John Landis ugyan manapság már nem igazán rendez - fia Max (Az erő krónikája) viszont forgatókönyvíróként igyekszik tovább vinni a családi hírnevet - mégis rengeteg klasszikust köszönhetünk neki a 80-as, 90-es évekből. Egy kisebb lista, a miheztartás végett: Party Zóna, Blues Brothers, Egy amerikai farkasember Londonban, Szerepcsere, Kémek, mint mi, A három amigó, Amerikába jöttem, Oscar, Blues Brothers 2000, valamint a Psych - Dilis detektívek 3 epizódja. A direktor azonban nincs oda korunk trendjeiért, az univerzumépítésért.
A rendező egy interjúban fejezte ki nem tetszését eme divat irányába, miközben a most valósággal szárnyaló Wonder Womannel meg van elégedve.
Őszintén szólva: halálra unom magam a Marvel Filmes Univerzumától. Az összes szuperhősfilm bármelyikkel behelyettesíthető. Mindig ugyanazokat a hatalmas városrombolásokat kapod és számítógéppel generált bunyókat, amelyek annyira egy kaptafára készülnek, hogy ha fognánk, és átraknánk a jelenetet egy másik Marvel-filmbe, senkinek nem tűnne fel. Persze ezek nagyon jól összerakott filmek, de mindig ugyanazt láthatjuk bennük. Mindezek ellenére mégis érdekli a nézőket. Az egyik, amiért a Wonder Woman olyan jó kritikákat kapott, hogy nincs benne városrombolás! (nevet) Amivel a szuperhősködést is nagyon emberi szinten tartották, azok az istenek. Nincsenek benne leomló felhőkarcolók. (nevet)
Ha leomló felhőkarcolók nem is, de azért a filmnek ha valamit felrónak, pont Az Acélembert és a Batman Superman ellent idéző fináléja, noha azokhoz képest valóban visszafogottabban zajlik, és ami fontosabb, indokoltabban. Ugyanakkor abban Landisnek igaza van, hogy a Marvel akármennyire is jól épít univerzumot, akármennyire is változatos műfajokban próbálja ki magát, sosem kockáztat nagyot, a filmek struktúrája egy kaptafára épül, ami pont a véghajrákban tud szembeötlő lenni, gondoljunk csak a Bosszúállók 1-2, A galaxis őrzői, a Thor: Sötét világ, vagy A Tél Katonája "égből jön az áldás" csinnadrattáira.
De Landis nem csupán a Marvelt bírálta, hanem a Universal most startoló szörnyuniverzumát A múmiával, ami nagyon úgy fest, hogy a gyenge bevételi adatok, valamint az ótvar kritikák ellenére is halad tovább a saját útján. Itt nem is volt már ennyire visszafogott, és a jelenlegi Hollywood egyik nagy problémájára világított rá.
Jelenleg a stúdiók elköltenek 150, 200 millió dollárokat, de félnek kockázatot vállalni. A Sötét Univerzumról kérdezel, de ha A múmia címen forgatsz filmet, akkor mi a francnak kell bele Tom Cruise és Russel Crowe?! Amint bejelentették, hogy Tom Cruise benne lesz A múmiában, rögtön tudtad, hogy nem horrort fogsz kapni. Nem A múmia lesz, hanem egy Tom Cruise Show! Amit senki sem ért, hogy egy ötlet önmagában nem ér semmit. Egy ötletnek nincs valódi értéke. Ez az egész az ötlet kivitelezéséről szól. Az elmúlt két év valószínűleg legjobb filmje a Holdfény volt. Minden elismerésem a filmmé, de mennyibe is került? 25-30 millióba? Nem ugyanabban a ligában játszanak. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a 70-es, 80-as években dolgozhattam, amikor a stúdiókat még magánszemélyek irányították. Most olyn jóváhagyo bizottságok, akiknek a legnagyobb üzlet a marketing.
Fájdalom kimondani, de ebben is igaza van Landisnek, hiszen manapság még az olyan rendezőknek is meg van kötve a kezük, mint Steven Spielberg és Martin Scorsese (a Némaság idén azért csúszott le az Oscarról, mert menet közben elfogytak a befektetők és így az utolsó utáni pillanatig kellett dolgozni a filmen), egyedül jelenleg Christopher Nolan tudhat magának jelentős szerzői függetlenséget, azonban a Dunkirk után ez is változhat. A marketing pedig megint találó Landis részéről, hiszen tavaly is számtalanszor háborogtunk, hogy mennyi mindent mutattak meg az előzetesek, mielőtt kijött volna a film, amely trend mostanra sem változott, és vélhetően a közeljövőben nem is fog.