dokumentált leépülése még a hamburgerek legkeményvonalasabb fanatikusainak is elveszi a kedvét a Big Mactől. Mert a direktor annak dacára, hogy napi két kilométert sétált, tizenegy kilót hízott, továbbá májproblémákkal, erekciós zavarokkal és hangulatingadozással is küzdött. Ergo, a többségnek a mai napig adja magát a konklúzió, hogy efféle kosztot fogyasztani öngyilkosság.
Ám mikor többen is jelezték, hogy hasonló étrendet követnek, és semmi bajuk, Spurlock általános döbbenetet keltve megtagadta, hogy publikálja a kísérlet során elfogyasztott étkek tételes listáját. A közvéleményt azonban nem igazán izgatták a visszásságok: a hatvanötezer dolláros költségvetésű alkotás huszonkétmilliós bevételt termelt - viszont ezzel a zsáner új királyának kikiáltott kreatív szakember szerencséje ki is fújt. Későbbi próbálkozásai messze nem lelkesítették fel annyira a publikumot, mint magnum opusa, és 2017-ben szexuális zaklatási vádak folyományaként végképp megfeneklett a karriere. Ekkor vallotta be, hogy anno az alkohol démonával viaskodott, és ugyan nem mondta ki, hogy ez állt egészsége erodálódása mögött, de sejtetni engedte ezt. Spurlock pár napja hunyt el mindösszesen 53 éves korában.
A kellemetlen igazság
A környezetvédelemmel tinédzserként is élénken foglalkozó, és azt politikai pályája egyik vezérfonalává tevő Al Gore pontosan tudta, hogy a klímaváltozás irtóztató indulatokra gerjeszti a koncepciót csupán felszínesen ismerőket. Hiszen annak az elfogadása, hogy egyik-másik, a jólétet biztosító technológia hosszabb távon elpusztítja a planétát, nem könnyű - főleg, ha az érintettek egzisztenciája függ az adott tevékenységtől. Ráadásul helyzetét nagyban nehezítette, hogy miután 2000-ben kikapott az elnöki titulust elhódító George W. Bushtól, többen egy feltűnési viszketegségben szenvedő, rossz vesztesnek könyvelték el.
Nem csoda hát, hogy 2006-os dokumentumfilmjének az A kellemetlen igazság címet választotta. Mivel ennek fő mondandója az, hogy a realitásokat nem sokáig vethetjük el, és egyértelmű lépések híján egy drasztikusan átalakult bolygón leszünk kénytelenek boldogulni. Miként az várható volt, műve alig-alig álcázott ideológiai támadások kereszttüzébe került, és rengetegen azt hitték, hogy eltúlozza a veszélyt. Beszédes, hogy a South Parkban egy kurta hónappal a premier előtt habókos fantasztaként ábrázolták, aki a kitalált medvedisznóember ellen védené meg a lakosságot, és kimondva-kimondatlanul elvárná, hogy hősként ünnepeljék. Igaz, Trey Parker és Matt Stone 2018-ban bocsánatot kértek. Ám ami ennél is lényegesebb, hogy az 1,5 millió dollárt kóstáló, és ennek a bő harmincháromszorosát bekasszírozó remek gúnyolódások ide, hecckampány oda, maradandóan formálta egy generáció közgondolkodását.
Harminchét
Shop-Stop
Richard Linklater 1990-es Henyékje kiütéssel győzött. A Texasban lévő Austin városában bőszen semmittevő, különc huszonévesekre koncentráló dramedy huszonháromezer dolláros büdzsé mellett lépte át a hét számjegyű álomhatárt, és a kritika is hisztériába hajló méltatásokkal emelte piedesztálra. A 2012-ben az amerikai nemzet megőrzendő kincseihez sorolt etalon a céltalanul lődörgő Kevin Smith figyelmét is felkeltette. Az alsó-középosztálybeli családba született, megannyi dologba belevágó, de kitartás híján egy minimálbért is alig kereső bolti eladóként küszködő férfit szabályszerűen megbabonázták a látottak, és úgy érezte, megtalálta a hivatását. Elhatározta, hogy rendezőként írja be nevét a szórakoztatóipar aranykönyvébe, és egyetemi hallgatóként mélyedt el új szenvedélyében.
