Hirdetés

Top 10+1 - egyszemélyes hadseregek a filmvásznon

|

Nem John Wick az első ember, aki egyedül számol le egy egész hadseregnyi ellenséggel. Alábbi cikkünkben bemutatunk még nektek tíz másik fickót, akik könnyűszerrel megteszik ugyanezt.

Hirdetés

Ha kell, kisujjukból ráznak ki egy, a helyzethez illő egysorost. Általában egymaguk vannak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy fél kézzel lerendezzenek egy egész terroristacsoportot. Céltudatosak, tökösek, tapasztaltak és ha kérdeznek is, azt csakis lövés után teszik. Az alant felsorolt urak mindegyikének küldetése van: menteni a mentenivalót. Legyen az egy elefánt, Vietnamban rekedt amerikai hadifoglyok, vagy saját vérük. Lévén, hogy John Wick a héten újra akcióba lendül, összeszedtünk nektek 10, hozzá hasonló, eltökélt fickót, akik nem riadnak el semmiféle akadálytól céljuk elérésének érdekében.

Hirdetés

Die Hard-filmek (John McClane)

Egy bizonyos akciófilm-típusnak a megkérdőjelezhetetlen prototípusa. Az egyik ultimate példája az "egy mindenki ellen"-történeteknek. A film hőse, John McClane csak a feleségével akart végre kibékülni, amikor terroristák (bocsánat: profi tolvajok) megszállták a Nakatomi-tornyot és a karácsonyi partinak vége szakadt. McClane nyomozó a szerencsétlen körülmények között is jókor van jó helyen és lehetősége nyílik szépen, egyesével felvenni a harcot a mindenre elszánt bandával, hogy aztán csurom véresen, zilált külsővel, üvegszilánkok által agyonvagdosott talppal járuljon Hans Gruber (a csodás és sajnálatos módon már elhalálozott Alan Rickman első alakítása) színe elé. Habár leginkább a feleségét kívánta megmenteni és vele rendezni a dolgokat, ha már ott volt, megmentett mindenkit, akit csak tudott. Ahogyan a többi részben is. 

Kobra (Marion Cobretti)

Sylvester Stallone neve még fog szerepelni ezen a listán (felteszem ez nem számít túl nagy meglepetésnek), nem ok nélkül. Az 1986-os keltezésű Kobra a színész legismertebb szerepei közé tartozik és még ha maga a film nem is feltétlen nevezhető kifejezetten jónak, mégis: kultikus alkotássá avanzsált az évek folyamán, amelyen kitűnően be lehet mutatni a nyolcvanas évek legfőbb jellegzetességeit. A történet szerint a vastökű, pizzát ollóval szeletelő rendőrnek vigyáznia kell egy nőre, aki korábban gyilkosság áldozatává vált. Cobra pedig a feladatát el is végzi, útját pedig hullák szegélyezik. Nagyjából egymaga számol le egy egész seregnyi fanatikussal, majd ennek végeztével még a csajt is megnyeri magának. Full win. Érdekesség, hogy egy ponton Stallone játszotta volna a Beverly Hills-i zsaru főszerepét és miután mégsem ő lett a nyerő, az általa kipofozott forgatókönyv ötleteit használta fel a Kobrához.

Crank-filmek (Chev Chelios)

Ha van a kortárs felhozatalban olyan színész, aki méltó módon viselheti azt a koronát, amelyet kimondva-kimondatlanul levetett magáról Stallone és társai, akkor az Jason Statham. Ő az, aki képviseli ezt a fajta attitűdöt és bár tény és való, hogy már nem lehet olyan filmeket készíteni, mint a nyolcvanas években készítettek, azért valamit át lehet menteni abból az időszakból. Testhezállóbb szerepe pedig azóta sem volt Stathamnek a Crank-filmeknél. Az iróniától, abszurd humortól sem mentes filmekben a színész egy bérgyilkost alakít, akit felettesei megpróbálnak eltenni láb alól, de nem járnak sikerrel. Ha kell, szó szerint versenyt fut az idővel és a pulzusmérővel, hogy életben maradjon az édes bosszú bevégeztéig, ha kell akkor pedig akár tulajdon szívéért is képes harcba vonulni. Mindezt teszi úgy, hogy mindent felborít, aki elé kerül, nyílt színen kefél a barátnőjével, de ha kell, akkor Stathzillaként száll szembe aktuális ellenfelével. Chev Chelios nem ismer lehetetlent. A Crank - Magasfeszültség pedig tökéletes megfelelője a hetvenes-nyolcvanas évek exploitation akciófilmjeinek.

