Batman Superman ellen: Az igazság hajnala - Bővített változat - Kritika

|

Zack Snyderék igyekeztek kijavítani Az Acélember hibáit, de ehelyett csak négyzetre emelték azokat egy fontoskodó filmmonstrumban.

Ha van film az elmúlt évekből, amely heves vitákat generál leginkább abban a kérdésben, hogy mennyire rossz (leszámítva a DC fanok elvakult táborát), akkor az mindenképpen a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala. Zack Snyder mozija két igen súlyos vétket is magáénak tudhat: az egyik, hogy a két szuperhős évek óta a hollywoodi stúdióasztalokon veszteglő összecsapása nem kapta meg azt a megérdemelt figyelmet, amelyet kiérdemelt volna a két szuperhős titán, másrészt véglegesen egymásnak eresztette a DC és a Marvel amúgy sem puszipajtási viszonyban leledző táborát. És eme két hiba súlyosan összefügg.

Hirdetés

Az Acélember ugyanis (mit szépítsük?) a várakozásokon alul maradt, elsősorban kritikailag, amely következtében vérszemet kaptak nem csak a rajongók, hanem a készítők is. Kimondva-kimondatlanul arra számítottak, hogy Superman 21. századi eredettörténete olyan magasságokba emeli majd nyitófilmjüket, mint Christopher Nolan Sötét Lovag-trilógiája (ha már Nolantől származott a sztori és ott volt a producerek között) és ezzel együtt megmutatják a Marvel könnyed blockbustereinek, hogy hogyan kell komolyan vehető, elgondolkodtató, realista szuperhősfilmet készíteni. És az ambíciók ugyan megvoltak, végül ezeket valóra váltani egyáltalán nem sikerült és ahelyett, hogy a Warner a kormányrúdnál, Snydernél és a forgatókönyvíró David S. Goyernél kezdett volna az önkritika gyakorlásába, ehelyett "Csak azért is megmutatjuk!" arroganciával felvértezve álltak neki a Batman Superman ellennek. És a film gyakorlatilag minden hibája ebből a nagyzolásból, ebből a kivagyiságból ered, amely mentalitás mellesleg az elfogult DC rajongóknak is sajátja.

Ugyanis Snyder filmje az Acélemberrel ellentétben nem csak ambiciózus, hanem arrogánsan fontoskodó is. Minden egyes jelenetbe mély filozófiát akar csepegtetni, szimbolikával átszőve, hangzatos blikkfangokkal, miközben a szereplők komoran néznek a szürke messzeségbe (mert nehogy véletlenül is színes legyen akármi is, az már a vidámság jele és ami vidám, az már komolytalan, ugye), vagy egymásra. Snyderék egyértelműen Nolan stílusát kívánták majmolni - hogy stúdiókényszerre, vagy saját maguktól vezérelve, az teljesen mindegy is - viszont azt elfelejtették, hogy Nolannek van egy senki mással össze nem hasonlítható talentuma mindehhez. Az ő Batmanje azért működött, mert a figura tragédiája, kétségei saját küldetésével kapcsolatban, vágyai reálisak, hihetőek voltak. Henry Cavill Supermanjéről viszont nem tudtunk meg érdemben semmit - azon kívül, hogy a gyökereit kereste, de a játékidő fele után már ez se maradt neki - és a Batman Superman ellen legnagyobb vesztese pont ő.

Mert hiába a legtalálóbb kérdések vele kapcsolatban fogalmazódnak meg (szükség van-e a világnak Supermanre? Milyen alapon avatkozik be konfliktusokba? Milyen hatást gyakorol a léte a puszta civilizációra?), ha ezeket a film csak feldobja, de érdemben nem foglalkozik velük. Mert a film hiába generálja a feszültséget Superman és az emberiség között, egyszerűen nem kezd ezzel semmit. Az egyébként pazarul feszült szenátusi meghallgatás után csak híradó bejátszásokban látni az agresszív tömeget, de Goyerék ezzel a szállal utána a legkevésbé sem foglalkoznak. Arról nem is beszélve, hogy az sem világos, hogy mi is volt Luthor terve ezzel az egész merénylettel, ha záros határidőn belül kiderül, hogy Supermanne semmi köze sem volt az egészhez. Hogy egyébként is egymásnak ugrassza a már egyébként is egymásra fújó Batmannel? Elég lett volna kényelmesen hátradőlnie és várnia.

