David Suchet, teljes nevén Sir David Courtney Suchet a mai nappal töltötte be 75. születésnapját, így egyszerre köszöntésként és tisztelgésként munkássága előtt összeraktuk a tíz kedvenc Poirot regényünket a krimi királynőjétől, Agatha Christie-től. Természetesen alaposan megmozgatta a "szürke kis agysejtjeinket" a lista összeállítása és leszűkítése csupán tíz darab könyvre, mikor számtalan másik zseniális történetet tudnánk még felhozni. Ne aggódjatok, igyekeztünk spoilermentesen írni a könyvekről.
A titokzatos stylesi eset
Agatha Christie legelső detektív regénye és Poirot színre lépése mindenképp helyet érdemel egy ilyen listán. Az írónő 1916-ban fejezte be a regényt, de a kiadással 1920-ig várnia kellett, ugyanis mindenhonnan elhajtották a fiatal, feltörekvő írónőt. A regény visszaadja az angliai vidékek hangulatát az első világháború alatt, valamint persze a mérgek is fontos szerepet kapnak, hisz Christie eredeti foglalkozását tekintve kórházi ápoló és gyógyszerész. A titokzatos stylesi eset hiába első regény, roppantul csavaros és fordulatos, a klasszikus "egy nagy helyszín - sok karakter" receptet pedig mesterien használja benne az írónő. Aki szeretné belevetni magát a krimi királynőjének munkásságba, ez mindenképp egy remek induló pont lehet. Ó, és persze Poirot régi jó barátja, Hastings kapitány is itt tűnik fel először!
Gyilkosság az Orient expresszen
Az 1933-ban megjelent, páratlanul csavaros történetet sajnos részben az élet írta, mivel Charles Lindbergh, amerikai pilóta fiának elrablása ihlette meg Agatha Christie-t. Azóta talán a leghíresebb művévé vált, mely több feldolgozást is kapott: Sidney Lumet filmjében Albert Finney alakította a belga detektívet, a híres televíziós sorozatban David Suchet nyomozott a vonaton, legutóbb pedig Sir Kenneth Branagh leplezte le az összeesküvést az Orient expresszen. Minden idők egyik legfeszültebb és összetettebb kamaradarabja, mert azon túl, hogy a nyomozás meglepő véget ér, Poirotnak komoly erkölcsi dilemmával kell szembenéznie, amiből magának az írónőnek a történtekkel kapcsolatos morális állásfoglalása is egyértelműen kirajzolódik.
Halál a Níluson
A Gyilkosság az Orient expresszenhez nagyon hasonlóan épül fel, a whodunit-sztori szintén nagyon kevés helyszínen játszódik. Nem a cold openre épít, hanem fokozatosan mutatja be a karaktereket és a köztük lévő viszonyokat, ezért a könyvben elég soká jutunk el a bonyodalomig, ami azonban a teljesnek hitt jellemrajzoktól és helyzetleírásoktól lesz igazán talányos. Christie mestere annak, hogy általános szituációkat és karaktereket a körülményektől formálódóvá tegyen, vagyis hogy az olvasó/néző saját maga alakítson ki prekoncepciókat félinformációk alapján. A Halál a Níluson folyton másfelé tereli a figyelmet, állandóan újraértelmez részleteket, ezért hiába kézenfekvő a megoldás, a hozzá vezető labirintus megdolgoztatja az ember elméjét. Ha minden jól megy, hamarosan láthatjuk a legújabb moziváltozatot is, amelynek főszereplője és rendezője szintén Branagh.
Az Ackroyd-gyilkosság
Egyike Christie legkorábbi műveinek, az Ackroyd-gyilkosság hozta meg az írónő számára az igazi, áttörő sikert. Maga az alaphelyzet és a cselekmény közel sem annyira elmés és csavaros, mint amit az írónő más, a listában is szereplő könyveinél megszokhattunk. Nem, ez a történet egy egészen más húzás miatt vált legendássá a krimikedvelők körében, Christie egyike volt az elsőknek, aki bevállalt egy ilyen narratív megoldást - amit természetesen az írásban nem fogunk elsütni, így aki nem olvasta, annak is megmarad a felfedezés öröme. Mindenképp biztos helyet érdemel nemcsak a Poirot, de a legtöbb Agatha Christie toplistán. Ha nem olvastad, semmiképp se keress rá ennél többre a cselekményt illetően.
Öt kismalac
Az Öt kismalac sem a mindennapi krimik sorát erősíti, hiszen Poirot-t egy olyan gyilkossági ügy felderítésével bízzák meg... ami tizenhat évvel ezelőtt történt. Az akkor még kislány Carla szemtanúja volt festő édesapja, Amias meggyilkolásának, amivel édesanyját, Caroline-t gyanúsította meg a bíróság. A nő börtönbe kerülése után egy évvel meghalt, Carla pedig most már felnőtt nőként Poirot segítségét kéri, hogy derítsen fényt az ügyre - ugyanis a lány bizton állítja édesanyja ártatlanságát. A mester megkezdi az öt kulcsszemély kihallgatását, akik aznap a házban tartózkodtak, az olvasó pedig ezúttal eltérő emlékfoszlányokból és direkt kihagyott részletekből ismerheti meg a karaktereket és az ügyet magát. Egy tragikus szerelmi történetre deríthetünk fényt Poirot-val közösen a regény végére, aki számára egy igazán különleges kihívást jelentett ez a retrospektív nyomozás.
