Könyvekkel és képregényekkel foglalkozó rovatunkban ugyanolyan szívesen írunk szuperhősökről, mint életrajzi darabokról, regényekről vagy éppen antológiákról, ezt már tapasztalhattátok, és természetesen nem csak felnőtteknek szóló történetekre vagyunk vevők (elég csak a gyermekeket megcélzó Bosszúállók-füzetekre vagy a formabontó Alien szomszédra gondolni).
A legújabb válogatásunk azonban abból a szempontból mindenképpen különös, hogy kifejezetten olyan köteteket vonultat fel, amiket a fiatalok értékelhetnek a leginkább: az Alexandra kiadó gondozásában megjelent Skandar és az unikornistolvaj az Eragon rajongókat fogja magával ragadni, a már animációs filmként adaptált A rosszfiúk azoknak fog tetszeni, akik kedvelik az emberi tulajdonságokkal felruházott élőlényeket, a Gabo kiadásában megjelent Cserkeszterek pedig megmutatja, hogy mennyire fontos a barátság, az összetartozás és a humorérzék.
Skandar és az unikornistolvaj
Ki ne játszott volna már el a gondolattal életében legalább egyszer, hogy milyen lenne egy saját fantáziavilágot megalkotni? Én így voltam ezzel a Harry Potter, A Gyűrűk Ura, a Trónok harca, az Eragon vagy éppen Böszörményi Gyula Gergő-könyvei után is, ám az emberek többségének ez megmarad puszta gondolatkísérletnek. A.F. Steadmannél is hasonló fantáziálgatás zajlott le, miközben egy festői szépségű vidéken nőtt fel, majd felnőttként, jogászként dolgozva eszmélt rá, hogy az írás az, amivel foglalkozni akar: így született meg a Skandar és az unokornistolvaj, amely le sem tagadhatná, hogy olyan fantasy szerzők inspirálták, mint Christopher Paolini.
A kötetben az unikornisok töltik be azt a szerepet, amit más eposzokban a sárkányok, a pokémonok vagy más legendás lények: különböző elemekbe sorolhatóak, vannak lovasaik és egy komplett világuk, amely a mi valóságunkkal keveredik. Skandarral együtt mi is egy olyan varázslatos és titokzatos univerzumra csodálkozunk rá, amely szépen fokozatosan ismerteti meg magát, és nem csupán csupa jóból áll, a sötétség és a komolyabb érzelmek mind-mind részesei. Az unikornistolvaj pillanatok alatt magába tud szippantani, könnyed stílusa, szerethető karakterei, sajátos humora és az unikornisok más oldalról való megközelítése mind-mind elérik, hogy ne is akarjuk letenni, ha egyszer elkezdtük. A sztori nagy csavarja ugyan már messziről kiszúrható, azonban mit sem von le a történet értékéből, ha előre kitaláljuk a csattanót, így is emlékezetes kalandban lehet részünk. Szerencsére már előrendelhető a folytatás, így nem kell sokat várni arra, hogy megtudjuk, hogyan tovább. Kommentben pedig nyugodtan írjátok meg, hogy a ti unikornisotoknak mi lenne a neve.
Cserkeszterek 1-2.
"Barátság a maximumon!" - akár ezzel is összefoglalhatnánk, hogy a Miss Quinzella Thiskwin Penniquiquil Thistle Crumpet tábor (belevaló hölgyfélék számára) miről szól, de ha így tennénk, akkor lemaradnánk mindazon kalandról, amiket a Cserkeszterek főszereplői átélnek, márpedig azt meg kell tapasztalni oldalról-oldalra. Aki rápillanat a borítóra, annak valószínűleg a Nimona ugrik be azonnal, és nem véletlenül: ezért is Noelle Stevenson felel, aki természetfelettivel (például a címben említett háromszemű rókákkal) fűszerezi meg az egyébként sem eseménytelen cserkészlétet. Szerencsére Jo, April, Mal, Molly és Ripley, az öt jóbarát mindenen keresztül támogatja egymást és miközben egyik panelről a másikra, sokszor kikerekedett szemmel kísérjük a lépéseiket, tanítanak is ezt-azt az életről, a szeretetről és hasonlóan fontos dolgokról (tipp: érdemes alaposan megnézni minden rajzot).
Impozáns illusztrációk, színpompás színezés, felszabadult humor és magával ragadó tábori, illetve nyári hangulat fogadja a Cserkeszterek olvasóit, amelyben annyira pörögnek az események, hogy senkit sem kárhoztatunk azért, ha a történet végeztével már kezdi is előlről, vagy ha idő kell, mire megszokja a különböző karaktereket - szerencsére Stevenson és társai vannak annyira tehetségesek, hogy rövid idő alatt is képesek felruházni a szereplőket egyedi stílusjegyekkel, így mindenki meg fogja találni a kedvencét, akivel azonosulni tud. Az egyetlen negatívum, hogy nagyon hamar véget ér ez a cukiság-adag, és egyelőre még csak a második fejezet jelent meg magyarul, amely valamivel rövidebb, szóval Cserkeszterek-elvonási tünetekre készüljetek fel, miután elolvastátok mindkettőt.
A rosszfiúk 1-2.
Aaron Blabey képregénysorozata olyan, mint egy kellemes ital. Nagyon jólesik egy fárasztó nap végén, két munka között vagy éppen pihenés közben. A rosszfiúk nincs túlgondolva, rendkívül egyszerű, kevés szöveggel és dialógussal, továbbá végletekig kidolgozott panelokra se számítsatok, hiszen van olyan lap, ahol egyetlen, pár ceruzavonással felskiccelt figura van, mégis laza, szórakoztató és a szellőssége ellenére nincs hiányérzetünk. Jópofa a rajzok elrendezése, Mr. Farkas, Mr. Cápa, Mr. Kígyó és Mr. Piranha pedig pillanatok alatt a szívünkbe lopózhatnak. Nagy mosolyokat képesek kiváltani, és közben olyan fontos kérdések is felmerülnek, mint hogy meg tud-e valaki változni vagy hogy érdemes-e jót tenni, ha a világ nem értékeli a törekvéseinket.
Olyan alapanyag ez, amely szinte üvöltött azért, hogy az egyik nagyobb hollywoodi stúdió animációs filmet faragjon belőle, a DreamWorks pedig meg is tette ezt, A rosszfiúk adaptációja pedig kifejezetten jóleső lett, stílusában, tanulságaiban és látványivlágában is nagyot gurított. Szerencsére a képregény csak az alapokat adta, nem egy az egybeni átemelés, szóval bármilyen sorrendben fogyaszthatjátok őket, nem fog csorbulni a remek élmény - de túl nagy durranást se várjatok tőlük.