FIGYELEM! A cikk spoilereket tartalmaz a Bosszúállók: Végjátékból, csak akkor olvass tovább, ha már láttad a filmet!
A Megszelídített Filmkritikus, azaz Pavlics Tamás kolléga véleményét már olvashattátok a film kapcsán, ő 80%-ra értékelte a Russo-testvérek legutóbbi rendezését, azonban a szerkesztőség többi tagjának is bőven volt mondanivalója a Végjátékot illetően, ezért úgy döntöttünk, hogy egy közös cikkben leírjuk a gondolatainkat és pontszámainkkal felderítjük, hogy a csapat kollektíven hány százalékra tartja a legújabb Bosszúállók film teljesítményét.
Szabó Dániel - Szerelmeslevél a rajongók felé és filmtörténelmi mérföldkő. Így jellemezhetnénk a legegyszerűbben a Marvel eddigi legnagyobb durranását, amely tizenegy évet és huszonegy filmet zárt le, több tucatnyi karaktert terelt egy közös végkifejlet felé, egyszóval beteljesítette az Infinity Sagát. A készítőknek gigászi feladatot jelentett ennyi szálat összefűzni, ilyen sok szereplőt mozgatni a sakktáblán és közben odafigyelni rá, hogy ne szenvedjen a film hiányt sem látványban, sem drámában, sem humorban. De nem érték be ennyivel: a Végjáték hemzseg a visszautalásoktól, a kikacsintásoktól és a cameóktól, így egy olyan érzelmi hullámvasúton találjuk magunkat a film első percétől kezdve, amikor hol kacagni, hol bőgni, hol csillogó szemmel csodálkozni fogunk a látottakon. Nem hibátlan, de kiváló filmélmény és méltó lezárás. Mi mást kívánhatna még egy Marvel rajongó? 9/10
Török Tamás - Öt évvel ezelőtt még biztosan nem gondoltam volna, hogy izgatottan fogok beülni a Marvel-filmek nagy fináléjára, ám az elmúlt években - hatalmas részt köszönhetően a Végtelen háborúnak - alaposan meg lettem győzve. Nem hiába. A Végjáték legalább annyira grandiózus lezárása lett egy korszaknak, mint amennyire szüntelenül szállította a rajongóknak a szellemes kikacsintásokat, vagy a nosztalgikus visszautalásokat - mindezt egy sokoldalú tisztelgés formájában az elmúlt bő 10 év előtt. Valóban egy párját ritkító élményről és jelenségről beszélünk, ami engem, annak 3 órás játékideje alatt végig, maradéktalanul szórakoztatni tudott, néhány egészen parádés jelenettel az élen. Még úgy is, hogy az előbb már említett Végtelen háborút egyszerre tartom komplexebb és jóval átgondoltabb produkciónak, ami az előző filmek nélkül is könnyedén megáll a lábán - de ez egy másik történet. Mindez viszont mit sem változtat a tényen, hogy a Bosszúállók: Végjátékra abszolút megérte várni, és gyönyörűen keretbe foglalja az első Vasember-film óta történeteket. 8/10
Kónya Sándor - A szuperhősfilmek non plus ultrájának érzetét kelti. Nem az. De hazudnék, ha azt mondanám, nem ujjongtam, nem nevettem és nem záporoztak a könnyeim több ízben. Joe és Anthony Russo filmje egy igazi, nagybetűs MOZIÉLMÉNY azoknak, akik hűségesen végigkövették Vasember és társai tizenegy évét és akiknek szívükhöz nőtt ez az egész univerzum. Látványos, ahol látványosnak kell lennie, megtörténnek a hőn áhított geek-események, révbe érnek történetek és megtörténnek bizonyos áldozatok. Vasember, Amerika kapitány és Thor útját szépen egyengeti, a többiekét nem mindig olyan ügyesen, de kevéssé számít, mindennek dacára epikusnak érződik. Én személy szerint hiányoltam azt az erős tematikai vonalat, amely mondjuk a Fekete Párducnál, vagy A galaxis őrzői 2-nél jelen volt (és amelyek még mindig erősen rezonálnak bennem), de ennek ellenére nehezen tudok rá haragudni. Szép munka, méltó és kielégítő lezárás így is. 8/10
