A V/H/S franchise a horrorrajongók számára egyfajta bűnös élvezetként fog fennmaradni. Az első két rész a 2010-es évek elején jelent meg, amikor kevés trendibb dolog volt, mint a found footage horror, majd az évtized közepe után nyugovóra tért, hogy tavaly a V/H/S 94 címmel visszatérjen a Shuddernek hála. Idén sem maradtunk videókazis válogatás nélkül, 99-es alcímmel ugyanis megkaptuk a franchise ötödik darabját.
Az új részhez köthető legnagyobb szenzáció az volt, hogy először a franchise folytatásai történetében egy visszatérő direktor sem volt. Ez üdvözítő, hiszen a horror műfaj továbbra is az egyik legtermékenyebb zsáner, ahol megannyi tehetséges fiatal próbálja bontogatni a szárnyát, és ennek megfelelően egy hatalmas lehetőség számukra egy már bejáratott franchise-ban villantani egyet.
Az előző felvonásokkal ellentétben ezúttal nem kaptunk egy átívelő történet a különböző szegmensek között, legalábbis olyan értelemben nem, mint amit eddig megszokhattunk a V/H/S filmektől, ugyanis a kezdeti időközi snittek végül beépülnek a The Gawkers című fejezetbe. Úgyhogy elmondható, hogy nemcsak a szerzők, hanem a jól ismert struktúra tekintetében is próbáltak újítóak lenni a franchise producerei (akik között megtalálható David Bruckner, illetve a 2022-es Sikolyt jegyző Matt Bettinelli-Olpin, valamint Tyler Gillett rendezőpáros is).
Egy valami azonban nem változott: továbbra is elképesztő random történetekkel operál a franchise. Persze ezen az ötödik résznél már nem illene meglepődni, de számomra még mindig megmosolyogtató, hogy hogyan húznak rá tök átlagos alapkoncepciókra egy horroros csavart a rendezők és a forgatókönyvírók.
Abban sincs különösebb változás, hogy a szegmensek között továbbra is éles minőségbeli különbségeket figyelhetünk meg. Ilyen szempontból kissé sajnálatos, hogy a Flying Lotus által rendezett Ozzy's Dungeon érdemelte ki az egyik legnagyobb játékidőt, miközben ez a történet lett az egyik legérdektelenebb, ami inkább a horror undorító aspektusaira feküdt rá, semmint a gore-ra vagy az ijesztgetésre.
Érdekes módon hiába található meg a 99-es évszám a címben, viszonylag kevés konkrét utalást kapunk erre a történelmi periódusra. Persze kapunk néhány kiszólást ekkortájt turnézó bandákra vagy a kor népszerű amerikai műsoraira, de például az évezredfordulós szorongást csupán az utolsó fejezet dolgozta fel, pedig talán ez az alapkonfliktus adta volna magát a leginkább.
Ettől még a franchise, illetve a '90-es évek szerelmesei minden bizonnyal megtalálják egy-két szegmensben a számításaikat, még ha a múltidézés mikéntjébe bele is lehetne kötni. Szerencsére a már említett Ozzy's Dungeonön kívül a többi minitörténet kielégíti a horror követelményeit, és természetesen nem maradunk adósak a found footage formátum névjegyeként funkcionáló jump scare-ekkel sem. Illetve külön megjegyzendő, hogy ezúttal a VHS kazik "autentikus képminősége" sem ront bele a jelenetek többségébe - ami szintén megmosolyogtató, tekintve, hogy elvileg 99-ből származó szalagokat nézegetünk.
Ahogy minden eddigi felvonásnak, úgy a V/H/S 99-nek is megvan a maga kiemelkedő epizódja, ez pedig a To Hell and Back lett a film utolsó történeteként. Azt már csak a megtekintés után konstatáltam, hogy ennek a rendezését ugyanaz a Vannesa és Joseph Winter páros vállalta el, mint akiktől megkaptuk a Deadstreamet néhány nappal korábban. Egyértelműen ebbe fért bele a legtöbb fantázia, a rendezőpáros pedig itt sem felejtette el megidézni a Gonosz halott hangulatát, amit ismételten jópofa praktikus megoldásokkal egészítettek ki. Ha csak egy részt akartok megnézni a V/H/S 99-ből, akkor ez legyen az, hiszen még kontextusában is ez reflektál leginkább az ominózus évszámra. Azt pedig mondani sem kell, hogy Winterékre érdemes lesz odafigyelni hosszútávon a zsáner szerelmeseinek.
A V/H/S széria ezzel nem ér véget, maximum a 90-es éveknek mondunk búcsút (egyelőre). Azt még október elején, a New York-i Comic Conon árulták el a V/H/S 99 paneljén, hogy titokban már le is forgatták a következő felvonást, a V/H/S 85-öt. Ez szintén a Shudderen fog megjelenni, és olyan rendezők adják a nevüket a projekthez, mint a franchise veteránja, David Bruckner (Hellraiser, Éjszaka a házban, A rítus), Scott Derrickson (A fekete telefon, Sinister), Gigi Saul Guerrero, Natasha Kermani, illetve Mike P. Nelson (Halálos kitérő: Az örökség). Egyelőre tehát nem maradunk parás videókazik nélkül - azt pedig mindenki döntse el maga, hogy ez jó vagy rossz dolog.
