Martin Scorsese az egyik, ha nem a legnagyobb aktív rendező. Szokás a gengszterfilmek királyának nevezni, elvégre olyan alkotásokat készített a zsánerben, mint a Nagymenők, a Casino, az Aljas utcák, vagy Az ír. Ennél azonban ő sokkal több, számtalan műfajban megmutatta a tehetségét, a sajátos aspektusú vallási eposzoktól kezdve (Krisztus utolsó megkísértése, Némaság), a groteszk komédiákon át (Lidérces órák, A komédia királya, A Wall Street farkasa), a különleges életrajzi drámákig (Dühöngő bika, Aviátor).
A legendás direktor továbbra is tevékenykedik, jövőre érkezik a régóta várt Killers of the Flower Moon című alkotása. Nem mellesleg ma ünnepli a 80. születésnapját, melynek apropóján szerkesztőink szavazatai alapján összeállt az általunk leginkább kedvelt Scorsese filmek rangsora.
10. Krisztus utolsó megkísértése (1988)
Ha vallási témáról készítenek filmet, ott könnyű rálépni valaki tyúkszemére. Ha Scorsese teszi mindezt, az csak olaj a tűzre. A Krisztus utolsó megkísértése hatalmas botrányt kavart a maga idejében, egyes vallási csoportok konkrétan mozikat gyújtottak fel, ahol vetítették a filmet, számos országban tiltólistán szerepelt, illetve az Universal stúdió is csak úgy állt be mögé, ha a rendező ezek után egy kommerszebb alkotással rukkol elő (ez lett végül a Cape Fear). Pedig semmi kivetnivaló nincs benne, egyszerűen emberként ábrázolja Jézust, annak minden erényével és gyarlóságával. Érthető, hogy elvakult fanatikusok ezt miért nem tolerálják, holott egy szentet dilemmákkal, morális kérdésekkel vívódó halandónak ábrázolni nem ördögtől való dolog. Bátor, remekül felépített sztori, mely egyben az egyik legérdekesebb, s legjobb vallásközpontú mű, ami valaha készült.
9. Az ír (2019)
Szerkesztőségünkben ugyan néhányan vehemensen gyűlölik, szerencsére ők vannak kevesebben, így Scorsese hattyúdala a gengszterzsánerhez végül befért a listába. A három és fél órás eposz egyszerre kaotikus stílusgyakorlat és generációkon átívelő sztori, remek kor-, illetve jellemrajzokkal. Igazi öregfiús mozi, klasszikus gengszterfilm, mely során sokszor kaphatja el az embert a deja vu érzés, ugyanakkor megvan benne az esszenciális hangulat, mely képes magával ragadni. Egy korszak és egy műfaj méltó lezárása a rendező életében.
8. A leleményes Hugo (2011)
Sokan felhúzták a szemöldöküket, amikor kiderült, hogy Scorsese családi mozit készít, de mint utólag kiderült, kár volt aggódni. A leleményes Hugo egy csodás látványvilágú darab, mely részben egy kedves kalandfilm, másrészt szerelmeslevél a filmekhez. Tele van kedvelhető figurákkal, egyszerre képes misztikus, izgalmas és bájos történet lenni. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző elemeket, az igazi ereje azonban egyértelműen az, hogy megtanít szeretni a filmeket és egy laikusból is képes előhozni a csillogó szemű rajongót. A mozi csodája, ahogy csak Scorsese tudja.
7. A komédia királya (1982)
Noha jó kritikákat kapott, a maga idejében csúfos buktának számított Rupert Pupkin története, melyre sokan csak 2019-ben, a Joker kapcsán kapták fel a fejüket. Nem véletlenül, ugyanis Todd Phillips műve rengeteg elemet emelt át A komédia királyából. Egy alapvetően komikus felütésre épül a sztori, melyben a Robert De Niro által zseniálisan megformált Pupkin híres nevettető szeretne lenni és ezért minden követ megmozgat. Az ő figurája a film gerince és komplexitása egészen kiviteles. Annak ellenére tudunk neki drukkolni, hogy pszichopatába hajlóan ijesztő dolgokat művel, egyszerre esendően szánalmas és irritálóan esetlen. Sokszor kínunkban nevetünk, holott a kálváriája kifejezetten tragikus. Tanítani való médiakritika, szatíra elevenedik meg előttünk egy nagy adag fekete humorral és minden idők egyik legjobb színészi alakításával.
