A Jurassic World: Világuralom 1 milliárd dollár fölötti bevétele, a tonnaszámra eladott merchandise vagy éppen az a libabőr, amit John Williams a legelső Jurassic Parkhoz írt dallamai okoznak hűen tükrözik, hogy franchise-ok és blockbusterek jöhetnek, trendek mehetnek, de a nézők dinoszauruszokkal kapcsolatos érdeklődése nem múlik el.
Hollywood azonban sokkal kevesebb ilyen filmet készít, mint amennyit igényelne a közönség, de persze ez teljesen érthető, hiszen az említett lények életre keltése nem kevés büdzsét igényel, spórolni pedig nem nagyon lehet rajtuk, különben gagyinak érződnek. Márpedig mit ér egy élőszereplős dinós film élethű és félelmetes bestiák nélkül? Az animációs megoldás kiskaput jelenthetne, viszont érthetetlen módon ezzel ritkán élnek a stúdiók.
A 65 kritikánkban már olvashattatok róla, hogy az Adam Driver főszereplésével készült akció-sci-fiben Scott Beck és Bryan Woods (Prédák) rendezőknek sikerült-e megugraniuk legalább a Jurassic World szintjét, az alábbiakban pedig öt olyan dinós filmet sorakoztattunk fel, amiket az őslények rajongói valószínűleg már kívülről ismernek, viszont azoknak talán tudunk egy-két újdonságot mutatni, akik nem ismerik fel egy tizedmásodperc alatt a Tyrannosaurus rexet csak a szuszogása alapján.
Őslények országa (1988)
A 65 millió évvel ezelőtt játszódó érzelmes történet gyermekek millióival szerettette meg ezeket a csodálatos lényeket egy árvává vált dinón, Tappancson keresztül, akinek egyetlen esélye maradt az életben maradásra, ha megtalálja a Virágzó Völgyet. A bőséges élelemmel és békével kecsegtető hely azonban nagyon messze van, az út pedig veszélyes, szerencsére Tappancsot elkísérik a barátai, Kistülök, Repcsi, Kacsacsőr és Tüskés, akik egymásra számítva úszhatják meg ép bőrrel a kalandot. A NIMH titkát és a Charlie - Minden kutya mennybe jutot is jegyző Don Bluth rajzfilmje tele van bájjal, szívvel és annak ellenére, hogy több évtized telt el, ugyanolyan csodásan fest és átható hangulattal bír, amihez hozzájárulnak James Horner varázslatos dallamai is (ráadásul 70 perc sincs az egész).
Jurassic Park (1993)/Jurassic World (2015)
Steven Spielberg munkássága hemzseg a klasszikusoktól, de valószínűleg ha egy filmrajongót álmából felkeltenek és neki szegezik a kérdést, hogy melyik tőle a kedvence, nagy eséllyel a Jurassic Parkot fogja mondani. A Michael Chricton regénye alapján, Sam Neill, Jeff Goldblum és Laura Dern főszereplésével készült film nemcsak nézők sokaságát tanította meg olyan bölcsességekre, mint hogy az élet utat tör magának, és hogy a pénz bármilyen jól működő rendszert összedönthet, de John Williams parádés zenéivel kiegészülve közelebb is hozta az emberekhez ezeket a titokzatos állatokat. A Jurassic Park egyúttal megágyazott egy franchise-nak is, amit 2015-ban a Jurassic World indított újra Chris Pratt-tel és Bryce Dallas Howarddal a középpontban. Az utódnak már csak a hasonló koncepció, a raptorszelidítés és az új egyed, az Indominus Rex miatt is érdemes adni egy esélyt.
Dínó (2000)
Kevésbé ismert és alulértékelt Disney animációs film, amely hasonló sztorira épül, mint az Őslények országa: az idillnek egy természeti katasztrófa (itt éppen meteorzápor) vet véget, így nincs más megoldás, mint a menekülés. A vándorló dinoszauruszokhoz csatlakozik kis hősünk, Aladár és lemúr pajtásai is, csakhogy az új hazát keresőkre komoly megpróbáltatások várnak, beleértve a víz- és élelemhiányt, valamint a ragadozók által jelentett fenyegetettséget is. Az animáción nem fogott a kor vasfoga, a történet nagyon fontos kérdéseket feszeget, a nyomasztó pillanatok ellenére akad benne humor is, és az eddigiekhez hasonlóan itt is egy világhírű zeneszerző, James Newton Howard egészíti ki az atmoszférát a csodálatos munkáival. Nem egy könnyed matiné, de ez előnyére válik.
Jégkorszak 3. - A dínók hajnala (2009)
A Jégkorszak szereplői két korábbi részen keresztül nőttek a szívünkhöz, és mindegyik tartogatott valami újdonságot, a harmadik rész viszont egy teljesen más világba kalauzol el bennünket, ahol Manny-nél is nagyobb lények randalíroznak. Itt ismerjük meg sokak kedvenc karakterét, Buckot, aki egyfajta menyét-kalandorként vezeti hőseinket az őslények buja otthonában és tanítja őket a fauna veszélyeire. Az azóta megszűnt Blue Sky Studios animációs alkotása a széria egyik legjobbja, amelynek hatalmas szíve, egyedi stílusa és ütős poénjai vannak, és látványban sincs oka panaszra, a mai napig elképesztő, az alapból is magasan lévő minőségi szintet pedig csak még feljebb tornázza a kiváló magyar szinkron. Az már csak hab a tortán, hogy mindezekbe csomagolva szinte észrevétlenül tanít felelősségre, barátságra, önmegvalósításra és további hasonlóan fontos fogalmakra.
Dínó tesó (2015)
Nem maradhat ki a Pixar sem egy ilyen listáról, a westernbe oltott dinoszauruszos móka pedig kifejezetten egyedi módon közelíti meg a témát. Nem csupán a műfaj miatt, hanem azért is, mert ebben a világban fel vannak cserélve az ember-állat szerepek, vagyis miután az dinókat elkerülte a vég és ők lettek a Föld egyeduralkodói, az emberek rágcsálókká degradálódtak. Egy ilyen "kártevővel" kényszerül közös kalandra a félszeg apatoszaurusz, Arlo, ami mindkettejük számára komoly tanulságokkal szolgál. Mindehhez természetfilmeket megszégyenítő küllem párosul (nem a karakterek, a környezet tekintetében), és még ha nem is annyira merész és kreatív, mint a többi Pixar mű, akkor is megérdemli a figyelmet különlegessége miatt.
Nektek mi a kedvenc dinós filmetek?