Mondhatni szinte már hagyománynak számít nálam, hogy a Star Wars animációs sorozatok pilot epizódjaival az első találkozáskor általában nem ápolok túlzottan baráti viszonyt. Így volt ez A klónok háborújával, majd később a Lázadókkal, és így lett ez most a The Bad Batch esetében is, ahol ezúttal is beletelt néhány hétbe, na meg epizódba, mire a Lucasfilm Animation csapatának teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy a The Bad Batch önmagában véve is legalább annyira érdekfeszítő tud lenni, mintha csak a Star Wars kánon idővonalán betöltött szerepét illetőleg vizsgálnánk.
Nem szeretnék zsákba macskát árulni, így már rögtön az elején fontosnak érzem leszögezni, hogy bár a The Bad Batch legelső etapja hiába játszódik közvetlenül a Birodalom hatalomra kerülése utáni időszak legelső napjaiban, akik máris hatalmas, később az egész galaxist megrengető történetszálakra számítanak, azok egész biztosan csalódni fognak a látottakban. A 16 epizódot számláló szezon nagyobb részét ugyanis csúnya szóval filler, avagy amolyan töltelékrészek teszik ki, ahol a csapatnak általában rendre mindig valami ilyen-olyan ügyes-bajos dolgot kellene megoldania, némi birodalmi kredit, információ, vagy egyéb számukra éppen szükséges tárgyi javadalmazás fejében. Akik követték a Star Wars: Lázadókat, azoknak valószínűleg ismerős lesz a koncepció mikéntje, ami az egyértelmű hasonlóság ellenére szerencsére rengeteget fejlődött az évek során. Legalábbis ezúttal maximum két-három alkalommal tudtam azt mondani ezekre a kisebb önállóak tűnő történetekre, hogy az időhúzáson kívül érdemben semmi mással nem tudnak szolgálni.
Szerencsére azonban nem csak a fillerek terén lépett hatalmasat előre a Lucasfilm Animation, mivel ahogyan azt már a pilotról szóló írásomban is fejtegettem, a történetvezetés és a hangulat tekintetében üdvözítő volt látni, hogy a célközönség életkorától függetlenül az írók A klónok háborúja utolsó nagyobb történetszálához látott módon egyáltalán nem féltek a Birodalom olyan szörnyű rémtetteit is bemutatni, mint mondjuk ahogy egy csapatnyi frissen sorozott immár emberi rohamosztagos némi habozás után, de fegyvertelen civileket gyilkol le egy hidegvérű parancs hatására. Nagy örömömre e mellé még a galaktikus politika is kapott újfent némi reflektorfényt, viszont a jelenlétét nem feltétlenül nevezném hangsúlyosnak, mert az évad alatt általában mindig csak éppen annyit láttunk belőle, amelyre az adott epizódnak éppen szüksége volt.
A The Bad Batch legnagyobb erényét és egyben legnagyobb gyengeségét viszont meglepő módon nem a fentebb taglalt dolgoknak köszönheti, hanem a rendkívül karakterközpontú, egészen kis léptékűnek ható tálalásának. A négy különleges klón és a hozzájuk csapódott gyermek tény és való bár belegabalyodnak néhány rajtuk túlmutató eseménybe, de a Lázadóknál látott módon a hangsúly elsősorban itt is azon van, hogy ez a néhány karakter miféle módon próbál túljutni az eléjük gördített nehézségeken.
Nem kételkedem abban, hogy ez a jóval személyesebb hangvétel sokaknak nem fogja elnyerni a tetszését, pláne az évadzáróban elmaradó hatalmas katarzis fényében, ami az ilyenkor megszokott nagy leszámolás helyett sokkal inkább egy ismerős helyszíntől való végső búcsúra helyezte a hangsúlyt, amelynek végső pusztulása egyben a klónháborúk szimbolikus és érzelmekben meglehetősen gazdag lezárását is magával hozta.
A The Bad Batch első évada összességében részben sikerrel hagyta maga mögött a korábbi animációs sorozatok már ismert gyermekbetegségeit, miközben A klónok háborúja egyfajta nyolcadik évadaként majdnem minden téren hozta a nagytestvértől megszokott minőséget, mely reményeim szerint a jövőre érkező második etappal ezúttal már az általa hordozott örökség láncait levetve bátran mer majd a jövőbe tekinteni. Elmesélendő Star Wars történetek tekintetében az alkotóknak egy igazi kiaknázatlan aranybányával van dolguk, így csak remélni tudom, hogy legközelebb már nem érik be a kötelező körök letudásával, hiszen az évad legutolsó pillanatait látva a messzi-messzi galaxis legsötétebb korszaka igazán még csak most veszi majd kezdetét.