Hercule Poirot karácsonya
Emlékszem, ezt a történetet filmen láttam először, mielőtt olvastam volna és az a bizonyos ordítás az éjszakában a mai napig megmaradt és belém vésődött. A már-már horrorisztikus történet egy gazdag család karácsonyozása körül forog, akiknek tagjai közül még az utolsó fekete bárányt is meghívta a gazdag gyémántkereskedő, Mr. Lee. A ház idős ura egy roppantul ellenszenves figura, aki szándékosan uszítja egymásnak a család tagjait - a sorsa be is teljesedik még aznap éjjel, átvágott torokkal találnak rá a szobájában. (Egyébként eddig meglepően sok hasonlóságot lehet felfedezni a Tőrbe ejtve kapcsán, még az óriási festmény is ott lóg a szobában az áldozatról.) A hullák sora ráadásul itt még nem ér véget, egy rendkívül durva és erőszakos Poirot történetet kap az olvasó, aminek a megoldása végül egy nem várt meglepetéshez vezet.
Az ABC-gyilkosságok
Poirot és Hastings kapitány újabb közös vadászatában a nyomozó emberére akad: titokzatos levelek ostromolják, amik gyilkosságokat vetítenek előre. Az üzenetek és az esetek furcsa kettősséget mutatnak, egyszerre szervezettek és kamaszosan könnyedek, amik Poirot figyelmét sem kerülik el. A valódi bűnös azonban majdnem kicsúszik a kezeik közül. A BBC azonos című minisorozatában John Malkovich alakítja a szebb napokat látott detektívet, aki szembe találja magát a gyilkos különös módszerességével és ravaszságával, a mérhetetlen tisztességtelenséggel, a pénzsóvársággal, valamint a bevándorlókkal szemben tanúsított ellenszenvvel. A történet szerint érdemes a legmélyebb ösztöneinkre hallgatni, mert több tapasztalat rejlik bennük, mint gondolnánk.
Nyaraló gyilkosok
Christie számtalan regényében visszaköszön a szerelmi sokszög jelensége - például a listán szereplő Halál a Níluson is hasonló karakterdinamikára épít -, ebben a történetben is két férfi és egy nő helyzetét helyezi az írónő a középpontba, akárcsak a Rodoszi háromszög című novellájában. A roppantul csinos, férjes színésznő, Arlena előszeretettel flörtölget a vendégekkel, amit a legtöbben nem néznek túl jó szemmel és szinte minden nyaraló vendég ellenszenvvel tekint a fiatal hölgyre, akit rövidesen meg is gyilkolnak ezen a devoni üdülőhelyen. A korabeli angol arisztokrácia, valamint a nők helyzetére is előszeretettel reflektál a mű, a mű gyilkosa pedig Poirot szerint megtestesíti a "gonosz" fogalmát. Apróság, de filmes változatban különösen mókás volt látni a kedvenc kis belga detektívünket fehér úszódresszben.
Temetni veszélyes
Igazán bonyolult családi történet, ahol mindenki vádlott és mindenki nyomozó. Idegenek sokasága helyett megszorult rokonok keverednek gyanúba, és a rejtélyes halálesetek és az örökösödés okán kialakult káoszt mégis baljós vidámság övezi a hirtelen jött hagyaték miatt. Újabb kiemelkedő cselekményszövés, aminek titka, hogy a csepegtetett információkat az írónő kitűnő arányérzékkel szórja el, hogy az olvasó rég elfelejtse, mi lehet fontos, mire újra emlékeznie kellene. A végeredmény meglepő, bár pimaszul logikus, persze csak miután már kedvenc belga detektívünk mindent tételesen elmagyarázott. A Temetni veszélyes több halálesetet vesz górcső alá, kérdés az, hogy ezek összefüggnek-e vagy pusztán a véletlen művei. A narrátor több nézőpontból is megszólal, már-már azt hihetnénk, tüzetesen ismerjük az egész nyárspolgári famíliát, de csak - az esetbe meglepően későn becsatlakozó - Poirot tudhatja, mi is az igazság.
Függöny: Poirot utolsó esete
Poirot mindig is tisztában volt saját képességeivel, viszont türelmetlen fellengzőssége kora előrehaladtával egyre jobban kiütközött. Ebben a regényben szinte elviselhetetlenül tudálékos, de persze kiváló detektív, aki alig szerepel a kérdéses műben, inkább a háttérből mozgatja a szálakat, és rákényszeríti az igazi főszereplőt és régi jó barátját, Arthur Hastings kapitányt, hogy összefoglalja nekünk az újabb és újabb részleteket. A Függöny érdekessége - amellett, hogy nem a nyomozó áll a középpontban -, hogy meglehetősen személyes hangvételű, és Hastings magánélete legalább olyan lényeges, mint a gyilkos kilétének felfedése. A Styles-birtok nem ismeretlen sem Poirot, sem Hastings számára, hiszen Christie első detektívregénye, A titokzatos stylesi eset is itt játszódik, vagyis az írónő keretbe foglalja az életművet, mivel az utolsó előtti könyvében magától Poirot-tól is elköszönünk. Nem is akárhogy.
Mi erre a tíz könyvre gondoltunk David Suchet születésnapja alkalmából - ti miket tennétek még fel egy ilyen listára?