Hirdetés

Toplista: A filmvilág emlékezetes láthatatlan fenyegetései

|

Amit nem látunk, az a legfélelmetesebb.

Hirdetés

Közhelyes mondás, de kétségtelenül igaz. Ha nem látjuk a fenyegetést, nem tudunk felkészülni ellene, nem tudjuk mikor és hol csap le, ami szépen lassan a fizikai terror mellett mentálisan is felőröl. A "láthatatlan ellenség" témaköre számos filmest megihletett, s ezek közül szedtük össze a legemlékezetesebbeket az Elisabeth Moss főszereplésével készült A láthatatlan ember premierje kapcsán. 

 

Hirdetés

It Comes at Night

A nézők körében csúnyán elhasalt Trey Edward Shults műve, ami elsősorban a félrevezető marketingnek róható fel. Elvégre a kedvcsinálók egy vírusos, zombis, szörnyes horrort sejtettek, a végeredmény azonban köszönőviszonyban is alig van ezekkel a kritériumokkal. Az It Comes at Night egy misztikus dráma, ami helyenként ijesztőre veszi a figurát. Ez nem baj, sőt pont ettől válik emlékezetessé. Ahogy a cím is említi: Éjjel jön. No, de vajon mi? A válasz egyszerre prózai és szimbolikus. A fenyegetés ugyanis itt a paranoia, a bizalmatlanság, kvázi maga a félelem. Az elől pedig nincs menekvés. Shults mozija borzasztó különleges, fajsúlyos és nyomasztó... kár, hogy ennyire félreértelmezték.

Ideglelés (The Blair Witch Project)

A lista bevezető szövege akár az Ideglelés szlogenje is lehetne, annyira passzol hozzá. Korszakalkotó kulthorror, melyet sokan nem szeretnek, de a fontossága és hatása megkérdőjelezhetetlen. A film sikere nagyban köszönhető a kreatív marketingnek, ugyanakkor rengeteget dobott az összképen, hogy effektíve nem tudtuk, mitől kell félni. A blairi boszorkányt egy pillanatra sem láttuk, csak a hangok, illetve a túrázókon eluralkodó őrület adtak támpontot ebben a mentálisan kizsigerelő utazásban. Kár, hogy a 2016-os Blair Witch magasról tett erre a misztikumra, de az előd hatásosságából ez mit sem von le.

Árnyék nélkül (Hollow Man)

Igazi klasszikus B-thriller annak minden előnyével és hátrányával. Logikáját szét lehet cincálni, a karakterek sótlanok és a tipikus "Istent játszani nem kifizetődő" sablont használja fel a cselekmény. Az összkép mégis működik a maga módján, a sztori érdekes, a láthatatlan ember fenyegetése pedig szépen megágyaz a paranoiahangulatnak. Nem a műfaj krémje, de látványos és szórakoztató darab, aminek bérelt helye van egy ilyen összeállításban.

Végső állomás (Final Destination)

Klasszikusnak mondható tinihorror, ami azzal tűnt ki az átlagos slasherek közül, hogy itt a gyilkosságokat nem egy maszkos őrült vagy szellem, hanem maga a halál követte el. A repülőgép-katasztrófát túlélő hőseink nem tudják honnan és mikor érkezik a végzet, s amikor rájönnek mivel van dolguk, a paranoia lassan az őrületbe kergeti őket. Nem túl véres, nem túl ijesztő, de veszettül szórakoztató zsánermozi, amit egyértelműen a koncepciója tett maradandó élménnyé. A folytatások közül a második rész korrekt, a többi már csak rókabőr (azért az ötödik végéért jár a taps).

Fertőzés (Contagion)

Steven Soderbergh műve sajnos újfent aktuális, ezúttal a koronavírus kapcsán. A film remekül bemutatja, hogy egy halálos kór miként söpör végig a bolygón, s már egy köhögés hallatán is képes megfagyni bennünk a vér. Amíg nincs ellenszer, lehetetlen védekezni ellene, és ahogy említettem, nagyon is aktuális és reális az itt ábrázolt vízió. Soderbergh a kisembertől kezdve, a becsvágyó csalókon át egészen a szakavatott orvosokig minden perspektívát körbejár, így mi nézők is láthatjuk, mivel jár és mennyire kíméletlen és félelmetes egy elszabadult vírus.

