Jelen sorok írásakor már a harmadik rész is megtekinthető az Apple TV+-on, de ebben a beszámolóban csak a kétrészes nyitányról lesz szó spoilermentesen.
Hosszú utat tettünk meg idáig. Minden 2001-ben kezdődött, amikor bemutatták Az elit alakulatot, amit aztán 9 évvel később A hős alakulat követett. Ezután viszont egészen mostanáig, több mint 13 évig kellett arra várni, hogy megint egy másik szemszögből, de ismét visszatérhessünk a második világháború poklába.
Pedig már 2012-ben megjelentek az első hírek az új projektről, ami az Egyesült Államok hadseregének légierejére koncentrálna. 2013 januárjában aztán az HBO meg is erősítette a híreket: valóban készül egy új miniszéria, méghozzá Donald L. Miller 2007-es Masters of the Air: America's Bomber Boys Who Fought the Air War Against Nazi Germany című könyve alapján, amelynek középpontjában az USA Nyolcadik Légierejének 100. nehézbombázó-csoportja állna. Többek között ők voltak azok, akik Kelet-Angliában állomásozva a második világháború alatt először vitték el Hitler kapujáig a háborút, és még jóval a normandiai partraszállás előtt felvették a harcot a nácik ellen.
Ezt követően azonban 2019-ig semmit nem lehetett hallani a projektről, hogy végül az Apple dobja le a bombát: ők egyeztek meg Spielberg és Hanks produkciós cégével, hogy a szériát az HBO helyett náluk készítsék el, a saját platformjukra. A legendás duó tehát továbbra is a fedélzeten maradt, mint ügyvezető producerek, a sorozat élére pedig John Orloff, Az elit alakulat egyik írója került. Így érkeztünk meg 2024 január végéhez, amikor duplarésszel végre elstartol a Masters of the Air.
A 9 részes történet kezdetén 1943-ban csatlakozunk a csapathoz, in medias res, amint az újonc egység egy németországi katonai célpont bombázását kapja feladatául. Az elit alakulathoz hasonlóan itt is két barát szemszögéből és kapcsolatán keresztül követhetjük nyomon az osztag kalandjait: Damian Lewis Winters századosa és Ron Livingston Nixonja után most az Oscar-jelölt Austin Butler (Elvis) által alakított Gale "Buck" Cleven őrnagyon és Callum Turner (The Capture, Legendás állatok…) John "Bucky" Egan őrnagyán van a sor, hogy életben tartsák a többieket, és elvégezzék a kitűzött küldetéseket.
Szerencsére egyelőre mindketten jó választásnak bizonyultak a főbb szerepekre. A haveri kémia jól működik kettejük között, a karizmájuk mindkettőjüknek megvan a karakterükhöz, és bár egyelőre nagy színészi játékot nem kellett bemutatniuk, de hitelesek a szerepben. Rajtuk kívül a mellékszerepekben is rengeteg ismerős arcot láthatunk majd, mint például Anthony Boyle-t (Tetris, Tolkien), vagy Barry Keoghant (A sziget szellemei, Egy szent szarvas meggyilkolása, Saltburn), csak hogy két nagyobb nevet kiemeljek, akik ugyan nem szerepeltek még sokat, de biztos, hogy megfogják kapni a kellő játékidőt.
Az összkép pedig egyelőre meggyőző, és hatásos. Az első három részt Cary Joji Fukunaga (Beasts of No Nation, 007: Nincs idő meghalni, True Detective) rendezte, aki remek munkát végzett. Bár néhol átjárja a hollywoodi csillogás és pátosz az egészet, ennek ellenére valósághűen és izgalmasan sikerült érzékeltetnie ezeknek a félelmetes küldetéseknek a lehetetlenségét. Kézzel fogható a bezártság, a klausztrofób érzés a katonák között, akik minden egyes alkalommal könyörtelenül őrlődnek a repülő fémerődjükben tehetetlenül, és csak a vak szerencsében bíznak, hogy az ellenséges légvédelmi ágyúk és a Luftwaffe vadászgép-rajainak végtelen tüzében ne kapjanak végzetes találatot. Ezek minden egyes alkalommal feszült pillanatokat eredményeznek, amire rátesz egy lapáttal az is, hogy a sorozat látványvilága elképesztően néz ki.
Ami egyébként nem csoda, ha megnézzük a büdzsét, amit az Apple a sorozatra szánt: 250 millió dollárt sem sajnáltak erre a projektre. De nem elherdálva, és rossz helyre csoportosítva az erőforrásokat, hanem remekül elosztva. A sorozat így elég nagyszabásúnak érződik, az elődjeit is lekörözve ebben: a földet és az eget egyaránt bejárjuk, ahogyan a 100. bombázócsoport pilótái és legénysége B-17-eseket vezetnek Európa felett, miközben kulcsfontosságú náci célpontokat igyekeznek megsemmisíteni, és közben válogatás nélkül hullanak a katonák, mint a legyek. Mert hát, ilyen ez a háború: értelmetlen, véres, és legtöbbször csak a vak szerencsén múlik az egész.
Nem szeretném tovább nagyon húzni ezt az írást, mindent úgyis majd kifejtek az évadkritikában részletesen, amint véget ért a sorozat. Egy biztos: jól indult a Masters of the Air, és remélhetőleg a lendület kitart a végéig. Vagy ami mégjobb lenne, hogy még egy lapáttal rá is tennének a minőségre.