Az élőhalottak serege - Kritika

|

Minden. Idők. Legrosszabb. Zombis. Sorozata.

Az első előzeteséig gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni a Betaal: Az élőhalottak serege című sorozatról. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy az indiai stúdiók mellett a Blumhouse Productions is besegített, a nemzetközi forgalmazást pedig a Netflix intézte. Ezáltal mint J.J. Abrams-nél, úgy itt sem volt kisebb-nagyobb bejelentés, hanem titokban, fű alatt forgatták le a teljes első évadot. De a megtekintése után csak azt kívánhatjuk, hogy bár titokban maradt volna ez a borzasztóan pocsék és már-már agyzsibbasztóan rossz sorozat. Bármilyen alkotást is társítottatok eddig a "rossz zombis film/sorozat" kifejezéshez, a Betaal mindent leköröz - negatív értelemben véve persze.

 

Hirdetés

Május elején jelent meg Az élőhalottak serege szóban forgó előzetese, ami őszintén szólva eléggé felemás érzéseket keltett az emberekben. Egy lassú, sompolyogva haladó horrorsorozatnak tűnt, amiben a régi, klasszikus zombikat vélhettük felfedezni. Mindezt indiai tálalásban egy csipet angol közreműködéssel is megfűszerezve. Ám maga a trailer igazából semmilyen volt. Kissé unalmasnak tűnt és hasonlóan a mostanság megszokott mércéhez, sokat mutatott a cselekményből. A kész sorozat viszont mindennek az ellentéte lett - legalábbis ami az előbbieket illeti. Az utóbbi unalom sajnos megmaradt.

A történet Indiában játszódik egy polgárháborús helyzet kellős közepén. A BAAX nevű elit kommandós csapatot kivezénylik egy bennszülöttek lakta területhez, mondván nem pusztán meggátolják a jelenlétükkel, hogy kiépüljön az autóút, hanem még terroristák is vannak közöttük. A kilakoltatás után kirobbantják a közelben lévő beomlott alagút bejáratát, de ami odabenn várt rájuk, arra egyikük sem volt felkészülve. Az elátkozott Betaal hegyhez közel 19. századi brit gyarmatosító zombik élednek fel, akiknek Nosferatu-féle vámpírfejük és fogaik vannak, miközben még a plafonon is tudnak mászni. Korhű, de működőképes muskétáikkal sarokba szorítják a kommandós csapatot, akik bemenekülnek egy ósdi viskóba utolsó mentsváruk gyanánt. Mindez, amit leírtam, igaz; tényleg ez történik a sorozatban.

Azok, akik nem is hallottak Az élőhalottak seregéről, nem láttak egy képet se róla, most nagy eséllyel azt gondolják, hogy csak viccelünk. Holott nem. Ténylegesen, valóban 19. századi brit gyarmatosító zombik vannak a sorozatban, amiknek vámpír fejük van és Pókember módjára tudnak a falakon mászni. Az első pillanat, amikor meglátjuk ezeket a lényeket, azonnal beleég a retinánkba, mint tavaly a Macskák film számos jelenete. Ijesztőnek és horrorisztikusnak kellett volna látszania, de ehelyett olyan mélyről jövő csalódásérzet vegyül el a vizuálisan befogadott fájdalommal, hogy arra tényleg nincsenek szavak. Hasonlítást tudnék mondani, de az nem egy az egyben ugyanazt az érzést írná le, ami az alagútban látható.

Mielőtt tüzetesen is belemélyednénk abba, hogy miért is annyira pocsék a Betaal, személyes indíttatásból nem tudok szó nélkül elmenni a magyar címe mellett. Az abszolút megérthető (és tisztán látható), hogy Az élőhalottak seregével a klasszikus zombifilmek előtt tisztelegtek. Viszont ezt a sorozatot egy lapon említeni a Holtak-trilógiával egyenesen bűnnek kellene nyilvánítani. A hosszú-hosszú évtizedek alatt nem esett át annyi átváltozáson egy olyan szörnytípus sem, mint a zombik. Az eredeti (George A. Romero által megkreált) definíció szerint csak és kizárólag azok a lények tekinthetőek zombiknak, amik fejlövéstől azonnal meghalnak, emberhúsra szomjaznak és - a legfontosabb, vagyis leginkább felrúgott pont - nem rohannak. A zombik lassúak, cammognak, maximum erőltetve vonszolják magukat, mint Radnóti. Meghaltak, élőhalottak lettek, ezáltal bármelyik olyan alkotás, amiben szuperszonikus sebességgel rohanni kezdenek (pl. Zombieland, Z világháború, Vonat Busanba - és ezek amúgy rendkívül jó és igényes filmek), azokban nem zombik szerepelnek, hanem fertőzöttek. Hasonló a helyzet a Betaalnál is. A fenti leírások alapján szerintem igencsak tapinthatóak, hogy mely elemeket rúgtak fel a "zombik" megteremtésekor. (Segítek, mindet.)

A rosszalló címtől eltekintve a sorozat, meg kell hagyni, pofásan néz ki. Sajnos itt ki is merül a pozitívumok listája, de hasonlóan, mint a legtöbb indiai (bollywoodi) alkotás, a külcsínre és a vizuális megoldásokra nagyon adtak. Ha eltekintünk a fals megfogalmazástól (amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy rettentő nehéz), a vámpírfejű szörnyek megjelenése felettébb ügyesre sikerült. Látszik, hogy profi maszkmesterek dolgoztak rajta, és még az egyéb vizuális megoldások is ott vannak a szeren. Az persze már más kérdés, hogy mindezeket a lényeket komolyan venni, az bizony embert próbáló feladat.