A sárkány bosszúja (Kham)

A Tony Jaa főszereplésével készült film nem éppen a történetéről híres és a zseniális forgatókönyvéről - sokkal inkább a frenetikusan kivitelezett akciójeleneteiről. Ami azt illeti, a történet faék egyszerűségű: Kham elefántját elrabolják gonosz bácsik, ő pedig - tekintve, hogy az állatka igencsak közel áll szívéhez - felkerekedik és utána ered azoknak a mocskoknak, akik merészelték elvinni az ő szeretett háziállatát. Kham célja elérése érdekében nem rest összetörni annyi csontot, amennyit csak bír és amennyit csak ér. A film egyik csúcspontjául szolgáló jelenetben például több, mint 4 percnyi vágatlan snittben verekszi át magát egy rakás koporsótölteléken. Aki valaha látta azt a jelenetet, el nem feledi. Khamnak is van persze ún. segítsége egy rendőr személyében, de a munka oroszlánrészét ő végzi. Naná, hogy...

Rambo-filmek (John Rambo)

A vietnami háborút átvészelő, lelki roncs John Rambót soha nem hagyják nyugodni és állandóan kirángatják háborúmentes övezetéből. Stallone klasszikus sorozatának az az érdekessége, hogy korántsem annak az agyatlan, patriotikus mázzal bekent szériának indult, mint ami lett belőle a nyolcvanas évek közepén. Eleinte egy jó ritmusú akciódráma volt, amelyben egy olyan férfi küzdelmeit láthattuk, aki a vietnami háború horrorjait elszenvedvén másra se vágyott, csak hogy hazatérjen, ám otthon helyett csak újabb harctérre lelt. Míg az első filmben Stallone élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, addig az elkövetkezendő két filmben már csak egy a hazáját vakon szolgáló bábot faragtak belőle, aki egy szál géppityuval megold mindent. A negyedik film ugyan megőrzött valamit a folytatások primitív mivoltából, ám itt újfent azt a megtört, háború poklát megjárt férfit köszönthettük.

A tűzben edzett férfi (John Creasy)

A múltja által kínzott egykori zsoldos, Creasy napjai alkoholittas állapotban és folyamatosan az öngyilkosság gondolatával kokettálva telnek egészen addig, amíg testőrként nem szegődik egy gazdag család kislánya mellé, aki mellett szép lassan visszatér az életigenlése. Éppen ezért esik neki igazán rosszul, hogy mexikói emberrablók magukhoz veszik és azzal fenyegetőznek, hogy megölik. Creasy (vagy Creasy maci) felkerekedik hát és az egyik legkíméletlenebb filmes bosszúhadjáratát hajtja végre. Keresztülmegy mindenkin, akinek egy kevéske köze is volt a rabláshoz és senkivel nem bánik kesztyűs kézzel. Mentőakciója során azzal is szembenéz, hogy ez lehet élete utolsó küldetése, de az sem izgatja: azért a cuki kislányért bármit. A tűzben edzett férfi egyébként pazarul kombinálja a drámai, érzelmes elemeket a kielégítő és ultrabrutális erőszakos jelenetekkel. Nem csak Denzel Washington, de Tony Scott egyik legjobb filmje is.

Kommandó (John Matrix)

A Kommandó egy alapmű, amelyet nem lehet eléggé dicsérni és ezért kiemelt helyen szerepel a hasonszőrű filmek sorában. Az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett darab egy visszavonult kommandósról, John Matrix-ról szól, akinek rögtön a film első tíz(?) percében elrabolják kicsi lányát (akit nem más, mint a pofátlanul fiatal Alyssa Milano játszik), majd felfegyverkezik, elindul és mindenkit lelő, felrobbant, leszúr, lelök, megüt, nyakát kitekeri... A sort lehetne folytatni. Schwarzenegger ebben a filmben a definitív egyszemélyes mentőhadsereg, a non plus ultra, a fokozhatatlanság fokozhatatlansága.

