Egy előzetesnek nehéz dolga van, főleg ha jól akarják összevágni. Meg kell hoznia a kedvet a filmhez úgy, hogy nem árul el belőle sokat. Ez mára kissé kifordult önmagából és két percben a komplett cselekményt képesek elmesélni, így szinte teljesen megölve az élményt. Akad olyan példa is, hogy egy fordulatot fednek fel, netán teljesen félrevezetnek, noha ez utóbbinak lehet pozitív végkicsengése is. Mindenesetre tény, hogy manapság érdemes óvatosan közelíteni egy kedvcsináló felé, de vitathatatlanul vannak olyanok, melyek akár hangulatukban, akár stílusukban kifogástalanok. Ezekből csemegézünk most sorrend és a teljesség igénye nélkül, szubjektíven.
A nyolcadik utas: a Halál (1979)
Noha nincsenek helyezések ebben a listában, ha lennének, az Alien garantáltan nem kerülne lejjebb a dobogónál. A kétperces előzetes első harmadában csak a tojást látjuk, ami mintha egy bolygó lenne, majd szépen lassan bekúszik a nyugtalanító zene, a sötét és nyomasztó képek, hogy a végére összefolyó zajmasszából kirajzolódjon a kultikus szlogen: "Az űrben senki nem hallja a sikolyod". Ilyen egy tökéletesen építkező, hangulatfokozó és hátborzongató előzetes, mely minimalista eszköztárral mutatja meg, hogyan kell csúcsra járatni a feszültséget.
Az oroszlánkirály (1994)
Készültek tradicionális előzetesek a Disney klasszikusához, ám a legjobb mégiscsak a legelső teaser volt, melynél a szakemberek nem csináltak mást, csak fogták a film első négy percét és kiadták ízelítőként. A Circle of Life, vagyis Az élet az úr című dal az afrikai szavanna állataival, majd Simba bemutatásával úgy rántanak be pillanatok alatt, hogy a tényleges sztoriból semmit nem fednek fel. Csodás hangulatbomba, ami önmagában is megállja a helyét.
A közösségi háló (2010)
Oké, hogy Aaron Sorkin írta és David Fincher rendezte, de amikor bejelentették, hogy film készül a Facebook megalapításáról, nem sokan gondolták volna, hogy az évtized egyik legjobb alkotása fog megszületni. Még akkor sem feltétlenül, amikor napvilágot látott az előzetes, mely az Alienhez hasonlóan mesterien építi az atmoszférát és thrillereket megszégyenítően feszült. A Radiohead Creepjének feldolgozása hibátlan zeneválasztás, az első percben semmi konkrétumot nem látunk, aztán jön az információzuhatag az innovációról, sikerről, árulásról. Még ha a végeredmény egy unalmas biográfia lett volna (de nagyon nem az lett), ennek a kedvcsinálónak akkor is minden másodpercéből árad a profizmus.
A Föld inváziója - Csata: Los Angeles (2011)
Jonathan Liebesman művét nem taksálta sokra sem a szakma, sem a nézők, noha anyagilag szépen megtérült (70 millióba került, 210 milliót hozott világszerte). Tény, hogy nem kell hozzá agysebésznek lenni, de egy efféle akcióorientált idegen inváziós darabnál nincs erre szükség, a célját így is tökéletesen elérte. Akárcsak a kedvcsinálója, melyben a kezdő diavetítés után bekúszik a szolid zene, a fenyegető képsorok, majd úgy mutatnak egyre többet a filmből, hogy az ne fedjen fel túl sok konkrétumot, ám abszolút felcsigázzon. Hiánypótló bűnös élvezet egy parádésan szerkesztett trailerrel.
Bosszúállók (2012)
Idén volt 10 esztendős a Marvel első csapatfilmje, mely abszolút eseményszámba ment és sokan úgy várták, mint a messiást. Az első előzetes csak fokozta a hype-ot, mely sejtelmesen indít Loki fenyegető szövegével, majd jön Nick Fury, hogy összeszedje a csapatot. Külön-külön ismertük már a karaktereket, de most együtt kellett dolgozniuk, ami sosem egyszerű és ez ebből a két és fél percből is kiderül. A koronát azonban a zene teszi fel az egészre, a Nine Inch Nails We're in this Together című dala elképesztően coollá varázsolja a képsorokat és szabályosan elönti az embert az adrenalin. Manapság már nehéz efféle érzelmeket előcsalogatnia egy szuperhősprodukciónak, de a Bosszúállók előzetesének a mai napig sikerül.
