Új, heti rendszerességgel visszatérő rovatunkban szeretnénk nektek tippeket adni azzal kapcsolatban - mint filmrajongók a filmrajongóknak -, hogy mi kerüljön be esténként a "lejátszóba". Sorozat vagy film, kultklasszikus vagy trash, régi és új - itt bizony jöhet bármi. A korábbi gyűjtőcikkünkben többek között olyan alkotásokról olvashattatok, mint a Hátsó ablak, a Dűne, a Valkűr vagy éppen a Wonder Woman. Alább pedig elolvashatjátok, hogy az elmúlt napok során miket néztünk.
Szabó Dániel "Szada" - 1945 (2017)
Gondoltam rá, hogy Hitchcock mester egy másik művét (Gyilkosság telefonhívásra) citálom ide vagy Török Tomi barátomhoz hasonlóan én is a Sunderland Til' I Die című dokusorozatot ajánlom, ehelyett azonban egy másik Török, a Moszkva tér rendezőjének legutóbbi filmjére esett a választásom, amely letaglózott a közelmúltban. Török Ferenc 2017-es drámája, az 1945 egy piciny magyarországi falu lakóira koncentrál, akik esküvőre készülődnek, hiszen a nagy tekintélyű jegyző úr fia megnősül. Azonban attól kezdve, hogy két idegen, zsidó férfi megérkezik a vonattal szépen fokozatosan szertefoszlik minden derű és kiderül, hogy minden falusinak van elszámolnivalója… Istennel és a lelkiismeretével egyaránt. A fekete-fehér képi világú alkotás remekül izzítja a hangulatot, atmoszférikus és feszült darab, amely nem csupán küllemében és mondanivalójában, de színészi alakítások tekintetében is kiemelkedik a hazai felhozatalból, ugyanis a kopasz, meghízott Rudolf Péter remekül hozza a sötét múltú, tekintélyelvűséget valló, de megtört jegyző figuráját. Csak másfél óra az egész, cserébe viszont veletek marad az élmény, így azt javaslom, hogy nézzetek rá a Netflixen.
Török Tamás - Találmány (Primer) (2004)
Ugyan a hosszútávú memóriám elrejtett zugaiban vannak emlékeim Shane Carruth 2004-es független sci-fijéről, ám arra nem vennék mérget, hogy anno teljes egészében láttam a Találmányt. Kellett is a felelevenítés a mindössze 7 ezer dollárból összehozott filmnek, amiben két fiatal, ambiciózus mérnök kísérletezget egy furcsa szerkezettel. Engem általában nehéz összekavarni a non-lineáris narratívával, vagy a párhuzamosan több idővonalon is zajló történekkel, de Carruth egy olyan agyafúrt és szemtelenül megírt élményt hozott össze, amiről minél inkább azt hisszük, hogy értjük, valójában annál messzebb kerülünk az igazságtól. Vicces, de többszöri megtekintés után is joggal érezhetjük, hogy a különböző elemzővideók valamelyest előre- és visszamenőleg is lespoilerezik a film cselekményét, hiszen garantáltan jó pár nekiülésre szükség lesz ahhoz, hogy összeálljon a kép a Találmány mentális útvesztőjében. A maga módján földhözragadt, de a stáblistához közeledve egyre nyomasztóbb filmtől piszok nehéz szabadulni, erényeit pedig akkor csillogtatja meg igazán, ha hajlandóak vagyok időt áldozni a kirakós megfejtésére - már amennyire az lehetséges. Nehéz film, valószínűleg kevesebbekkel is rezonál, mint akikkel nem, de a mai napig tanítandó alkotás a maga szűk zsánerén belül.
Hegedűs Attila - Szex, hazugság, video (Sex, Lies, Videotape) (1989)
Be kell valljam, nagy Steven Soderbergh-rajongó vagyok, de debütáló filmje, a Szex, hazugság, videó kimaradt nekem. Mindig mikor terveztem megnézni, valahogy szembejött egy másik mozi, ami akkor pont jobban érdekelt. De a minap (egy interjúban bejelentett folytatása révén) megembereltem magam, és nekiültem ennek az 1989-es alkotásnak… és azóta bánom, hogy nem láttam előbb. A Szex, hazugság, video nem csak nagyszerű film, hanem kihagyhatatlan, zseniális film. Már itt érződik Soderbergh utánozhatatlan stílusa (akár az operatőri munkát, akár a rendezést vagy akár a színészvezetést nézzük éppen), amit a későbbi filmjeiben - és sorozataiban egyaránt - tökélyre fejlesztett. Beszélhetnék a remekül megírt karakterekről, a különféle díjakkal jutalmazott színészi alakításokról vagy a mód felett ismerős, emberi sztoriról, de számomra sokkal inkább a virtuóz szómágia és a bőr alá kúszó, fülledt atmoszféra voltak azok, amik egy meghatározó élményt adtak. Nem könnyű film, de ha rászánjuk az időt és hagyjuk magunkat elmerülni mindebben, akkor egy olyan másfél óra elé nézünk, amit még hosszú-hosszú évekig fogunk felemlegetni.
