2021-ben egészen váratlanul tért vissza a horrorberkekbe a V/H/S/ franchise a 94-re keresztelt fejezettel, amit tavaly követett a 99, majd az idei októberi szezonban már a 85-ös évet körbejáró felvonást tekinthettük meg. Nagy várakozás előzte meg a legfrissebb epizódot, hiszen a '80-as évek még mindig sokkal szexibb, mint a '90-es évek, továbbá a franchise veteránja, David Bruckner visszatérése mellett Scott Derrickson minifilmjére is számíthattunk.
A várakozásokat fokozandó, Derrickson a premier előtt pár héttel erősítette meg, hogy szegmense a Fekete telefon univerzumában fog játszódni.
A 85 folytatta azt az antológiaformát, amit a 94 is elkezdett, azaz az átívelő szál nem feltétlenül indokolja a minifilmek levetítését. Ez kissé sajnálatos, hiszen az első két V/H/S/ filmnek pont az volt a bája, hogy az átívelő történet szereplői maguk is elkezdték nézni a videókazik tartalmait, ami így egy egyedi film a filmben helyzetet teremtett a néző számára.
Bár ezt sajnálatos módon nem sikerült kreatívan feloldania a 85 közreműködőinek, azonban így is sikeres projektet tudhatnak maguk mögött. A 94 és a 99 legfőbb problémája az volt, hogy nagyon változó volt a különböző szegmensek minősége - mind történetben, mind képvilág tekintetében. A 94-ből a Frankenstein serege indonéz másolatát lehetne kiemelni, míg a 99-ből a legkülönlegesebb epizódot Joseph és Vanessa Winter jegyezték, akik meglubickoltatták szereplőiket a pokolban.
A 85 azonban leszűkítette azt a sávot, amelynek végpontjai között mozognak a kisfilmek. A prímet, ahogy az várható volt, Derrickson szegmense viszi. A Sinister és a Fekete telefon direktora mesterien érez rá a VHS hangulatra, ezzel pedig gyönyörűen bontja le a valóság és a videókazik világa közötti teret és határokat. Nemcsak a Fekete telefon, hanem a Sinister rajongói is kapnak egy-két beállítást, amiről rögtön felismerhetik a rendező egyedi kézjegyét, stílusát.
Gigi Saul Guerrero az 1985-ös mexikóvárosi földrengéshez biztosít egy alternatív magyarázatot, ami szintén ügyesen keveri a valódi, földrengés okozta borzalmakat a természetfelettivel. Mike P. Nelson, az új Halálos kitérő film, az Örökség rendezője egy folytatásos szegmenspárost érdemelt ki a készítőktől, amivel jól példázza, hogy a túlvilági dolgok helyett inkább az emberektől kellene félni a leginkább. David Bruckner átívelő szála pedig A légy című klasszikust idézi meg a bebábozódott teremtménnyel, aminek felébredését alig várják naiv tudósaink. A végére hagytam Natasha Kermani fejezetét, mely talán sokak számára a leggyengébb pontja lehet a 85-nek, pedig a "mesterséges intelligencia", pontosabban a nagy nyelvi modellek 2023-as térnyerésével akár aktuális témákat is feszegethetett volna érdekes, kreatív módon.
A 85 egyik vitatható húzása a képvilága. Bizonyára meg fogja osztani a nézőközönséget, hogy annak ellenére, hogy a '80-as évekből "fennmaradt" kópiákat fogyasztjuk, a képminőség sokszor megfelel a mai sztenderdeknek. Ám valószínűleg a készítők is rájöttek arra, hogy a found footage filmek korábbi sajátossága, a rángatózó kamerakezelés, a csapnivaló hang- és képsáv, ami a valóság illúzióját hivatott megerősíteni a nézőben, az a 2020-as évekre inkább irritáló és elidegenítő hatással bír. Így én személy szerint üdvözöltem, hogy a franchise pont a 85-ös fejezetére hagyta maga mögött a VHS kazik minőségéhez való görcsös ragaszkodást, és ehelyett inkább a letisztultabb, átláthatóbb képvilágot helyezték előtérbe. Persze azért ne számítsunk arra, hogy 8K-s felbontás mellett tüköréles képkockákat kapunk.
A 85 a franchise 2021-es visszatérése óta a legkompaktabb darab, köszönhetően annak, hogy igazi horrorveterán rendezőket sikerült összetoborozni erre a felvonásra - sőt, Bruckner személyében egy olyan szakembert látott viszont a franchise, aki már a legelső felvonásban is részt vett. Érezhető rajta, hogy új rajongók helyett a régiek kiszolgálását célozták meg, de közben képvilágában mert innovatív lenni, ami mégis megnyitja a kiskaput a found footage-tól távolmaradók számára. A '80-as évek megidézése a címben pedig szintén meghozhatja a kedvét azoknak a retró rajongóknak, akik idáig mellőzték a szériát - és ha nem is lesz klasszikus élményben részük, ám panaszkodásra sem lesz okuk, ami már félsikernek számít itt a 2020-as években.