Az acélember (2013)
Zack Snyder filmjeihez elképesztően hatásos előzeteseket lehet összevágni. Lehet kritizálni a rendezőt, de a vizualitáshoz, hangulatfokozáshoz nagyon ért, ez pedig Az acélember második traileréből is lejön. Sokaknak nem tetszett az itt látott melankolikusabb felütés, szerintem működött, főleg ebben a két és fél percben. A kedvcsináló majd' kétharmadában Henry Cavill főhőse elsősorban a felelősségre, morális dilemmákra fókuszál, ami végre érdekessé tette az amúgy unalmas karaktert, mindezt szuper zenével és gyönyörű képekkel. Pátoszos? Az nem kifejezés. Mégis elérte, hogy megmozgasson bennem valamit egy olyan figura, aki addig szinte teljesen hidegen hagyott. Ez pedig már önmagában is hatalmas teljesítmény.
Csillagok között (2014)
Egy teaserről van szó tényleges előzetes helyett, mely még két perces sincs, de annál hatásosabb. Matthew McConaughey narrál rólunk, emberekről, a felfedezés csodájáról, az ismeretlen megismerése utáni vágyról, eközben pedig a modern történelem néhány nagy tettét látjuk, úgymint a hangsebesség átlépése vagy az űrutazás. Magából a filmből csak néhány pillanatot fednek fel, de nem is kell több, mert a koncepció világos és működik. És hogy mi emeli piedesztálra az egészet? Persze, hogy a zene. Hans Zimmer orgonadallamai rögtön berántanak és tudatosul bennünk, hogy ez a film egészen különleges lesz.
Suicide Squad - Öngyilkos osztag (2016)
Szerintem nagyon sokan oda meg vissza voltunk a gyönyörtől, amikor megláttuk a Suicide Squad első előzetesét. Akkor még nem volt módi antihősöket egy kalap alá gyűjteni, így okkal számíthattunk rá, hogy ez most valami más lesz. A trailer pedig tovább fokozta a hype-ot. A Bohemian Rhapsody hiába az egyik legtúlhasználtabb dal, itt zseniálisan működik, megadja a ritmust, a karakterek kellően zakkantak és úgy tűnt, hogy egy laza humorú és ütős zúzdát kapunk. Nos, a végeredményt nem firtatnám, de azt nem veheti el senki a filmtől, hogy az előzetese nem kicsit van összerakva.
Mi (2019)
A Tűnj el! Sikere után Jordan Peele második munkáját nagy várakozás övezte, mely az előzetes után csak tovább nőtt. A végeredményre itt is mondhatjuk, hogy megosztó, de azért nem Suicide Squad szinten, az azonban tény, hogy ez a két és fél perc az egyik leghangulatosabb dolog, ami valaha horrorhoz készült. A zenehasználat természetesen kulcsfontosságú, az I got 5 on it telitalálat (fel is kapták a trailer után), a kezdeti idilli családi nyaraláshoz is passzol. Aztán felfedik, hogy mi okozza a bonyodalmat, úgy építve a feszültséget és öntve le az egészet egy nagy adag misztikummal, hogy azonnal tudni akarjuk a válaszokat. Egy izgalmas és különleges home invasion film ígérete körvonalazódik, melynek fordulata nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de hogy a trailer után látni akarod mire megy ki a játék, az biztos.
Ők (2022)
A címen kívül is sok a hasonlóság a Mi és a Men, vagyis az Ők közt. Szintén egy horrorról van szó, melynek (első) előzetese a hangulatépítésre fókuszál és egy magából kifacsart home invasion mozit predesztinál. Nemkülönben közös pont, hogy a végeredmény eléggé mást adott, mint amire számítottunk, de a trailer hibátlan. Jesse Buckley főhősének sétája, játéka a visszhanggal, majd a felbukkanó alakok, szimbólumok, nyugtalanító képek megadják azt a hátborzogató atmoszférát, ami rögtön magába szippantja az embert. Félelmetesen hatásos másfél perc, holott nem különösebben mutat semmit, ám a misztikum és a hangulat mindenért kárpótol.
+1: Psycho (1960)
Nem igazán sorolható a tradicionális előzetesek kategóriájába, ám nem lehet kihagyni egy ilyen felsorolásból, mert ez a bő hat perces videó garantáltan felcsigáz. A rendező maga vezet végig a Psycho helyszínein a rá jellemző fanyar humorral és részletesen bemutatja a szobákat, karakterek, mindezt úgy, hogy semmi kulcsfontosságú információt ne lőjön le. Elképesztően kreatív húzás, elvégre magából a filmből egy kockát nem látunk, mégis megismerjük a körülményeket. Ki más tudná ezt így megoldani, mint Alfred Hitchcock.