Fonyódi Noémi - Yellowstone (2018 - )
Tavalyi évem egyik hatalmas felfedezettje, amiből két évadot készített eddig a Paramount Channel. Kevin Costnerrel a főszerepben, egy marhatenyésztő család minden napi ténykedéseibe kapunk betekintést, akiknek nem mellesleg Amerika legnagyobb privát birtoka van a tulajdonukban, több száz marhát terelgetnek nap, mint nap és nem csak hagyományosan lovakkal, hanem amerikai mércével is hatalmas, duplakerekes pick-upokkal és saját helikopterrel. Gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom nincs nagy rajongó tábora a Dutton család szerény farmjának, akik persze a rendőrséget, a helyi bírókat és politikusokat is a markukban tartják. Kezdve a szomszédos indiánoktól, a pénzéhes ingatlan mágnásokig mindenkinek szúrja a szemét a Yellowstone ranch és elkötelezett szándékkal igyekeznek keresztbe tenni nekik. Ha valaki eddig nem értette igazán milyen is egy "átlagos" milliomos állattenyésztő Amerikában, milyen az igazi kisvárosi, kőkemény republikánus, milyen az amikor tényleg mindenkinek az övén ott a kézifegyver, a kocsijában pedig egy kisebb arzenál és milyen társadalmi feszültségek vannak az országnak ezen részén, az mindenképpen próbálja be a Yellowstone-t. Nem csak izgalmas fordulatok pörögnek benne, de tényleg mély témákhoz nyúlnak, amit értelmesen és változatosan tárnak elénk a készítők. Meg amúgy Kevin Costner minden perce aranyat ér, harmadik évad pedig nyáron érkezik.
Gaál Alexander - A platform (El hoyo) (2019)
A spanyol származású rendező Galder Gaztelu-Urrutia nagyon beletrafált valamibe. Jó horror filmet csinálni ugye alapjáraton nem egy könnyű feladat, na de olyan horrorfilmet letenni az asztalra, ahol már a negyedik-ötödik percben legszívesebben menekülnél a látottak elől, és melyben még valami mondanivaló is megbújik, na azt már jóval nehezebb. Nem fogok kerteltelni, mivel A platform még engem tapasztalt horrorkedvelőt is meglepett abból a szempontból, hogy mennyire erős gyomor szükségeltetik hozzá. És bár a gusztustalan, sőt helyenként kifejezetten undorító jelenetekhez a játékidő előrehaladtával a főszereplőhöz hasonlóan ugyan hozzálehet szokni, az ezek mögött megbúvó sötét, ám igen fontos kérdéseket boncolgató gondolatokhoz már annál kevésbé. Így végső soron vélekedjünk is majd bárhogy A platfromról, az üzenet amit közvetíteni szeretett volna felénk, biztosra veszem, hogy a másfél órás játékidővel egyetemben nem fog egyhamar tovatűnni.
Molnár Dávid - A nagy dobás (The Big Short) (2015)
Adam Mckay nem kisebbre vállalkozott alig 5-6 évvel a 2009-es válságot követően, hogy rendez egy filmet annak előzményeiről, okairól. A végeredmény egy nehezen emészthető, döbbenetes, és letaglózó filmélmény, zseniális színészekkel. Ez nem egy könnyed A Wall Street farkasa, melyben Scorsese és DiCaprio az erkölcsi oldalra helyezték a fókuszt, ebből fakadóan pedig sok komikus jelenetnek lehettünk szemtanúi. Itt minden kertelés nélkül bedobják a nézőt a pénzügyi eszközök végeláthatatlan óceánjába, amit próbálnak egy-egy cameo segítségével lebutítani, de ez is jól jelzi, hogy az átlag polgár mennyire a sötétben tapogatózik, amikor a korunk pénzügyi rendszeréről akarja felfrissíteni a tudását. Mint írtam, nem egy könnyed darab, aki a teljes megértéshez törekszik, annak mindenképp utána kell olvasni a megfelelő oldalakon, hiszen hiába két órás a film, nagyon sok információ van benne. De már csak emiatt is érdemes megnézni, hogy még éberebbé tegyen minket például a következő hitelünk felvételekor (még ha a magyar hitelrendszer merőben más, mint az amerikaiaké). A hab a tortán természetesen a híres színészek játéka, az imént említett kétórás játékidő pedig azt a célt is szolgálja, hogy a végére már elfogadjuk Steve Carrellt egy nem komikus szerepben. A film nem akar igazságot szolgáltatni, ahogy az utolsó képkockák feliratai is jól példázzák, hogy a valódi bűnbakok ezt (is) megúszták. Viszont az egész válságvízió és válságtudat morális aspektusát több szempontból is bemutatja, és mivel mellőzi A Wall Street farkasa humorát, ezért még tovább tart a gyomros hatása, amit A nagy dobás bevisz. Aki a mostani válságban egy korábbi válságról szóló egészestés játékfilmre vágyik, amiről utána órák hosszat beszélgethez a barátaival, családjával, az nem fog csalódni A nagy dobásban.
Kátai Levente - Sikoly (Scream) (1996)
Mint akit teljesen hidegen hagy a horror műfaj, a Sikoly filmeket is teljesen ignoráltam, viszont kollégáim a franchise szuperlatívuszokban való felemlegetése és motiváló ajánlásuk meghozták a kedvem. Meglepetésemre rettentő jól szórakoztam rajta. Pont az motoszkált a fejemben, hogy mennyivel jobban sülnek el számomra a saját zsánerükre reflektáló metanarratívával agyonöntött horrorfilmek, mint a standard darabok (gondolok itt például a The Cabin in the Woods-ra). Izgalmas, feszült, szerethetőek a karakterek, és a csavar is működik, általánosságban pont ennyit várnék el egy ilyen filmtől, mégis milyen ritka, mikor összejön. Egyetlen problémám, hogy ha pontosan nem is, de a tudatalattim megsúgta miféle fordulatra számítsak, minden bizonnyal sok-sok éve hallottam, vagy olvastam a csavarról, így hatalmas meglepetésként nem ért. Mindenképp pótolom majd a folytatásokat is, ez a fajta formula mindenképp nekem való.
És nálatok mik pörögtek mostanában?