Ha küzdősportokról beszélünk, a legtöbb embernek a boksz ugrik be, noha manapság az MMA is hatalmas népszerűségnek örvend. Nem feledkezhetünk meg az ázsiai harcművészetekről sem, mint a kungfu vagy a karate. A filmesek előszeretettel nyúltak a témához és egy rakás olyan alkotás készült elsősorban a 70-es és a 2000-es évek között, melyek ezeket a sportokat veszik alapul.
Mára jobbára kihaltak, vagy legalábbis átalakultak, de kevés klasszikus értelemben vett "bunyós" darab lát napvilágot. Az Országúti diszkó remake apropóján azonban igyekeztünk a lehető legváltozatosabban összeszedni a műfaj legjelesebb képviselőit.
A sárkány közbelép (1973)
Sokak számára a definitív küzdősportos film, okkal. Bruce Lee utolsó mozija végleg bebetonozta őt a legnevesebb harcművészek közé, A sárkány közbelép pedig 50 év távlatából is hatásos. Noha nem itt, hanem A sárkány útjában veri el Chuck Norrist, a legjobb harcok talán ebben a filmjében láthatók. Mi másról is szólhatna a fáma, mint egy viadalról, de akad itt bosszú, drogok, prostik - minden, ami kell. A mellékszereplők emlékezetesek, többek közt Jackie Chan is feltűnik, s persze az akciókat sem érheti panasz, a tükörszobás jelenetet például lehetetlen elfelejteni.
Rocky (1976)
Ha már a definitív alkotásoknál járunk, nem maradhat ki a bokszfilmek talán leginkább kultikus darabja. Millióan másolták, ismerjük a folytatásokat, jelenleg pedig a Creed franchise éli virágkorát Rocky farvizén evezve. Nincs olyan, amit ne írtak volna le John G. Avildsen művéről, az inspiráló sportdrámák alfája és ómegája, de ha a ringbe kerülünk, ott sem csak alibizés folyik. A csúcs természetesen az Apollo elleni maratoni küzdelem, mely a nézőnek, akárcsak a címszereplőnek egyszerre feszült és egyben felemelő élmény.
Dühöngő bika (1980)
Martin Scorsese számos műfajban alkotott maradandót, és nem maradhat ki ezen összeállítás legjobbjai közül sem. A Dühöngő bika elsősorban dráma, ami az emberrel foglalkozik, de a boksz szekvenciák sem okoznak csalódást, sőt. Nyersek és kemények, akár a főhős Jake LaMotta, de az operatőri munka is parádés, mely még autentikusabbá teszi a menetek hangulatát. Amolyan inverz Rocky történet, de ezért is olyan hatásos.
Véres játék (1988)
A VHS korszak egyik koronázatlan királyáról beszélünk, ami nem mellesleg megismertette a világgal Jean-Claude Van Damme nevét. Kár kertelni, nem öregedett jól a Véres játék és túl sok értelme nincs, de egyfelől a nosztalgiát nem lehet holmi észérvekkel lerombolni, másrészt azért a bunyók mai szemmel is odavernek és mi másra vágyhatnánk. Tipikus bűnös élvezet a '80-as évek végéről.
Részeges karatemester 2. (1994)
Egy ilyen lista nem létezhet Jackie Chan film nélkül, s azon belül is szerepelhetne itt a Rendőrsztoritól kezdve A kobrán át egy rakás mozi, de a különlegessége miatt a Részeges karatemesterre esett a választás. Azon belül is a folytatásra, melyben már nincs meg az előd eredetisége, ellenben komplettebb élmény, a végén egy majd 20 perces bunyós jelenetsorral. Chan ekkorra már igazi sztárnak számított, nem csak a hazájában és beleadott mindent, hogy ne okozzon csalódást. Küldetését szerencsére siker koronázta, egy szórakoztató, pörgős és látványos akció-vígjátékot hozott tető alá.
