Vannak olyan tévés és filmes szakemberek, akiknek messziről, pontosabban másodpercek alatt felismerhető a stílusa. Ilyen Tim Burton, Denis Villeneuve, az Agymenőket megalkotó Chuck Lorre és ilyen Darren Star is.
Ha valaki nem ismerné Star munkásságát, a homlokára fog csapni, ha megtudja, hogy az ő agyszüleménye volt a kilencvenes évek két sikerszériája, az egymás vetélytársainak is tartott Melrose Place és a Beverly Hills 90210, de ő adaptálta kisképernyőre a Szex és New Yorkot, a Youngert és az ő nevéhez fűződik az Emily Párizsban is. Az általa megálmodott karakterek, a sorozatainak rendezése és fényképezése, valamint a választott zenék is mind annyira árulkodók, hogy legújabb munkája, az Újra szingli minden mozzanatában hirdeti Star egyéniségét.
A Netflixen debütált dramedyben teljesen új szerepben láthatjuk a sokak számára csak nőcsábászként ismert Neil Patrick Harrist. Az Így jártam anyátokkal sztárja ugyanis egy New Yorkban élő, középkorú meleg férfit játszik, akit egyik napról a másikra elhagy a párja, akivel már több mint egy évtizede éltek együtt. Az Újra szingliben - ahogy a címe is elárulja - azt követhetjük figyelemmel, hogy főhősünk hogyan teszi meg az első, bizonytalan lépteket a randizás kegyetlen világában.
Habár a történet elüt, mégis nyugodtan nevezhetjük ezt a meleg Szex és New Yorknak, ugyanis a szereplők közti dinamika van annyira parádés, mint az idén új részekkel folytatódó klasszikusban. A sorozat elképesztő artistamutatványt hajt végre, és lehengerlően egyensúlyoz a dráma és a komédia között kifeszített kötélen, mindig tökéletesen elegyítve a keserűséget és a vidámságot, akárcsak az életben. A figurák a legelső lélegzetvételtől kezdve valódi, hús-vér alakok, akikkel azonnal egy hullámhosszra lehet kerülni.
Szerencsére nemcsak a lepattanókat szánták a mellékszereplőknek, nem pusztán asszisztálnak a főszereplőnek, hanem önmagukban is megállják a helyüket. Legyen szó Michael (Neil Patrick Harris) kolléganőjéről, a remek humorú szingli anyukáról, Suzanne-ről (Tisha Campbell), problémás ügyfeléről, Claire-ről (Marcia Gay Harden) vagy a barátairól, a nadrágpecér celeb időjósról, Billyről (Emerson Brooks), vagy a galériát működtető, a randizással sorozatosan felsülő Stanley-ről (Brooks Ashmanskas), mindenkit élvezet nézni. Nemcsak a színészek játék, hanem a jellemfejlődésük miatt is.
Az Újra szingli egy roppant érett sorozat, mely nagyon jól illeszkedik a meleg-felhozatalba. Ebben a témában általában a fiatalokhoz szólnak és általában ugyanazt a sztorit látjuk mindenhol, csak más környezetben, más szereplőkkel. A főhős vívódik és bizonytalan, bántják és zaklatják, de a végén csak rátalál a nagybetűs szerelem. Ezeknek is megvan a helye, és természetesen a közönsége, de igazán ritka, amikor az egész jelenséghez finoman, szívhez szólóan nyúlnak hozzá. De sikerült ez a Szólíts a neveden!-nek (Call Me By Your Name), a Fire Islandnek és a Fülig beléd zúgtamnak (Heartstopper) is.
Az Újra szingli viszont teljesen más generációnak szól, annak a meleg közösségnek, akiknek eddig még nem készült saját sorozata. Felnőtt élethelyzetek, felnőtt problémák köszöntek vissza a képernyőről, és végre a másság felfedezése, megélése és az elfogadás kérdése nem került szóba. Egy ilyen produkcióval sokkal hatásosabb az érzékenyítés, mint egy olyan műsorral, ahol már-már klisékből építkezve tanmesét tálalnak a nézők elé.
Ez a sorozat nem kizárólag melegekről szól, hangozzék ez bármennyire is furcsán a fentebb leírtak után. A főszereplői egyszerűen emberek, akik olyan problémákkal küzdenek, mint mindenki más. Látunk egy hosszú kapcsolatból kilépett, megtört és életközepi válságba jutott férfit, egy elhagyott férjet, egy tinigyerekét egyedül nevelő anyát, egy megcsalt feleséget, magányos embereket és párkapcsolati gondokkal küzdő férfiakat és nőket… csupa olyan figurát, akik itt sétálnak közöttünk, vagy épp mi magunk vagyunk azok.
A mindössze nyolc epizódban annyi minden történik, mintha dupla ennyi részből állna az első évad. Mivel rövid, akár egyszerre is ledarálható, de úgy is élvezhető, ha beosztjuk és apránként ízlelgetve fogyasztjuk, hogy minél tovább kitartson.
