Hirdetés

Szupercella 3: Ördögverem - Kritika

|

Zárkába vele!

Hirdetés

Sylvester Stallonétól már megszokhattuk, hogy vonzódik bizonyos szériákhoz. Az elmúlt években Rocky-t rehabilitálta a Creed-mozikkal, Rambónak pedig már az ötödik (elvileg utolsó, de igazából sosem lehet tudni) moziját várjuk idén a nagyvásznakra, miközben szeretné tető alá hozni a Feláldozhatók negyedik etapját. Ezeket még meg lehet érteni - vagy kultikus darabokról van szó, vagy olyan filmekről, amelyek próbálnak hódolni az old school akciófilmek előtt (több-kevesebb sikerrel). Ám amikor egy olyan filmhez készít két folytatást, mint a Szupercella, akkor azért vakarja a fejét az ember.

Hirdetés

Vegyük át még egyszer: nem volt rossz film az első Szupercella, még ha túlzottan nívósnak nem is lehetett mondani. Adott volt egy izgalmasnak ható koncepció, valamint két szupersztár, akik végre érdemben szerepelhettek együtt a filmvásznon. A kivitelezés hagyott némi kívánnivalót ugyan maga után, de alapvetően szórakoztató akciómozi volt ez, amit gyorsan elfelejtettünk, de legalább nem hagyott maradandó kárt a befogadóban. A második rész ezzel szemben zavarbaejtően rossz volt és konfúz, amelyhez olybá tűnt Sly csak azért adta a nevét, mert nem volt jobb dolga, tekintve, hogy a film alatt sok mindent nem csinált, az érdemi munkát inkább másra bízta. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű: elkészült a harmadik rész is (márpedig ha minden igaz, akkor nagyjából egyszerre zajlott a két film forgatása), amely ugyanúgy nem képes hozni azt a lightos középszerűséget, mint amit az első nyújtott, viszont legalább kevéssé frusztráló és dühítő filmélményt nyújt, mint ahogy tette a második etap. A rossz hír viszont az, hogy az Ördögveremre így is csak akkor mondanánk, hogy jó film, ha éppen fegyvert fognának a fejünkhöz (vagy ha éppen maga Stallone dobálna minket a falhoz, mint egy gumilabdát).

A történet szerint az első filmben megismert Leslie (akit Vincent D'Onofrio formált meg) fia kerülgeti a forró kását azzal, hogy Ray Breslin figyelmét magára vonja. Apuci kicsi fia szeretne elégtételt venni az öreg haláláért, ehhez pedig éppen kapóra jön neki egy minden eddiginél rejtélyesebb és veszélyesebb börtön, ahol foglyul ejti apja egykori megbízójának a lányát, valamint Ray kedvesét. Ray felkerekedik hát még egyszer többedmagával, hogy rendet tegyen. Ha kicsit zavarosnak hangzik az alapfelállás az azért van, mert a film sem képes tisztán fogalmazni, de igazából ne legyünk telhetetlenek, a lényeg úgyis azon van, ami majd ez után jön. Vagy legalábbis…

A legjobb dolog, amit az Ördögveremről el lehet mondani az az, hogy az akciójeleneteket igyekeztek koherensen filmezni és próbálták a koreográfiát is úgy csiszolni, hogy az látványos legyen, ennek fényében pedig van egy-két szcéna, amely kifejezetten szórakoztatóra sikeredett. Legyen szó akár Dave Bautista belépőjéről (majd tudni fogod ha meglátod), Jin Zhang röpke harcművészeti bemutatóiról, vagy épp Stallone erőfitogtatásáról. Az ő erőfeszítésének eredménye történetesen egy koreográfiát szándékoltan nélkülöző harcjelenet volt, ami legyen bármennyire is nyers és bestiális, sok foganatja nincsen. Itt pedig rá is térhetünk arra, hogy miért NEM JÓ film a Szupercella 3: Ördögverem.

Az még hagyján, hogy a történet pusztán alibiként van jelen, de a karakterek többsége abszolút csereszavatos és feláldozható, ennél fogva ami súlyt kéne hogy kölcsönözzenek (például Ray és barátnője közti kapcsolat) bizonyos történéseknek, az úgy elsikkad, mint lepkefing a szélviharban. A színészek jönnek-mennek, mintha csak a pénz lenne a mozgatórugó és semmi más (várjunk csak…), felmondják a dialógusaikat minden átélés nélkül (átéléshez mondjuk nyilván kellettek volna normálisan megírt karakterek), majd továbbállnak. Még szegény Sly is csak merő rutinból hozza a nagyon dühös, nagyon bosszúvágyó férfit, minden mélység nélkül, szomorú mementóját hordozva annak, hogy hiába a tehetség, néha az ember belebotlik ordenáré projektekbe. Egyedül talán Bautista jön ki megint a legjobban: legyen a szerepe akármennyire is kurta, semmitmondó és bénán megírt, komisz kis mosolya, miután megtette a magáét, valahogy instant szeretnivaló.

Akárhogy is legyen, az mindenképp ígéretesnek mondható, hogy az előző filmmel ellenben itt már nincsen utalás folytatásra. Ha mégis elkészülne egy, e sorok írója fog inkább tüntető jelleggel cellák mögé vonulni.

Szupercella 3 kritika

Kinek Ajánljuk
  • Hardcore Sly-fanoknak.
  • Akiknek elég ha egy filmben van egy-két normálisan kinéző akciójelenet.
  • Akik megelégszenek azzal is, ha már egy hangyányit jobb, mint az előző rész.
Kinek Nem
  • Akik már a második rész gondolatától rosszul lesznek.
  • Akik alapból nem szeretik Stallonét.
  • Akik jobb szeretik a minőségi időtöltést.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.