Szeptember
The Magnificent Seven - James Horner & Simon Franglen
Antoine Fuqua western feldolgozásának a szomorú apropója, hogy ez alatt hallhatjuk a 2015-ben, tragikus repülőszerencsétlenségben elhunyt James Horner szerzeményeit utoljára. A dolog pikantériája, hogy amikor a tragédia megtörtént, a film forgatása még el sem kezdődött, azonban Hornert annyira magával ragadta a projekt, hogy előre dolgozott, majd barátai és kollégái - köztük Franglen - beállítottak a rendezőhöz a már kész szerzeményekkel. Nyilvánvalóan nem egy teljes értékű filmzenéről volt szó, ezért kellett hozzá a Hornernek hosszú évek óta a keze alá dolgozó Franglen, aki a végeredményhez igazíthatta azt. A történtek fényében talán elnézőbbek is vagyunk a végeredménnyel, amelyben ismét visszaköszönnek az olyan "hornerizmusok", amelyeket már az Avatarban, vagy a Zorro filmekben is szerettünk. Ugyanakkor egy nagyon is élvezetes és minőségi western muzsika, dobokkal, kórussal és vonósokkal tarkítva, a végén pedig természetesen felcsendül Elmer Bernstein klasszikus főtémája, amivel Horner vagy nem tudott, vagy nem akart versenyre kelni, de ez mindegy is, mert így is egy minőségi score-ral búcsúzott a filmzenerajongóktól.
Értékelés: 75%
Miss Peregrine's Home for Peculiar Children - Matthew Margeson & Mike Higham
Ha Tim Burton filmről van szó, akkor már készpénznek vesszük Danny Elfmant a zeneszerzői poszton, ezért is ért sokakat meglepetésként, hogy ezúttal a Henry Jackmannel rendszeresen együttdolgozó Matthew Margeson (Kingsman, Kick/Ass 2) látja el a score körüli teendőket, oldalán pedig azzal a Mike Highammel, aki rendre együtt dolgozott a Burton-Elfman párossal az elmúlt években. Talán ezért sem tűnik fel igazándiból Elfman hiánya, akitől már régóta hiányoltunk egy hasonlóan misztikus score-t. Ugyan a főtéma nem annyira markáns, mint nála szokott lenni és a techno betét is eléggé kilóg, valamint Margeson Remote Controlos múltja is vissza-visszaköszön egy-egy megoldásnál, de mindezek ellenére egy lassan építkező, kellően atmoszférikus score a rajongók jussa, ami csak néha ül le. Bővebben itt írtam Margesonék zenéjéről.