Hirdetés

Évadkritika: Jurassic World: Krétakori tábor 1-2. évad

|

Táborozás az őslények között.

Hirdetés

A Jurassic World 2015-ös kasszarobbantó sikerét, majd az ezt követő 2018-as folytatás, a Bukott birodalom bevételi adatait látva egészen hamar nyilvánvaló vált, hogy az egykor Steven Spielberg által útjára indított franchise már biztosan velünk marad még egy jó darabig a producerek legnagyobb örömére. Az emberek újfent ráharaptak a dinoszauruszokra, ami természetesen az egekbe szökő játékeladásokon is rajta hagyta a foga nyomát, így csak idő kérdése volt, hogy a Universal mikor kezd bele egy Jurassic World sorozat fejlesztésébe. Hiszen a háromévente érkező filmek között is illendő valamivel elszórakoztatni a kihalt őslényekre éhező közönséget, ezzel pedig évente lenullázni a szülők pénztárcáját az újabbnál, újabb fröccsöntött dinó figurákkal.

Hirdetés

A Krétakori tábor névre keresztelt projekt végül 2019-ben került hivatalosan bejelentésre, rá egy esztendővel, 2020. szeptemberében pedig már kezdetét is vette az ősvilági táborozás, ami a baljós előjelek ellenére egy kifejezetten jól sikerült produktumként vonult be a köztudatba. Én magam sem gondoltam volna, hogy hat tinédzserkorú gyereket megtenni a széria főszereplőivé ennyire jól fog elsülni, hiszen ha valami, akkor a gyerekek - az első Jurassic Parkot leszámítva - mindig is a rákfenéi voltak a dinós történeteknek. Itt pedig mindjárt egy fél tucatot kapunk belőlük, na mi ez, ha nem a káoszelmélet maga?

Történetünk az első Jurassic World eseményeivel párhuzamosan veszi kezdetét a Nublar Sziget túloldalán, ahol Darius, Yazmina, Brooklyn, Kenji, Sammy és Ben egy életre szóló lehetőségnek hála elsőként tapasztalhatják meg a park vadonatúj attrakcióját, a Krétakori tábort. A hatalmas ámuldozás azonban hamar szomorú véget ér, mikor az Indominus Rex ámokfutásának hála a gyerekek hirtelen egy élet vagy halál szituáció közepén találják magukat. Mert félreértés ne essék: hiába van szó egy elsősorban a fiatalabb korosztályt megcélzó sorozatról, az alkotók bizony nem finomkodtak, ha az állandó rettegésről, na meg a csúnyán végződő halálokról van szó. Természetesen utóbbiakat szinte kivétel nélkül kamerán kívül láthatjuk, szóval ha konkrét vér nem is folyik, arra azért ügyeltek, hogy legyen fogalmunk arról, vajon mi történik az éppen aktuálisan őshüllő eledellé váló szerencsétlenekkel.

Ebből kifolyólag hatalmas piros pont jár az íróknak, mivel ezek a pillanatok - szemben a két új filmmel - sokkal jobban ki vannak egyensúlyozva, vagyis a két évad tizenhat epizódja alatt jóval kevesebbszer éreztem azt a fajta megfelelési kényszert, hogy na, csak azért dobnak be egy újabb gigászi ragadozót a mixbe, hogy legyen mi elöl futni.

Ami a dinoszauruszokat illeti itt is emelem kalapom az alkotó gárda előtt, mivel a Krétakori tábor egyik legnagyobb erénye éppenséggel hozzájuk köthető. A vidámpark szörnyes ábrázolással ellentétben ugyanis kínosan ügyeltek rá, hogy a Jurassic Park szellemiségét megidézve, amennyire csak lehetséges valódi állatokként és ne genetikailag kotyvasztott rémségekként tekintsünk ezekre a lényekre.

Maga a felhozatal egyébként igazán impozáns, hiszen a kötelező T-Rex, Velociraptor, Brachiosaurus, Stegosaurus, Triceratops stb. kívül olyan - ez idáig mondhatni háttérszereplőként jelenlévő - dinók is megkapták végre a nekik járó rivaldafényt, mint a Carnotaurus vagy a Baryonyx. Mindkét húsevő esetében fennállt a veszélye annak, miszerint ezek a nyilvánvalóan B-kategóriás őshüllők szimplán elsikkadnak majd a közönségkedvenc T-Rex mellett, ám szerencsére végül erre nem került sor. Szóval ez eddig mind szép és jó, na de mi a helyzet az emberi szereplőkkel, vagyis a gyerekekkel? A nagyobbrészt ugyan konkrét archetípusukra - világhírű influencer, a saját árnyékától is rettegő, élsportoló stb. - felhúzott karakterek elsőre valóban nem tűnnek érdekesnek, ám az epizódok és az egyre komplexebb problémák előrehaladtával mindegyiküknél bekövetkezik a kötelező karakterfejlődés, amely hálaistennek még a második évadra is tartogat meglepetéseket.

És itt el is érkeztünk a széria talán legnagyobb problémájához, vagyis ahhoz, miszerint a második szezon az első nyolc epizóddal ellentétben közel sem érződik annyira kiforrottnak, vagy egésznek, mint kellene. Eme probléma leginkább abban keresendő, hogy noha a Netflix külön évadokként kezeli az eddigi kétszer nyolc részt, azok valójában sokkalta inkább egyetlen nagy tizenhat részes évadnak felelnek meg. Ebből kifolyólag a friss szezon első fele az első etaphoz hasonlóan újfent kissé vontatottnak hat, hogy aztán az utolsó négy fejezetre megint felpörgessék az eseményeket. Remélhetőleg a készítők kezdenek ezzel valamit a későbbiek folyamán, mert a kritikai és nézői visszajelzések alapján a Krétakori tábor egyhamar még biztosan nem fog a valódi dinoszauruszok sorsára jutni.

Összességében a Jurassic World: Krétakori tábor bár nem vállal sokat, hosszútávon hatalmas potenciál rejtőzik benne, így minden esélye megvan rá, hogy idővel úgy kinője magát, ahogyan azt például a Star Wars: A klónok háborúja vagy a Star Wars: Lázadók esetében láthattuk. Hogy erre a bravúrra vajon itt is sor kerül-e, az még a jövő zenéje, mindenesetre én kíváncsian várom, hogy miféle kalandok rejtőzhetnek még a Nublar Sziget dzsungeleiben.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Jurassic World: Krétakori tábor

Kinek Ajánljuk
  • Ha régóta hiányoltuk az első Jurassic Park hangulatát!
  • Megrögzött dínómániásoknak!
  • Akik valamilyen könnyed családi programot keresnek
Kinek Nem
  • Akiknek feláll a szőr a hátán a gyerekszereplők láttán
  • Ha ki nem állhatjuk a töltelék epizódokat
  • Ha már nincs hova tennünk még több műanyag dinoszauruszt
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.