A képregényes szuperhősös tartalmak már szinte teljesen kiestek az érdeklődési körömből, nagyon nehezen tudnám rávenni magam egy sokadik ilyen filmre, vagy sorozatra. Amik kivételt képeznek a műfajban, az a The Boys, az Invincible és a Harley Quinn rajzfilmsorozat.

Közös jellemzője ezeknek, hogy a maga módján mindegyik úgy fordítja ki a szuperhősös műfajt, hogy abból értéktöbbletet, mondanivalót kreál, nem ragadnak meg az olcsó paródiaműfaj keretein belül, hanem pont azáltal tudnak önmagukon túl mutató, a valóságunkra reflektáló problémákkal, témákkal foglalkozni, mert nem kötik őket a tipikus DC- és Marvel-korlátok.

A Harley Quinn egy 2019-ben indul animációs sorozat, aminek első két évadáról, harmadik évadáról és az Egy nagyon problémás valentin-napi különkiadásról is írtam egy-egy cikket. Nem is véletlen, már az elejétől fogva a kedvenc szuperhősparódiámmá vált, ami nem fél minden lehetséges ponton belerúgni nemcsak a műfajba, de lehetőleg mindenkibe, jófiúktól rosszfiúkig, rajongóktól a sznobokig, és még lehetne bőven folytatni a sort.

A negyedik évad ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik szezon véget ért: Harley és Méregcsók boldog párkapcsolatban élnek, Joker szocialista polgármester lett, Harley csatlakozott Batman oldalán a jófiúkhoz, Méregcsók a Legion of Doom vezérigazgatója lett, és Bane még mindig keresi az igaz szerelmet. A kis szinopszisból is kiolvasható, hogy a Harley Quinn nem rest folyamatosan felborítani a status quót, régi, rivaldafényben úszó karaktereit kispadra ültetni, újakat, vagy eddig kevesebb időt szerepelt figurákat prominens szereplővé megtenni. Ezek által újfajta interakciók, szituációk alakulnak ki, és talán ez az állandó megújulás az, ami általánosságban jellemzi a szériát, ami miatt a negyedik évada is képes frissnek hatni, és nem fullad az első szezon sémáinak monotonitásába.

A Harley Quinn legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy az abszurd, provokatív, alpári humort hogyan tudta komoly témákkal, jó írással és intellektuális poénokkal keverni, és nagy szerencsénkre az írók továbbra sem koptatták el a tollukat, a negyedik évad is tele pörgős, parádés dialógusokkal, kikacsintásokkal, és szuperhősös toposzok intelligens kiforgatásával. Amellett, hogy az egyik fő kérdéskör egy párkapcsolat hosszútávú fenntartása, akkor is, ha a párnak eltérő nézetei vannak a világról, vagy karrierjük által másfele tart az életük, de kapitalista, céges működést is kritizálja a sorozat a Legion of Doom vállalatszerű való bemutatásával, avagy Lex Luthor személyében a messiáskomplexusos cégvezetőknek is beint.

És azzal együtt, hogy egy progresszív sorozatról beszélünk, amely nem fél sem a szexualitás nyílt kitárgyalásától, sem a homoszexuális kapcsolatok bemutatásától, a feminista toposzokat is izzadtságmentesen és gyakran önkritikusan szövi a sztoriba (ahogy a céges logika hogyan használja fel a diverzitást ugyanúgy a tőkefelhalmozásra, a sorozat esetén a gonosztevők gonosztőkéjének felhalmozására).

Talán egyetlen problémám a mostani évaddal, az a tempójával kapcsolatos: rengeteg minden történik a szezonban, sok konfliktus és történetszál gazdagítja az eseményeket, de ennek hála az utolsó epizódokban főleg olyan érzésem volt, hogy kapkod a sorozat. Erős érzelmi hatású eseteket sem hagy időt feldolgozni, állandóan húz valami váratlant és kiszámíthatatlant, de se nekünk, se a karaktereknek nincs idejük megemészteni a történteket, mert robogunk is tovább a cselekmény következő állomására. Az első évad jellege ölt testet a negyedikben, ami a karakterek elhalálozásának számát tekinti, ami nem hiszem, hogy mindenki tetszését elnyeri majd, de a Harley Quinn-nek már valóban régóta az az ismertetőjegye, hogy ebből a szempontból is mer mindig húzni valami váratlant.

Sok újat, vagy nagy megfejtéseket nem tudnék írni a Harley Quinn negyedik évada kapcsán, hiszen jól használja azokat az elemeit fel, a paródiajellegét, alpári humorát, jól megírt dialógusait, aktuális közéleti kikacsintásait, amikkel már a kezdetekkel is a szívünkbe lopta magát. De emellett állandó jelleggel felforgatja az eddigi felállást, új konfliktusokat, szituációkat teremt, aminek hála sose érezzük, hogy ugyanazokat a köröket futják újra a szereplőink. Hány további szezont bír még el Harley Quinn és Méregcsók szerelme? Azt majd meglátjuk.