Sikoly 4. (2011)
Hiába a százhatvan milliós bevétel, a Sikoly 3 premierje után senki sem gondolkozott azonnal egy következő részben. A lehúzó kritikák miatt se a készítők, se a színészek nem szerettek volna rögvest nekiállni az új filmnek. Aztán teltek-múltak az évek, míg végül 2008-ban jelentették be hivatalosan, hogy Wes Craven abszolúte benne lenne egy negyedik felvonásban, így el is kezdték tervezni a forgatókönyvet és az előkészületeket. Viszont ekkortájt következett be egy kisebbfajta pereskedés két stúdió között a franchise jogait illetően, ami ugyan nem lett hatással a Sikoly 4 kimenetelére, mindössze a produkciós időszakot húzták el vele egy kicsit. Ennek ellenére nagyon jó hír volt, hogy Craven mellett visszatért Kevin Williamson is, akinek a hosszú szünet alatt volt pár érdekes ötlete, hogyan is lehetne folytatni a történetet. És habár végül ő lett feltüntetve a stáblistában, a stúdió kérésére Paul Harris Boardman (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Távozz tőlem, Sátán!) forgatókönyvíró átírt és javított néhány jelenetet. Mindezek pedig hozzásegítették a filmet ahhoz, hogy minőségileg mindössze egy hajszál válassza el a kultikus első résztől.
Nemcsak a való életben, hanem a franchise-on belüli történetben is eltelt bő tíz év, ami alatt szerencsére, nem történt több Ghostface gyilkosság - ám a Döfés-filmsorozat már a hetedik résznél tart. Sidney, Dewey és Gale tovább élték hétköznapinak mondható életüket, ki-ki a saját démonjával küszködve éppen. Ám mikor Sidney a frissen megjelent motivációs és félig-meddig lélektani könyvének körútján visszatér Woodburybe, a telefonálós, brutális gyilkosságok újrakezdődnek. Újfent minden szem Sidneyre vetül, illetve az ő fiatal rokonára, Jillre, akik a legfőbb áldozatoknak bizonyulnak. Ám ahogy a film hivatalos posztere is szólt, új évtized - új szabályok, ezáltal senki sincs biztonságban, mindenki támadható.
Tíz év alatt csaknem minden megváltozott - nem pusztán a karaktereket vagy a történetet illetően, hanem maga a műfaj is. A horror kívülről hatalmasnak mondható változáson esett át, sokkalta inkább olyan elemek kerültek előtérbe, mint az olcsó jump scare ijesztgetések, a megalapozatlan társadalmi motívumok előtérbe helyezése vagy éppen a slasher egyik alműfaja, a kínzáspornó (torture porn). Nyilvánvalóan minden egyes előbb említett tényezőre tudunk mondani egy-egy igencsak kiemelkedő alkotást (pl. Paranormális jelenségek; Tűnj el!, Motel), ám a mindössze zsíros csekkekre éhes, kapzsi stúdiók minden más struktúrai elemet elhanyagoltak. Éppen emiatt volt annyira üdítő és hiánypótló a Sikoly 4., hiszen közel tökéletesen ültette át a régimódi, darabolós-gyilkos témát a modern, fejlettebb technikai környezetbe.
Talán pontosan emiatt a fejlettség miatt érezni azt a filmen (és nem csak amiatt, mert a gyilkosok folyamatosan online streamelnek), hogy szembe állítva az előző három tesójával, a Sikoly 4. mód felett pörög. Egy pillanatra sem állunk meg szusszanni, mindig történik valami, amin a néző vagy izgalmában, vagy örömében csámcsoghat. Akár egy ténylegesen brutális és hál' istennek egyáltalán nem cenzúrázott gyilkosság történik (ezekből amúgy sok van szerencsére), akár egy ide-oda pattogó, pergő párbeszéd vagy akár egy pusztán háttérzajokra, zörejekre építő suspense jelenet.
Persze mindez nem működne, ha nem lenne egy működő forgatókönyv és hozzá rendes karakterek-színészek, de szerencsénkre, mindkettőből van a Sikoly háza táján. A franchise védjegyének számító meta narratíva újfent jelen van a film kezdetétől egészen a végéig, csak éppen most nem a teljes horror műfajt, azoknak a folytatását vagy éppen az előzményekre épülő trilógiák kötelező elemeit vizsgálja meg, hanem a remake-reboot elgondolást. A történet alatt számos alkalommal előkerülnek hasonlóságok leginkább az első filmmel kapcsolatban, és ezekből a formabontónak számító "újracsinálásokból" kreál humoros és néha pattanásig feszült pillanatokat.
Színészek-karakterek terén az öreg motorosok mellett egy csokornyi új szereplővel is találkozhatunk, akiket a végletekig frenetikusan tudtak bemutatni. Neve Campbell kapcsán muszáj megemlíteni, hogy bármilyen női főhőssel játszó horror-kliséket elhagynak Sidney karaktere kapcsán - ténylegesen egy ügyes, talpraesett, találékony női szereplővé válik, aki méltó ellenfele lesz Ghostface-nek, nem pedig sikoltozik, meg piedesztálon kínálja magát vagy a megölésre, vagy a megmentésre. Dewey, a városi seriffé avanzsált férj hiánytalanul kitört a gyermekdedes köntöséből, ahogy párja, Gale is remekel, és a karakterének íve itt, a negyedik moziban éri el a csúcsát. Ténylegesen félreteszi a gátlásos, mindenkin átgázoló mivoltát, sőt a film eleji írói krízissel sem foglalkozik a nagyobb probléma megoldása végett (ami több, mint tisztelendő).
Melléjük csatlakoznak be a friss arcok, úgy mint a fentebb említett Jill (Emma Roberts - Nerve: Idegpálya), aki mindössze ki szeretne törni rokona, Sidney árnyékából; Jill horror rajongó barátnője, Kirby (Hayden Panettiere - Hősök); Charlie (Rory Culkin - Jelek), vagyis az ügyeletes Randy-pótlék; Rebecca (Alison Brie - BoJack Horseman), Sidney pénzéhes menedzsere; Judy Hicks (Marley Shelton - Terrorbolygó), a seriff jobb keze vagy éppen a laikus, de szerethető Perkins járőr (mindnyájunk kedvenc, nagydarab fekete színésze, Anthony Anderson alakításában).
És még sokáig lehetne dicsérni a Sikoly 4-et a bevállalós, de még modern köntösben is közel tökéletesen működő régimódi stílusa miatt, és valljuk be, végérvényesen meg is érdemli ezeket - egy leszálló félben lévő alműfajba tudott friss vért pumpálni, és minden rizikós erőfeszítése jól sült el. Habár a kultikus, megkerülhetetlen első résznél ténylegesen egy hajszállal lett rosszabb, mégis bőven maga mögé utasítja sorstársait. Egy kivételes filmről van szó, ami megéri a ráfordított időt - többször is, akár egymás után, maratonban az előzőkkel.
Értékelés: Ezt látnod kell!
Most ti jöttök: ti mit gondoltok erről a franchise-ról, illetve hogyan folytatnátok az ötödik résszel (szigorúan feltüntetve a spoilerveszélyt)?