Dunkirk

Az összeállítás témáját tekintve nem hinném, hogy a Dunkirk ugrana be elsőre mindenkinek, de ha jobban belegondolunk, Christopher Nolan művének bőven van létjogosultsága itt lenni. Elvégre mit látunk? Nos, a nagy büdös semmit. Illetve de, rengeteg torkolattüzet és Stukákat, de a tényleges ellenséget nem. Ettől (is) olyan fojtogató és zsigerien feszült adrenalinlöket a Dunkirk.

Fekete karácsony (Black Christmas)

Nem, nem a közel nézhetetlen tavalyi verzióról van szó, szigorúan az 1974-es eredetiről. Klasszikus slashser a javából, igazi korát megelőző, ma is működőképes horror, melyben az elmebeteg gyilkost egyszer sem látjuk (na jó, a szemét egyszer). Az egyetem területén tanyázó tettes bárhonnan lecsaphat, az ő szemén át láttatott jelenetek pedig egyértelműen a film csúcspontjai. Nem lennénk a kampuszon lakó lányok helyében.

Ragadozó (Predator)

Ha már a kultklasszikusoknál járunk, muszáj megemlíteni John McTiernan művét, ami kvázi egy tesztoszteronszagú akciófilm is lehetne, ám a címszereplő kicsit megkeveri a kártyákat. Nagyon sokáig mi sem tudjuk, hogy mivel állunk szemben, a Ragadozó ugyanis képes álcázni magát és hőtérkép alapján tájékozódni, hogy aztán egy váratlan pillanatban kitépje a gerinced. Természetesen a csúcsformában lévő Arnoldban emberére akadt, de nem hiába beszélünk az univerzum egyik legjobb vadászáról.

Valami követ (It Follows)

A szexdémon kifejezés ebben a filmben új értelmet nyer, ugyanis egy olyan átokról szól a fáma, ami szexuális együttlét során terjed. Bár maga a fenyegetés látható, mégsem tudjuk honnan és mikor érkezik. Elvégre csak egy felénk cammogó átlagos emberről van szó, aki kvázi bárki lehet az utcán, ám ha elkap, akkor nekünk reszeltek. Röhejesnek hathat, de az autentikus stílus, a magával ragadó atmoszféra és a konfliktus hétköznapisága gondoskodnak róla, hogy az összkép működjön. Külön érdekes, hogy a fókusz mellett érdemes a háttérben zajló dolgokra is figyelni, ki tudja mi lappang ott.

Tremors - Ahová lépek, szörny terem (Tremors)

Az összeállítás legkönnyedebb tagja ez az 1990-es gyöngyszem, ami igazi trash csemege. Bár a játékidő nagy részében látható az elhízott kígyó-giliszta-szörny, kár lenne elvitatni, hogy igenis beleillik a láthatatlan fenyegetés kritériumaiba. Hőseinknek gőzük nincs róla mikor vannak biztonságban, mozoghatnak-e, vagy a lesben álló csúszó-mászó elragadja őket a föld alá. Förtelmes bestiák ezek, de bűnös élvezet nézni, ahogy a melósok, a diáklány és a militarista pár elbánnak velük.

Örökség (Hereditary)

Ari Aster bemutatkozó rendezésével olyan horror-különlegességet alkotott, amit nehéz kategorizálni. Spirituális, misztikummal átitatott, sötét és nyomasztó történet a gyász lélektanáról, melyben nem sejtjük, hogy mire megy ki a játék, ki mozgatja a szálakat és mitől kell tartani. Csak egy fénycsóva ad némi kapaszkodót, de egészen a záróakkordig Aster elengedi a nézőt, miután bekötötte a szemét és magára hagyta. Az Örökség esszenciális horrorélmény, mely a bőrünk alá kúszik és mázsás súllyal telepszik a lelkünkre. 

Madarak a dobozban (Bird Box)

A Netflix 2018-as slágerfilmje, ami internetes mémeket szült, videós kihívásokat eredményezett és így tovább. Pedig a kész műnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az alapötlet remek, ugyanis hőseinknek olyan lények elől kell menekülnie, amikre ha ránéznek, öngyilkosságba kergetik magukat. Így bekötött szemmel kénytelenek közlekedni, kvázi vakon. Megvan benne a potenciál és kifejezetten feszült pillanatokat eredményez ez a felállás, az összkép azonban nem lett több egy korrekt thrillernél. Mindenesetre a felszínes dráma ellenére a cselekmény láthatatlan fenyegetés része kifejezetten jól működött. 

Számotokra mik a legemlékezetesebb láthatatlan fenyegetések a filmvilágból?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.