Bagi Levente - Bevállalós, humoros és letaglózó. A Bosszúállók: Végjáték tökéletes zárása a Marvel Filmes Univerzum tíz éves történetfolyamának, ami olyannyira kielégítő befejezést ad, hogy azt sem bánnám, ha ez lenne az utolsó Marvel film, amit valaha látok. A visszafogott marketingnek hála számos meglepetést képes okozni a film, amelyek feszülté teszik ezt a három órát. A Russo-tesók beleadtak apait, anyait. Karakterívek érnek révbe keserédes módon, rajongói vágyak teljesülnek kiérdemelt formában, mindemellett pedig egy olyan finálét kapunk, ami fundamentálisan változtatja meg az MFU-t. Bele lehet-e kötni a filmbe? Hogyne lehetne! De az a közösségkovácsoló erő, amit a Végjáték jelentett és jelent valószínűleg még hosszú évekig jóval túlmutat önmagán a filmen is. Végső soron ez a legfontosabb. Olyan filmélményt kaptunk, amilyenre csupán néhány évtizedenként van példa. Ezt becsüljük meg. 9/10
Milány Botond - Annak ellenére, hogy a Végtelen háborúval gyakorlatilag megugorhatatlan magasra tették a lécet a Russo-testvérek, a rendezőpárosnak mégis sikerült egy méltó folytatást, és egyben az elmúlt 10 évnek egy tökéletes lezárást összehozniuk. Remekül vegyítették a humort az akcióval és a drámával, a színészek (kiemelve közülük Robert Downey Jr.-t és Jeremy Rennert) talán még sosem voltak ilyen jók a MFU-ban, a három órás játékidő pedig egy cseppet sem érződött soknak. A zsáner kedvelői és elhivatott rajongói biztos, hogy nem fognak csalódni a filmben, de még azokat is szórakoztatni fogja, akik már kicsit belefáradtak a szuperhősködésbe, hiszen a Végjáték számukra a megfelelő kiszállópont lesz. 8/10
Goretity Dániel - Számomra a franchise rajongójaként egy méltó, érzelemdús búcsú lett a Végjáték és az egyik leginkább "képregényes" képregényfilm valaha, legyen szó a hősök közti harci kombókról, a képregényes kikacsintásokról (Hail Hydra, Sólyom az új Kapitány) vagy korábbi filmes homage-okról (Steve végre felemeli a Mjölnirt, Peter megölelése, Tony szíve) - mind elképesztően működött nálam. Időutazás és logikai bukfencek ide vagy oda, az érzelmekkel való játszás adta ennek a filmnek a legfőbb erejét, aminek szépen megalapozott a tíz évnyi építkezés. Egyértelműen az eredeti hatosfogat előtti tisztelgésként szolgált ez a 3 óra, ahogy azt a stáblistában meg is erősítették. Akár szereti valaki ezt a franchise-t, akár nem, a Végjáték egy meghatározó mérföldkőként szolgál most a filmtörténelemben. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ezután a Marvel pályafutása, ám szerintem most ráfér egy kis pihenés. Térjenek át a kisebb lélegzetvételű sztorikra és ne az univerzumot mentsük meg legközelebb több idősíkon, hanem mondjuk pusztán egy embert. 8.5/10
Hegedűs Attila - Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de még azoknak sem tudott eleget tenni. Módfelett hosszúnak találom a három óra két perces játékidőt, főleg annak fényében, hogy az első másfél nem állt másból, mint kontextusba nem illő, öncélú poénkodásból. (Ha csak egy-két viccet tartottak volna meg, amik effektíve tényleg viccesek, és sokkal komolyabb hangvételben csinálják végig a filmet, már többet ért volna, mintsem azzal húzni az időt, hogy a gyerekek akarnak-e a Hangyával szelfizni vagy sem.) A végső csata tényleg fantasztikus volt, ez előtt le a kalappal (leszámítva, hogy Marvel Kapitány nem bírt közel 100 métert elsétálni a kvantum-vagonig), de a fentiek mellett, illetve azt is hozzávéve, hogy Thorból csináltak egy szörnyen klisés, a Végtelen háborúban látott karakterének kibírhatatlan mását, és Thanost is lefokozták egy egyszerű, átlagos, papírmasé gonosszá, a Végjáték számomra inkább csalódás lett, mintsem filmtörténeti mérföldkő. 7/10