6. Viharsziget (2010)
Dennis Lehane regényeiből számos kiváló adaptáció született. A Hideg nyomontól kezdve a Titokzatos folyóig, a Viharsziget is beleillik a felsorolásba. Scorsese ezúttal az atmoszférateremtő képességét csillogtatja meg és pillanatok alatt repít vissza minket az 50-es évekbe, hogy aztán kirakjon egy mentális betegségekkel küzdő bűnözőkkel teli nyomasztó szigetre. A Leonardo DiCaprio által alakított Teddy Danielsszel egyetemben csak a sötétben tapogatózunk, senkiben sem bízva, miközben a hely misztikuma mellett egy személyes dráma körvonalazódik. Szórakoztató és fordulatos darab, ahol az utolsó mondat viszi be a legnagyobb gyomrost.
5. A Wall Street farkasa (2013)
Önmagában is elképesztő bravúr, ha valaki 70 év felett egy ennyire friss és modern alkotást hoz tető alá, arról nem is beszélve, hogy a gigászi, három órás játékidő milyen gyorsan eltelik. Persze az idő csak úgy repül, ha jól szórakozik az ember, márpedig a Wall Street farkasa pokolian nagy móka. Jordan Belfort élete, illetve karrierje üvöltött egy filmért, Scorsese pedig a lehető legjobb módon, egy hatalmas, önmagából kifordult buliként ábrázolta azt. Persze sokan félreértették az üzenetet és azóta egyfajta példaképként tekintenek a tenyérbe mászó és egoista főhősre, de a film vitán felül működik. Az már csak hab a tortán, hogy itt ismerte meg a világ Margot Robbie nevét.
4. A tégla (2006)
Bár szerkesztőségünkben elég nagy népszerűségnek örvend, kár lenne tagadni, hogy A tégla megosztó darab. Sokan méltatlannak tartják, hogy Scorsese ezért kapott rendezői Oscart, illetve a remake mivolta is ront a hírnevén. Tény, hogy az alapjául szolgáló Szigorúan piszkos ügyek is alapmű, de sikerült úgy kibővíteni a film világát, hogy még komplexebbnek és karakterközpontúbbnak hasson. Mindkét alkotásnak sajátos, egyedi atmoszférája van, ami miatt szépen elkülöníthetőek egymástól, s megférnek a másik mellett, mint két fordulatos, szikár és remekül felépített gengszter/zsarusztori.
3. Casino (1995)
A Nagymenők testvérfilmje és bizony nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb, szavazásunkkor is egy hajszál volt a különbség a két mű között. A történet itt nem lényeges, sokkal inkább a három fő karakter és Amerika játszótere, a bűn városa: Las Vegas. A két perc híján három órás eposz mintha egy sodró lendületű ismeretterjesztő film lenne, mindenre kiterjedő narratívával. Scorsese stílusjegyei parádésan köszönnek vissza, a szervezett bűnözés és a szerencsejáték piac összemosása nemkülönben bravúros. A 90-es évek talán utolsó igazi gengsztermozija, egy éra méltó befejezése.
2. Nagymenők (1990)
A Keresztapa mellett a Sebhelyesarcút és Nagymenőket szokás emlegetni, mint a nagybetűs gengszterfilm. Ezzel mi is egyet tudunk érteni, Henry Hill története esszenciális műfaji darab. Hiába a sokadik felemelkedés és bukás sztorit látjuk, az a szenvtelenül laza, mégis komolyan vehető stílus, ahogy Scorsese mesél utánozhatatlan élményt nyújt. Tökéletesen strukturált alkotás, melyben a perspektívakülönbségek tovább mélyítik a drámát, miközben pazarul építik a hangulatot. Erre jönnek az olyan legendás jelenetek, mint a Copacabana club bejárása, a hulla eltüntetése előtti vacsora, vagy a "funny how" szívatás. 30 év után is viszonyítási alap és az is marad.
1. Taxisofőr (1976)
Jelen sorok írójának a Taxisofőr ott szerepel a tíz kedvenc filmje között, de a szerkesztőség többi tagja is nagy becsben tartja, így elég egyértelműen nyerte a szavazást. A 26 esztendős Travis Bickle (Robert De Niro) Vietnám után nem találja a helyét a világban, próbál beilleszkedni, de csak egyre lejjebb süllyed a magány és a kilátástalanság mocsarába. Scorsese műve az egyik legerőteljesebb társadalomkritikus dráma a valahova tartozni akarásról, a kitaszítottságról és az elkeseredettség okozta rossz döntésekről. Travis erőszakba torkolló mentális leépülése depresszív és melankolikus élmény, nem is beszélve az utolsó harmad lázálomba illő ámokfutásáról, illetve a többféleképp is értelmezhető befejezésről. Több mint 45 év távlatából is zsigerig hatoló mestermű.
