Felemás végeredményt tudhat magáénak 2022. Hiszen míg az év első felében egyre-másra jöttek a blockbuster mozik, addig az elmúlt hónapokban néha rendesen vadászni kellett az új filmekre, annyira nem volt mit nézni. Ráadásul az igazán átütő pénzügyi sikert is egyedül csak egy több mint 35 év után visszatérő franchise, a Top Gun: Maverick szolgáltatta. Decemberre azonban szerencsére újfent felpörögni látszik a mozi: hosszú - bár nem Maverick-i hosszú - kihagyás után ismét Avatar filmet nézhetünk, sőt, a Shrek-univerzum rajongóit is új kalandra hívja Csizmás kandúr, aki 11 év után tért vissza a mozikba egy váratlanul remekül sikerült folytatás formájában.
A történet néhány évvel játszódik az első rész (valamint az utolsó Shrek) után. Csizmás kandúr továbbra is élvezi a kalandokat és az életet, fittyet hányva a veszély mindenféle formájára. Legutolsó akciója után azonban dermesztő felismerést tesz: kilenc életéből már nyolcat eltékozolt, és ha nem vigyáz, könnyen eléri a vég. Csizmás mindent hátrahagyva így inkább visszavonul és megpróbál meglapulni, ám a sors más utat tartogat neki. Hamarosan ugyanis ismét rátalál a kaland egy lehetőség képében, amely esélyt kínál arra, hogy visszaszerezze eltékozolt életeit. Néhány váratlan társ oldalán útnak is indul a cél felé, amelyre azonban nem csak neki fáj a foga. Valóságos verseny kerekedik a felek között, miközben Csizmás nyomában ott lohol egy rémisztő fejvadász farkas is, akinek feltett szándéka, hogy beteljesíti a kandúr végzetét…
Nem fogom húzni az időt, rögtön a közepébe is vágnék a dolgoknak: ez a film sokkal ambiciózusabb, és többet rejt a felszín alatt, mint amit az előzetesek sugallnak, vagy amit az ember első ránézésre várna tőle. Igen, kapunk egy sablon fantasy-történetet, de ez csak a felszín. Mert eközben a film túlmutat az átlagos családi filmek üzenetén. Joel Crawford (Trolls Holiday, Croodék: Egy új kor) rendező, valamint Paul Fisher és Tommy Swerdlow forgatókönyvírók ugyanis mélyen beleássák magukat olyan témákba, mint a halandóság, az egzisztenciális krízis, valamint a halállal való szembenézés - mindezt kicsiknek és nagyoknak egyaránt teljesen befogadható módon.
Ezen mély kérdések és gondolatok feszegetései nem éppen azok, amiket egy Csizmás Kandúr-filmtől várnánk, de mindenképp üdvözölendőek, mert remekül működnek, és ettől lesz igazán mélysége a történetnek. A válaszok feltárása ezekre a kérdésekre Csizmás szemén keresztül őszintén és szépen vannak prezentálva, a tétek mindvégig átérezhetőek, és a film egyes pontjain vannak olyan pillanatok, amelyek egészen drámai feszültséggel átitatottak. És bár a történet egyébként teljesen kiszámítható - semmi nagy fordulatra nem kell számítani -, ez egy cseppet sem vesz el az élményből.
Mindehhez azonban kellenek az emlékezetes karakterek is, amelyekben szintén nem szenved hiányt Az utolsó kívánság. Kapunk itt különféle útitársakat (a visszatérő Puha Pracli Cicus, valamint Perro, az örök optimista kutya képében), és ellenlábasokat is. A Nagy Gonosz Farkas, aki Csizmás fejére vadászik például a film egyik legemlékezetesebb pontja. Egy már-már horrorisztikus entitás, egy csontig hatoló félelmet sugárzó alak, aki minden megjelenésében a frászt hozza nem csak a főhősre, de ránk is. Csizmás első összecsapása ezzel a fenyegetéssel pedig olyan, mintha egy Sergio Leone-filmből vett jelenet lenne. Mesteri módon kivitelezett az egész.
De Ari (Aranyhaj) és a három medve bandita is több, mint szimpla gonosz. A közöttük lévő kapcsolatukat is megismerjük, és a motivációkat is megértjük, így egy idő után már nem is tudunk rájuk igazán gonoszként tekinteni. Viszont itt is lesz egy sablon rosszfiú a Nagy Jack Horner képében, ám még ő is van annyira szórakoztató, hogy elnézzük ezt a filmnek.
Vizuálisan pedig lehengerlő Az utolsó kívánság, ami nem csoda, hiszen ugyanazzal a technikával, a 2D-s és a 3D-s animációt vegyítő stílussal készült, mint a Pókember: Irány a Pókverzum!, az Arcane vagy éppen A Mitchellék a gépek ellen. Ezek pedig mind-mind remek ajánlólevelek azoknak, akik a látványt helyezik inkább előtérbe. Az akció izgalmas, és lehetővé teszi a készítőknek, hogy kreatívak legyenek: időnként úgy láthatóak az események, mintha egy képregényt néznénk; de van olyan jelenet, amely mintha a Mad Max szivárványos bevonatú, színesz-szagos változata lenne, és rengeteg olyan vizuális geget is tartalmaz az alig 100 perces játékidő, amelyeken a fiatal nézők mellett az idősebb korosztály is garantáltan fel fog nevetni. A poénok többsége is ül, egyedül a szóviccek azok, amik számomra ritkán működtek, többnyire inkább csak fárasztottak.
Nem csak 2022 talán legnagyobb meglepetése, hanem az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb animációs filmje is egyben a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság, amit bátran tudok ajánlani minden korosztály számára. Karácsony idején tökéletes választás lehet kipihenni a bejgli és szaloncukor kómát, vagy éppen akkor, ha nem szeretnénk több mint három órát Pandorán kalandozni.