Ben Afflecket szokás a film egyik fénypontjának tartani, de pont az ő karakterében nyilvánul meg a film identitászavara. A kiégett, karcos, dühös Batman jól működik - nem kis részt az egyébként korlátolt eszköztáráról híres Afflecknek hála -  aki gyakorlatilag már szenved attól is, ha egy estélyre Bruce Wayne-ként kell a kapun betáncolnia és nem igazságosztóként belopóznia az ablakon. A probléma ott van, hogy a világ legjobb nyomozójából egy dühödt, idegengyűlölő idiótát csináltak, aki két perc alatt rájönne arra, hogy több köti össze őket Supermannel, mint ami szétválasztja, de ahelyett, hogy a konfliktust Snyderék egy az egyben átvették volna a film alapjául szolgáló A Sötét Lovag visszatérből (amelynek két részes animációs filmje lényegesen értékesebb ennél a műnél), folyamatosan erőltetett konfliktusokat generálnak, amit a világ legkínosabb módján oldanak fel, amelyből nem hiába lett instant mém és vicc forrás. Érthető, hogy a Martha dologgal mi volt a szándék, de megoldásában, felvezetésében végtelenül banális lett.

Legalább annyira, mint Lex Luthor és az ő "terve". Pedig Jesse Eisenberg Luthor újraértelmezése még jól is indul, hogy aztán egy vonatszerencsétlenség erejével egy csak az értelmező kéziszótár passzusaiban kommunikálni képes szegény ember Jokere váljék belőle. Akinek a motivációi, a gyűlölet amellyel Superman iránt viseltetik még úgy ahogy érthetőek, de a szándéka, a tervei a legkevésbé sem. Mert semmi sem indokolja a részéről Doomsday behozatalát (ha a két hős kinyírja egymást, mi is volt a terve a kezelhetetlen szörnyeteggel?), ellenben a forgatókönyvíró és a rendező öncélúsága annál inkább, hogy ellensúlyozni próbálják a lassabb első felét egy agyeldobós látványos fináléban. Csakhogy amellett, hogy teljesen ellentétes a folyamatosan humoros egysorosokkal tarkított zúzda a filozofáló első felével, még olyan akciót se sikerül belőle kihozni, mint Az Acélember smallville-i csatája, pedig a két titán címben is foglalt szembenállása (noha egyértelműen nem csak erre az 5 percre vonatkozik) többet érdemelt volna.

És ezektől az öncélúságoktól hemzseg a film: a megkapóan erős szeptember 11.-ei áthallásokkal tarkított nyitány Wayne szemszögéből agyon van ütve a szokásosan blőd motiválatlansággal: ha Wayne nem megy át Metropolisba, hogy telefonáljon (!!) azért az irodában lévő emberének, hogy küldjön ki mindenkit (!!!), miközben mögöttük a fél város romokban, akkor ez eszébe sem jut?! Mi értelme látványosan üldözni egy kamiont, ha van rajta nyomkövetőnk, pláne ha az észrevétlenség a védjegyünk? Miért öl Batman, amikor az a karakter filozófiájával teljesen szembemegy?

Snyder és Goyer a coolság oltárán páros lábbal rúgták ki a karakterisztikát és a logikát az ablakon, miközben egy rakat történetszállal zsúfolták tele az egészet és egyikre se volt idő kifejteni. Kivétel Scoot McNairy elkeseredett Superman ellenzőjét, aki azért működik, mert egyszerűen van megírva, a motivációi is egyszerűek és a három órás játékidő felénél ki is iktatják. A bővített verzió pedig tisztáz is vele kapcsolatban pár kérdést, de az már más lapra tartozik, hogy a történetre, a két hős konfliktusára semmilyen hatást sem gyakorol.