Hogy aztán négy hónappal később bejelentse, hogy már bőven elég képzett, és nekiveselkedhet a herkulesi feladatnak. Mérhetetlen mázlijára barátjai hittek abban, hogy cimborájuk afféle zabolázatlan őstehetség, akit csak elrontanának az oktatók. Ezért örömmel vállalták, hogy bagónak is alig nevezhető díjazásért, vagy egyenesen ingyen feltűnnek a groteszk történetben. Ám az üres zsebű Smith így is vért izzadt, hogy ne bukjon orra a célvonal előtt. Azon túl, hogy közel egy tucat, rettenetesen kedvezőtlen kamatozású hitelkártyát csapolt meg, féltve őrzött képregénygyűjteményét is eladta - de fáradozásai kifizetődtek. A Shop-Stop a View Askewniverse univerzum első fecskéjeként 4,4 milliót hozott a konyhára.
Zombik és szakítás
Hasfalmetszők
Nem mehetünk el a tettvágy és a tehetség hazai példái nélkül. A finoman fogalmazva sajátos itthoni viszonyok miatt a szórakoztatóipar ezen szektorának megítélése piaci alapon trükkös. Mert a szinte kizárólag állami támogatásból készülő, külföldön szökőévenként egyszer ha jegyzett produkcióknak gyakorlatilag esélyük sincs profitot termelni. Vagyis egy zárt, az objektív mércéket gálánsan mellőző kör jön létre, mivel kevesen elég elszántak ahhoz, hogy tőkéjüket kockáztatva vagy befektetőket meggyőzve vágjanak bele a munkálatokba. Azonban szerencsére akadnak örvendetes kivételek.
A kilencvenes és a kétezres években aktív, Bernáth Zsolt vezette Cruel World Team a nullbüdzsés művekre specializálódott. Ennek tükrében kész csoda, hogy az 1999-es Hasfalmetszők VHS-kazettákon terjesztve nyűgözte le a kategória szerelmeseit. Miként azt a magyar horrorokkal foglalkozó cikksorozatunkban is írtuk: "A Tarantino főleg frappáns-extravagáns dialógusokra építő technikáját a kis posztszocialista valósággal, illetve zombikkal ötvöző sztoriban két botcsinálta bérgyilkos túl későn ébred rá, hogy egy elátkozott házban akciózik. Ám Puncsos és Moszta nem riadnak meg a kihívástól: eltökélik, hogy kijutnak a pokoli épületből - még akkor is, ha ehhez egy temetőnyi koporsószökevényt kell visszarugdosniuk a sírba. Megjegyzendő, hogy a lentebb megtekinthető videó nem kalózkodás eredményeként lett feltöltve a Youtube-ra: maguk a készítők tették közkinccsé - azaz száz százalékban legális."
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
A 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan diadalmenete is tagadhatatlan. Hovatovább, Reisz Gábor a tengő-lengő fiatal felnőttek életére fókuszáló, keserédes vígjátéka a szektor rendszerváltás utáni történelmének egyik, ha nem egyenesen a legnagyobb meglepetése. A körülbelül hétmillió forintból forgatott komédiának ugyanis minden józan kalkuláció szerint nyomtalanul kellett volna eltűnnie a semmiben. Ehhez képest jórészt a szájreklámnak hála, 61901-en adtak egy esélyt a totálisan ismeretlen direktor-aspiráns bemutatkozásának. Ezt a számot különösen akkor lehet megbecsülni, ha kontextusba helyezzük. A jobb pillanataiban is a minősíthetetlen és a szégyenteljes között ingadozó Most vagy soha! ezen sorok írásakor ezerszeres költségvetésből 154648 érdeklődőnél jár. Míg a kétmilliárd adóforintot felemésztő, szintén az értelmezhetetlen blődlik sorát bővítő Hadik 57589 nézőit csalt be a mozikba.