Gaál Alexander - Előbb vagy utóbb mindenki megfizet a hibáiért, és ezzel nem voltak másképp a Bosszúállók sem. Tony, Steve, Natasha és a többiek Thanos csettintése miatt kellett, hogy szembenézzenek a legsötétebb démonaikkal, így a hősökhöz hasonlóan nekünk rajongóknak is meg kellett fizetnünk. A Russo-tesók bármennyire is próbálkoztak, nem tudtak túljárni az eszünkön. A Végjáték jelentős része ugyanis a rengeteg rajongói teóriának hála számomra nem okozott különösebb meglepetést, elvégre mind tudtuk, hogy mik azok a sarkalatos pontok, amelyeknek mindenképp be kell következniük a Hulk méretű finálé alatt. Ettől függetlenül mégsem tudok igazán haragudni Russoékra, hiszen egy ennyire emberi, mégis grandiózus lezárást álmomban sem kívánhattam volna a föld legnagyobb hőseinek. Amennyiben viszont önmagában vizsgálom a Végjátékot, akkor bármennyire is fáj, de be kell ismernem, hogy az minőségben sosem nem érhet majd fel a Végtelen háborúban látottakhoz, hiszen ugyanazt a trükköt nem lehet kétszer elsütni. 8/10
Kátai Levente - Ez igazából lehetne a Fan Service - The Movie is, mintha a Russo-tesók írtak volna egy hosszú listát azokról a jelentekről, amik nagyon menők lennének, ha bekerülnének az új filmbe, majd e lista köré kerekítettek egy történetet. A szerkesztőség hírhedt Marvel szkeptikusának vagyok elkönyvelve, mert az MFU filmek többségét unalmas limonádénak tartom, de a Végjáték egy izgalmas, érzelmes, szórakoztató alkotás, aminek grandiózussága (egy sok éve tartó korszak lezárásának hangulata) még engem is levett a lábamról. Hozzáteszem, hogy egy ilyen lezárás után nem tudom elképzelni, hogy az újabb Marvel filmek bárhogyan is fel tudnák majd kelteni az érdeklődésem. De túlságosan szép búcsú ez ahhoz, hogy kötözködni támadjon kedvem, ezért nem is fogok. 8/10
Péter Zsombor - Nehéz röviden, csak a felszínt érintve véleményt írni egy ennyire nagyszabású moziról. A Végjátékban minden benne van, amitől a Marvel Filmes Univerzum népszerű és szerethető lett az elmúlt 11 évben. Karakterdinamika, humor, látvány, dráma, egyszóval: szórakoztatás! Ennek ellenére nem tartom a legjobb Marvel filmnek, a logikája hiába következetes, sok helyen bele lehet kötni, főleg ha minden apró részletbe belemegyünk. Mégis az, hogy Russoék ezt, ebben a formában meg tudták rendezni úgy, hogy ennyire méltó módon zárjanak le egy korszakot példátlan a filmtörténelemben. Ez pedig önmagában is főhajtást érdemel. Biztos, hogy újra fogom nézni még néhányszor. 8/10
Fonyódi Noémi - Hosszú volt... Nem csak az a tizenegy év, amit lezárt a Végjáték, hanem maga a film is. Én egy nagyjából olyan 30-40 percet simán a vágóasztalon hagytam volna, főleg az elején a depizés nagyon nem jött át, alig vártam, hogy rátérjünk a lényegre. Sokkal többet szórakoztam volna el a múltban, mert azok a részek nálam nagyon ütöttek, ment a totális nosztalgia. Onnantól, hogy elkezdik tervezni a Time Heistot tényleg iszonyatosan élveztem az egészet. Azért így kicsit jobban visszagondolva, miután alábbhagyott a fangirl üzemmódom találtam néhány negatívumot. Nem volt teljesen rendben részemről a történet tempója, néhol elég katyvaszosra sikerült, ahogy egyszerre történik hatezer dolog. Totálisan szürreális volt az is, hogy direkt beidőzítették elé a Marvel Kapitányt, hogy aztán kb. tíz percet kapjon és Mordály is teljesen kihasználatlan maradt, mert az eredeti hatos drámájára kellett több időt szakítani. A végét így is megsirattam, abszolút betalált a lezárás, remélem ezek utána a Marvel már bátrabb lesz, hoz izgalmas újításokat és nem fog a tuti recepthez ragaszkodni. 8/10