Az étkezés egyszerre élvezet és alapszükséglet, és ezt filmesként több oldalról is meg lehet ragadni. Lehet az evésről drámát, szatírát, vígjátékot, sőt még horrorfilmet is készíteni, melyek közül mindre fogunk példát találni ebben a rövid listában, amiben összegyűjtöttem a Ralph Fiennes, Nicholas Hoult és Anya Taylor-Joy főszereplésével készült A menü című film apropóján néhány személyes kedvencet.
A fókuszuk többnyire eltér egymástól, de az étkezés témaköre valamilyen módon mégis képviselteti magát az összes alkotásban. Ugorjunk neki! (Fontos: a lista nem rangsor.)
A platform (2019)
Lehet az étel egy horrorfilm alapja? Még szép! A spanyolok gyomorforgató kapitalizmuskritikájában egy több fogásnyi ebéddel megpakolt betonlap halad szintenként egy börtönben, ahol mindenki annyit fogyaszt belőle, amennyire ideje telik. Ha a felsőbb szintekre kerülsz, akkor szerencsés vagy, ha lent kötsz ki, akkor nagy valószínűséggel marad a betonlap, az evőeszközök… vagy a cellatársad. A platformban az étel egyszerre élvezeti cikk és túléléshez szükséges tápanyag. A kérdés, hogy hova sorsol a gép.
Megetetett társadalom (2006)
Ma már ott tartunk, hogy egy hamburger lassan luxuscikknek számít, de alapvetően leszögezhetjük, hogy a gyorséttermek az emberek hétköznapjainak részei. Akármilyen finom és könnyen fogyasztható a menü, az addig elvezető út korántsem akadályoktól mentes. Richard Linklater lerántja a leplet a háttérben zajló munkálatok kulisszatitkairól, melyek mögött a túlhajszoltság, a kihasználás, a mocsok és a veszélyes munkakörülmények húzódnak meg.
Charlie és a csokigyár (2005)
Tim Burton, ha nem is megteremtette, de újabb frissességet vitt Willy Wonka rejtélyes csokoládégyárába, aminek legemlékezetesebb része minden bizonnyal az édességkert, ahol a folyó csokiból van, a fű, a gyümölcsök és a virágok pedig cukorkából. Minden gyerek álma egyszer egy ilyen helyre eljutni, és bár Burton bácsi felkínálja ezt a kihagyhatatlan lehetőséget, meg is neveli a fiatalokat, nehogy aztán eluralkodjon rajtuk a mohóság.
L'ecsó (2007)
Nem kerülheti el a listát a Pixar népszerű animációs filmje sem, ami bizonyára más hasonló tematikájú cikkekben is tiszteletét teszi, de mindez nem véletlen, hiszen Remy és Linguini kalandja megszólítja a konyhatudomány művelőit és a kevésbé tapasztalt, laikus rétegeket. A Pixar ezúttal is bevetette minden kreatív erőforrását, ami bár kevesebb mélyenszántó gondolatot közvetít, azt azért eléri, hogy még egy szigorú ételkritikus szíve is megenyhüljön.
Gengszterek fogadója (2000)
Anders Thomas Jensen 2000-es fekete komédiájának talán kevésbé magvas a mondanivalója, mint például az Ádám almáinak vagy Az igazság bajnokainak, de antihőseinek történetében így is van bőven érzelem és komikum. Miután meglépnek egy nagyobb összeggel a főszereplőink, elhatározzák, hogy új életet kezdenek, meghúzódnak a háttérben, és kipofoznak egy romos házat, amiből egyszer, talán-talán egy virágzó étterem lehet. A film fő irányvonalát természetesen nem a gasztronómia adja, de így is öröm nézni, ahogy néhány elborult bűnöző felcsap kuktának az erdő közepén.
Forráspont (2021)
Vannak filmek, amik idealizálják az éttermi kultúrát, s vannak azok a filmek, mint a Forráspont, amik kendőzetlenül bemutatják, hogy mi folyik a háttérben, ameddig mi, a fogyasztók tűkön ülve várjuk a főfogást. A válasz egyszerű: eszeveszett rohanás. A vendéget ki kell szolgálni, a levesnek el kell készülnie, a húst fel kell darabolni, a váratlanul feltűnő ételkritikusnak szintén a legjobbat kell nyújtani, egyszóval egy percre sincs megállás, aminek a következtében mindenki feszült, ideges és olykor elviselhetetlen. Barantini és operatőre, Matthew Lewis mindezt azzal tetézte, hogy a filmet vágatlanul rögzítette, tehát a történet szereplőihez hasonlóan a színészeknek sem jutott pihenő. Nekik "csupán" 94 percet kellett kibírniuk.
Aranyláz (1925)
Az Aranyláz elsősorban egy szeretetre vágyó karakterről szól, akinek az életszemlélete teljesen szembemegy a korszellem által diktált irammal, de Chaplin némafilmjének talán egyik legemlékezetesebb pontja mégis az ételhez, jobban mondva az éhezéshez köthető. A hóvihar miatt nem jutnak élelemhez az emberek, ezért a Csavargó (Chaplin) elhatározza, hogy megfőzi a bakancsát, és fűzőstül-mindenestül elfogyasztja. Nem szabad elmenni az éhség miatti hallucinációs jelenetek mellett sem, ahol a Csavargó újdonsült cimborája Chaplin figurája helyén egy termetes tyúkot lát, de a film dramaturgiája valójában a vacsorajelenetben csúcsosodik ki, ahol a Csavargó a villájára szúrt kiflikkel jár különös táncot képzeletbeli vendégeinek.
Nyers (2016)
Elismerem, ez egy aljas választás, mert Julia Ducournau filmjében az étkezésnek egy bizarrabb formája kerül bemutatásra, ami nem más, mint a kannibalizmus. A csavar azonban az, hogy nem egy bennszülött törzset követhetünk végig, hanem egy egyetemista lányt, aki - miután egy beavatási szertartás keretében nyers hússal etetik meg a felsőévesek - fokozatosan rászokik az emberhúsra. A helyzet pikantériája, hogy családja vegetáriánus, ő maga pedig állatorvosnak tanul. Tény, ami tény, az állatok biztonságban lesznek tőle.
+1 A szomorúság háromszöge (2022)
Bónuszfilmnek ki nem hagyhattam a listáról Ruben Östlund idei Arany Pálma-díjas szatíráját, ami bár nem az étkezésről szól elsősorban, az Aranylázhoz hasonlóan a legemlékezetesebb jelenetek egyike szintén egy vacsorához köthető, melynek során egy viharba keveredett luxushajó kőgazdag utasainak lehetőségük nyílik kipróbálni néhány ritka ételt, amiket lássunk be, az ember önszántából sosem enne meg, esetleg büszkeségből vagy felvágásból. A viharban azonban a tenger hullámzik, a hullámtól a hajó ringatózik, a ringatózástól pedig… igen, nincs rajta mit szépíteni, felfordul az ember gyomra. Östlund pedig nem rejti véka alá a végeredményt, ahogy az odáig elvezető utat sem.
Nektek mi a kedvenc ételekkel foglalkozó filmetek?