Október
The Girl on the Train - Danny Elfman
Ha pedig már Elfmant hiányoltuk, akkor itt a magyarázat, hogy miért kellett Burtonnek nélkülöznie. A komponista az elmúlt években egyébként is kísérleti korszakát éli és gyakran találkozni a nevével thrillerek (A következő 3 nap), vagy erotikus mozik (A szürke ötven árnyalata) stáblistáján. Mivel a filmet is egyfajta Holtodiglan-koppintásnak tartják, ezért vélhetően a komponista is azt az ukázt kaphatta, hogy valami ahhoz hasonlót alkosson. Mivel már az említett Fincher-mű zenéjét is a Trent Reznor-Atticus Ross páros szerzeménye is az öncélúsága miatt maradt meg a kollektív emlékezetben, nem volt nehéz annál maradandóbbat alkotni, és Elfman egy lényegesen tehetségesebb és alázatosabb komponista náluk. Ez viszont nem jelenti, hogy könnyen fogyasztható, vagy emlékezetes szerzeménnyel állt volna elő, de sajátos megoldásokban így sem szenvedünk hiányt.
Értékelés: 65%
Inferno - Hans Zimmer
2016 nem a maradandó Zimmer-albumoktól lesz hangos és jelen munkáján egyértelműen érződik, hogy koncertezett. Míg A Da Vinci Kód, valamint az Angyalok és Démonok a szerző emlékezetes műveiként vonult be a köztudatba (dübörögtek is a Papp László sportarénában a dallamaik), addig az Infernonál erre esély sincs. Tisztán kivehető, hogy Ron Howard művéhez hasonlóan Zimmerék is inkább egy techo-thriller hangulatát próbálták visszaadni, a Steve Mazzarro és Andrew Kawczynsky kettős hatása pedig most is tisztán érezhető a score-on: a hangzás elsőrangú, de a maradandó dallamok hiányoznak, ami pedig van, a korábbi epizódokból lett átemelve és azok sem hangsúlyosan. Tipikus "Kár érte!" kategória és annak fényében, hogy Zimmer most inkább a turnéjára koncentrál, a közeljövőben ne nagyon számítsunk a szerzőre jellemző, katartikus erejű score-okra.
Értékelés: 60%
Kubo and the Two Strings - Dario Marianelli
A Vágy és vezeklés Oscar-díjas szerzője nem tartozik a legfoglalkoztatottabb komponisták közé, pedig tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Noha magam sem vagyok Marianelli elkötelezett rajongója, a tavalyi Everesthez egy remek score-t hozott össze, a Kubo és a varázshúrok muzsikájával pedig még ezt is sikerült felülmúlnia. Egy csapásra a keleti mondavilágban találjuk magunkat, akik pedig odáig vannak az efféle autentikus score-okért (mint jómagam) könnyedén megtalálják benne a számításukat. Az 54 perces játékidő kifejezetten optimális egy ilyen hol a játékosságot, hol a horrorisztikus (!!) elemeket előtérbe helyező aláfestésnél, a Regina Spektor által előadott betétdal pedig az év egyik legjobbja.
Értékelés: 85%
The Accountant - Mark Isham
Mark Isham ritkán ad életjelet magáról, és hiába dolgozik a legnagyobb rendezőkkel (Robert Redford, Paul Haggis), sosem tartozott igazán az élvonalba. A rendezővel, Gavin O'Connorral már a Warrior - A végső meneten is együtt dolgoztak, ahol Isham egy igencsak maradandó Örömóda átirattal örvendeztette meg a filmzene rajongókat. Jelen thriller muzsikája a hol drámai, hol feszült pillanatokkal teli (inkább utóbbi), és még emlékezetes pillanatoktól sem mentes, mégsem egy könnyű darab. Zeneként a film alatt erős, külön hallgatva viszont inkább csak pillanataiban.