Tigris és sárkány (2000)
Rengeteg emlékezetes és kiváló Vu-hszia felkerülhetett volna a listára, a Hőstől kezdve A repülő tőrök klánjáig, s kövezzetek meg, de maradtunk a biztonsági játéknál. Ang Lee négy Oscart nyert műve, a Tigris és sárkány letépte a moziba járók arcát az ezredfordulón és megnyitotta a kapukat nyugat felé egy olyan műfajnak, mely korábban szinte csak Ázsiában volt ismert. Csodás szerelmi történet, szuper figurák és olyan koreográfiák, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Teljesen elszállt, szemkápráztató harci balett, ahogy csak Kínában tudják. 
Ong-Bak: A thai boksz harcosa (2003)
Ez a film tette fel a térképre Tony Jaa-t, aki elsősorban hazájában szerepelt színvonalas darabokban, Amerikában megragadt a Halálos iramban vagy a xXx franchise egyik mellékalakjaként, hogy feltűnjön egy-egy bunyóban. Az Ong-Bak trilógiából a második rész még vállalható, de az első felvonásnak az innovációi miatt muszáj helyet biztosítani. Hősünknek egy ellopott szoborfejet kell visszaszolgáltatnia a falujába, a szűkszavú Jaa pedig szanaszét térdel és könyököl mindenkit, aki az útjába áll. A muay thai stílust eme alkotás ismertette meg a nyugati közönséggel, s az összkép kicsit olyan, mintha a '90-es években ragadt volna (ez itt dicséret), a harcok látványosak, dinamikusak és bizony érezni a pofonok, rúgások erejét.
Millió dolláros bébi (2004)
Clint Eastwood művében egy céltudatos női bokszolót követünk, illetve az edzőjével való viszonyát. A dráma erős, a sztori lélekemelő, a meccsek kellően nyersek és persze a karakterek, illetve az őket alakító színészek (Hilary Swank, Morgan Freeman és maga Eastwood) is megérnek egy misét. Az egyik leghatásosabb bokszdráma, mely fontos kérdéseket feszeget és az utolsó harmadban egy olyan gyomrost visz be, hogy mi is a padlón találjuk magunkat.
Ip Man: A becsület útján (2008)
Donnie Yen már a '80-as évek óta a pályán van, az igazi áttörést azonban Ip Man figurája hozta meg számára, s a filmből végül három folytatás is készült. A Bruce Lee egykori mesterére fókuszáló történet a japán invázió során játszódik Kínában, ahol sanyarú körülmények közt kell boldogulnia a nagymesternek. Elképesztő koreográfiák és a Wing Chun stílus hibátlan használata. Külön érdekes, hogy Yent Ip Man idősebb fia, Ip Chun tanította meg a harcművészet ezen ágára. A végeredményt látva pazar munkát végzett.
Warrior - A végső menet (2011)
A modern éra egyik (méltán) legismertebb, s egyben legjobb darabja Gavin O'Connor MMA-s mozija. Joel Edgerton és Tom Hardy tűz és víz jellemű testvérpárja külön-külön küzdenek egy tornán a hatalmas pénznyereményért, mely kihúzhatja őket a csávából. A családi tragédiáknak csak a hírét halljuk, de tudjuk, hogy sok van az apukát alakító Nick Nolte rovásán. Kiválóan megkomponált dráma és az akciófilmeket megszégyenítő bunyók sem lógnak ki a sorból. Brutalitás nélkül is minden pofon és rúgás célt ér, a zárás pedig egészen katartikus élmény.
+1 A rajtaütés 2. (2014)
Muszáj megemlíteni plusz egy főként, mert Gareth Evans műve az ezredforduló óta készült egyik legjobb akciófilm. Hiába akadnak benne lőfegyverek, a harcokat zömmel puszta kézzel, netán hétköznapi tárgyakkal, mint kés, kalapács, baseball ütő vívják. Az első rész is kiváló, de a folytatás emelt a téten, komplexebb, összetettebb és nem engedi el a gázpedált. Naturalista, feszült, végtelenül profi munka tele már most ikonikus jelenetekkel. Iko Uwais, Yayan Ruhian és a többiek megmutatják, hogy miért Indonéziában kell keresni a zsáner modern királyait.