Mindezekkel ellentétben a megvalósítás teljességgel csapnivaló. Bevallom, életem során nagyon kevés indiai filmet és sorozatot láttam (még a legtöbbjük címére sem emlékszem már). Egész egyszerűen azért, mert stílusában és hangvételében nem ugorják meg az én ingerküszöbömet. Ám a horror (mint ahogy utaltam rá az Eli Roth - A horror története sorozatajánlóban) egy olyan nemzetközi műfajnak is betudható, aminek univerzális, mindenki által megszokott elemei, formátumai vannak. Ezeket pedig a különféle országok alkotói a saját képükre is tudják formálni - elég csak példaként említeni, hogy mekkora különbség van az amerikai Ragyogás és az iráni Under the Shadow filmek között. A Betaal viszont pusztán nyelvében tér el egy átlag, unásig látott horrortól, semmiféle kulturális pluszt nem tesz hozzá a műfajhoz.

Látványvilágtól függetlenül az egész sorozatról süt a mélyről jövő bénaság. A nézőben végig az az érzés támad, mintha egy Asylum-filmet nézne négyszer 45 perc erejéig. Horrornak egyáltalán nem ijesztő - mindössze bugyuta és kiszámítható jump scare-eket alkalmaz, semmiféle rendes atmoszférát, hangulatot nem teremt meg. (Ami mód felett meglepő, hiszen a cselekmény nagy része egy adott házban játszódik, így a klausztrofób életérzés szinte adta volna magát.) A színészeknek fogalmuk sincs, mit kellene tenniük a legtöbb esetben, és lerí róluk, hogy a karaktereiket sem tudják rendesen eljátszani (elég csak megnézni, hogy fogják a puskákat, pisztolyokat az úgynevezett "elit kommandósok"). Ehhez persze hozzátartozik a csapnivaló rendezés és a rossz színészvezetés is.

A megvalósítás szintjén pedig muszáj szót ejteni magáról a kivitelezésről és annak forgatási munkálatairól. A rengeteg filmes háttérmunkák közül kétség kívül a vágó, az operatőr és a scripter, azaz a naplóvezető feladata a legfontosabb a nézői befogadás tekintetében. Az egyik terület a másikból következik, így ha az egyik rosszul végezte a dolgát, akkor nagy eséllyel a többiek is buknak. Míg egy vágó és egy operatőr hozzá nem értése szemmel látható csaknem mindenki számára (olyan esetekben, mikor már fáj nézni a másodpercenkénti gyors vágást és a kényelmetlen kameraszögeket), addig a naplóvezetőnél ezt nehezebb észrevenni. Ő a folytonosságért felel. Például ha egy karakter bal oldalt ment ki az előző jelenetben, de jobb oldalt jött be a következőben, akkor rossz volt a scripter. A Betaalnál pedig strigulázni lehet ezeket a forgatási bakikat, melyek csak tovább rontják a már eleve csúf összképet.

A sablonos karakterek és klisék puffogtatása mellett még egy lényeges pontját érdemes kiemelni a szériának, ez pedig a nyelvezete. Mivel Indiában készült, de angol/amerikai koprodukcióként, így nem csak hindu beszédet hallani, hanem angolt is egyaránt. Ez egy érdekes ötletnek ígérkezett, de sajnos csak ígérkezett, hiszen magában a sorozatban nem működik. Nem arról van szó, hogy vannak szereplők, akik csak angol vagy csak hindu nyelven szólalnak meg, hanem itt mindenki mindkét nyelven beszél. Elkezdik mondani a hindu mondatot, majd az erősebb nyomatékosítás kedvéért átváltanak angolra, hogy úgy fejezzék be. Nem tűnik akkora nagy problémának, de folyamatosan ezt a kettő nyelvezetet hallani, egy idő után felettébb őrjítő - csakúgy mint anno az SOS Love-ban.

 

A Betaal: Az élőhalottak serege minden idők legrosszabb zombis sorozata. Ezt úgy érte el, hogy nem pusztán nem zombikról szól, hanem vámpírfejű, plafonmászó lényekről, de Asylum-szintet megszégyenítő módon vitelezték mindezt ki. A második-harmadik epizódnál még azt hittem, hogy ez egy ilyen bűnös élvezet, egy vérgagyi sorozat lesz, de aztán befejezték a negyedik résszel és minden lelkesedésem elmúlt (erre pedig rátett még egy lapáttal a merésznek és provokatívnak beállított, de borzasztóan bugyuta lezárás). Bárki, aki kicsit is ad magára és számít neki az idő, ne kezdjen bele a Betaalba. Inkább nézzen mást, vagy olvasson könyvet, vagy menjen el Máltára mosogatni. Bármivel jobban el lehet ütni az időt, mint ezzel. Reméljük, nem lesz második évad...

Betaal: Az élőhalottak serege

Kinek Ajánljuk
  • Senkinek
  • De tényleg, senkinek
Kinek Nem
  • Akik szeretik a horrort
  • Akik szeretik az indiai kultúrát
  • Akik szeretik a minőségi időtöltést

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.