Ha pedig már a fél órával hosszabb bővítésnél tartunk: szokás azt mondani, hogy ettől jobbá válik a film, csakhogy a fent említett alapvető forgatókönyvírói és rendezői hibák egyikét sem javítja ki. Pár történetszálat kibővít, mint amilyen Lois magánnyomozása, vagy Finch szenátor karaktere (Holly Hunter minden második szava az, hogy demokrácia), de ez önmagában még édeskevés. Attól, hogy véresebb lesz a filmvégi leszámolás és még több politikai thriller szálat pakol bele az így is túlvezérelt alkotásba nem teszi jobbá, ha alkotói tehetség hiányában nem tudnak ezekkel érdemeiknek megfelelően bánni, miközben ezek önmagukban izgalmasak lennének.

Pedig a fenti temérdek negatívum ellenére helyenként egészen megkapó alkotás tud lenni. Snyder hangulatban mindig is erős volt, így a fent említett 9/11 nyitányban, vagy Batman horrorisztikus tónusában most is elsőrangú - csak kár, hogy ehhez vissza kellett térnie a maníros lassításaihoz és pózolásaihoz - de történetet vezetni egyértelműen képtelen, ha csak nincs alatta érdemi forgatókönyv, felette meg rendes stúdiókényszer és jelen esetben egyik sem áll rendelkezésére. Lois Lane most is csak a bajba jutott hölgy szerepét kapja, Laurence Fishburne csak viccesnek szánt mondatokat kap a szájába, Jeremy Irons cinikus Alfredja viszont remek erkölcsi iránytűje Affleck dühödt Batmanjének, Gal Gadot színre lépése Wonder Womanként hiába üdítő ebben a macho farokméregetésben, ha jelenléte éppen annyira fanservice, mint az Igazság Ligája tagjainak röpke felbukkanása, Hans Zimmer zúzós rockbetétje ide vagy oda. Temérdek remek ötlet és karakterfoszlány, de ahelyett, hogy érdemben, mértéktartóan (vajon ismeri Snyder és Goyer ezt a kifejezést?) kiszanálnák a felesleget, ehelyett mindet ömlesztve beleöntik ebbe a fortyogó üstbe, csakhogy még mindezek tetejébe univerzumot is építsenek.

Ahogy fentebb is írtam, ez a film nem (elsősorban) az ambícióiba bukott bele (azt két évvel korábban A csodálatos Pókember 2. már megtette lényegesen szimpatikusabban), hanem a nagyravágyásába, hogy görcsösen igyekszik fontosabbnak tűnni, mint ami, miközben univerzumot épít, filozofál, zúzós látvánnyal szolgál és be kíván inteni a konkurenciának. És ezek mindegyikében kudarcot vall. Van amelyikben nem ordenáré, vagy bántó módon, az első fele még akár működőképes is lehetett volna, azonban a fináléra jóformán sikerült lenullázni mindazt, amit felépítettek. Így ahelyett, hogy a két szuperhőstitán összecsapása a nimbuszukhoz illően emlékezetes maradt volna, egyszerűen csak maradandó sérüléseket okozott, méghozzá 8 napon túl gyógyulóakat, miközben két ekkora hérosznak pont nem ez lenne a feladata, hanem hogy mind a rajongóknak, mind a kétkedőknek igazságot szolgáltassanak.

Batman Superman ellen: Az igazság hajnala (Bővített változat)

Kinek ajánljuk
  • Ha unjuk a Marvel könnyedségét...
  • Vagy utáljuk a színeket!
  • Akik szerint a filozófia és a látványos zúzda megfér egymás mellett!
Kinek nem
  • Ha logikát várunk el egy filmtől!
  • Ha karakterhűséget várunk el egy képregény adaptációtól!
  • Ha utáljuk, ha egy film látványosan többnek akar látszani, mint ami!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!