Támadás a Fehér Ház ellen; Támadás London ellen (Mike Banning)

A Gerard Butler filmjei - szögezzük le - nem feltétlen bizonyulnak minőségi időtöltésnek. Korántsem. Viszont az mindenképpen elmondható róluk, hogy a maguk agresszív, "hajráamerikás" hangvételével együtt is helyenként veszettül szórakoztatóak tudnak lenni. Arról nem is beszélve, hogy Butler Mike Banningként jó érzékkel hozza elő magából a klasszikus, mogorva, "előbb-lő-aztán-se-kérdez"-típusú akcióhőst, aki legyen bármennyire cinikus, azért a hazája mindenek előtt helyezkedik. Banning az elnök testőreként irtja az ellent (leginkább a gonosz, külföldi terroristákat), legyen akár a Fehér Házban, akár Londonban. Főbb jellegzetessége, hogy nagyon szereti a késeket, főleg ha valakinek a fejében helyezkednek el. Nagy kár, hogy a filmek maguk nem szolgálnak többel annál, hogy a pillanat hevében elszórakoztassa a nézőjét és felidézzék a régi, egyszerű időket, amikor még a jó és a gonosz szépen elválasztható volt egymástól és nem volt akkora igény az árnyaltabb karakterábrázolásra egy zsánerfilmben.

Django; Django visszatér (Django)

Miután a magányos pisztolyhős, Django eltemette régi önmagát gépfegyverével együtt, néhány év elteltével már szerzetesként él távol mindentől és mindenkitől, ám múltja csak visszatér egy fiatal lány képében, akiről kiderül: az ő lánya. Nyugodt, rezignált lelkiállapotából azonban az rántja ki végleg, hogy a lányt elrabolják és rabszolgaként szeretné alkalmazni néhány elvetemült figura. Amikor ezt megtudja, előássa fegyvereit és legjobb harci képességeit, majd rendet tesz. A Django visszatér nem sikerült olyan klasszikus darabra, mint elődje, a Django (Sergio Corbucci rendezésében, egyben a műfaj egyik megkerülhetetlen alkotása), de egyfajta B-filmes bája mégis van az akcióknak és a faék egyszerűségű cselekménynek köszönhetően.

Kill Bill Vol. 1-2. (Beatrix Kiddo)

Ha elteszel láb alól egy ex-bérgyilkost, akkor jobb, ha biztosra mész és úgy röpítesz golyót a fejébe, hogy ne legyen esélye lábra állni. Bill és bandája, a DiVAS bizony elköveti ezt a hibát és ahelyett, hogy megölné, csak négy évnyi kómába küldi Beatrix Kiddót, aki ez után a négy év után még bőven érez magában annyi késztetést és affinitást, hogy felkutassa a gyilkosokat és egytől-egyig másvilágra küldje őket. Quentin Tarantino epikus alkotása az elmúlt évek egyik legkielégítőbb és legextravagánsabb bosszúfilmje, amelyben minden kétség nélkül elhisszük a főszereplőről (akit Uma Thurman alakít fantasztikusan), hogy bármit kibír, bárkin keresztül megy csak azért, hogy aztán szembenézhessen még egyszer, utoljára a nagyfőnökkel, aki nem mellesleg egykori szerelme is: Billel. És lássuk be, ehhez a hadjárathoz nem lett volna elég az a Hattori Hanzo-kard, kellett a lélekjelenlét is.

John Wick 1-3. (John Wick)

John Wick először a szerelmét vesztette el. Majd a kutyáját, amelyet a szerelmétől kapott. Ennyi elég is volt, hogy a nyugalmazott bérgyilkost kitérítsék a hitéből és előássa a csatabárdot. John Wick útjába semmi, de tényleg semmi nem állhat és akár felsorakoztathatják ellene a világ összes bérgyilkosát, ő azokon is keresztül megy. Hogy miért? Mert bár szeretett volna kiszállni, az igazságérzete nem hagyta nyugodni, ebben a szakmában pedig nagyon ritka az, ha valaki egy örök életre nyugdíjazza magát büntetlenül. A Chad Stahelski és David Leitch által kreált filmek a klasszikus értelemben vett faltól-falig akciófilmek, amelyek stabilan kitartott snittekben prezentált akciójelenetei, valamint a jól megalapozott világépítése okán vívták ki nézők millióinak imádatát. Na meg ugye ott van Keanu Reeves, akit lehetetlen nem szeretni. Pláne, ha ekkora elánnal lövi fejbe az ellent.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.