Arra ott van a Pulicast legújabb adása, amiben Kevin kalandjait járjuk körbe, de cikkünkben most kicsit elrugaszkodunk a jól bejáratott protokolltól, és olyan filmeket veszünk elő, amik bár tematikájukban nem feltétlenül épülnek a decemberi ünnepek kliséire, nyomokban mégis tartalmaznak olyan momentumokat, amiktől rögtön elkapja az embert a karácsonyi hangulat.
E cikk esetében hatványozottan kijelenthető, hogy az ajánlások szubjektívek, mert arról, hogy kire, hogyan hat egy film karácsonykor, nehéz egy objektív, átfogó képet nyújtani. Mindenesetre itt egy szelet az enyémből, amiből ki-ki kedvére válogathat.
Fargo (rendező: Joel Coen, Ethan Coen, 1996)
A havas thriller, mint filmes jelenség már-már szubzsánerként is elkönyvelhető, és annak egyik megkerülhetetlen alapköve a Coen-fivérek Fargója, ami megannyi filmnek és sorozatnak jelentett inspirációt. Nagy szerepe nincs a karácsonynak ebben a filmben sem, de a rendezőpárosnak sikerült egy olyan settinget köríteni a történetnek, amiben már önmagában az évszak, amikor a cselekmény játszódik, arra ösztökéli a nézőt, hogy egy takaróba burkolózva, egy forró teával üljön neki ennek a - nincs mit kertelni - furcsa filmnek. A Coenek mindig is értettek a karakterek groteszk, ugyanakkor emberi mivoltából adódó ellentétesség ábrázolásához, így a Fargóban is fennáll ez a kettősség, ami befogadhatóvá tesz olyan stílusváltásokat, mint egy hirtelen átmenetet egy imádni való házastársi kapcsolatból valakinek a kegyetlen meggyilkolásába. Íme, egy véresen idilli thriller karácsonyra.
Kapj el, ha tudsz! (rendező: Steven Spielberg, 2002)
Frank William Abagnale a világ egyik legszerethetőbb szélhámosa. Összecsalta szinte az egész életét, de valahogy Spielberg mégis elérte azt, hogy az esetek többségében vagy neki drukkoljunk, vagy egyenesen vele azonosuljunk. Az a szeretet, amit életében kapott karácsonykor csúcsosodott ki gyerekkorában. Ott tapasztalta meg igazán a biztonságot és nyugalmat, amiben él, de a film legszívszorongatóbb pillanata is erre épül (ami pont arra reflektál, hogy ez az egység milyen törékeny tud lenni valójában), amikor a már menekülő Abagnale az FBI-jal a nyomában egy ablakon keresztül nézi édesanyját, aki új családjával ünnepli a karácsonyt. Felcsendül a The Christmas Song, és igen… ennél érzékibb és fájdalmasabb karácsonyi momentumot ritkán látni; antihősünk előtt lepereg minden, amit tett, és tudja, hogy már nincs visszaút: szembe kell nézni a sorsával.
Fatman (rendező: Eshom Nelms és Ian Nelms, 2020)
Mikulás sztori John Wick-tálalásban? Avagy kíváncsi lennél Walton Gogginsra, aki bosszút áll Mel Gibson Mikulásán az elszenvedett gyerekkori traumái miatt? A válaszod nem baj, ha "igen", de akkor mindenképp legyél egy a filmfogyasztás katasztrófaturistái közül, mert a Fatman (az HBO GO-n A dagadék címmel találjátok meg) nem fog kímélni a maga bizarrságával, kegyetlenségével és infantilizmusával. Nem jó film (és részben emiatt mondható szokatlannak e tematikus cikkben), de a két színész és a koncepció miatt könnyűszerrel odasorolható a karácsonyi filmek polcának "bűnös élvezet" névvel felcímkézett szekciójába. Ami azért ritkaság, nem?
Batman visszatér (rendező: Tim Burton, 1992)
Tim Burton a mesevilág vászonra álmodóinak koronázatlan királya, aki megkapó képi világával és filmzeneszerző-választásával (értsd: Danny Elfman) könnyedén elrepíti a nézőt egy másik univerzumba, amiből csak a stáblista megjelenése után lehet kiszakadni. Ilyen a rendező második Batman-filmje, a Batman visszatér is, ami csupán egy, de annál szebb jelenet miatt kerül elő minden decemberben: Bruce és Alfred elköszönése az utolsó szcénák egyikében. Lehet, hogy apróság, és nem sok mindenkinek tűnik fel, de Burton havas Batman-filmjét ez a kis dialógus koronázza meg és teszi a kedvenc (és szokatlan) karácsonyi filmek közé.
Az igazság bajnokai (rendező: Anders Thomas Jensen, 2020)
Az abszurditás fő zászlóvivőjének legújabb filmje, Az igazság bajnokai sokkal több, mint ünnepi kikapcsolódás, de a karácsony pont hozzátesz annyit a cselekményhez, hogy tökéletes keretbe foglalja. Karácsonnyal nyit, és karácsonnyal zár. Nincs ezen mit ragozni, Jensen drámája tűpontosan bemutatja az önbíráskodás tragikomikumát, aminek keserédes tanulsága, mikor máskor, ha nem a szeretet ünnepén fogadható be a legkönnyebben.
Ti miket tennétek még hozzá a listánkhoz? Várjuk kommentben a tippeket!