Steven Soderbergh azok közé az amerikai független filmesek közé tartozik, akik egyenesen uralni tudják a különféle nemzetközi filmfesztiválokat. Még ha egy mozija kevésbé is sikerül jól - gondoljunk itt a tavalyi Pénzmosóra -, még akkor is ujjong érte a közönség, hiszen sokoldalú stílusa és kísérletező kedve valamilyen szinten kárpótolja a nézőt. Egyik közelgő filmje, a No Sudden Move egy igazi sztárparádéval fog megörvendeztetni bennünket, ami végre egy igazi krimi-thriller lesz a javából. Ez előtt viszont Soderbergh-nek hajókázni támadt kedve, így felhívva Meryl Streepet összehozták a Szabad szavakat, ami egy ízig-vérig profi és szórakoztató mozi lett, mégis olyan érzése lehet a nézőnek, mintha csak egy szimpla ujjgyakorlatot látna.

 

A Szabad szavak (eredeti angol címén Let Them All Talk - ami azért sokkalta kifejezőbb a film alapjait nézve…) Deborah Eisenberg forgatókönyvén alapul, ami egyben a debütáló munkája is forgatókönyvíróként. Maga a sztori alapfelvetése (hogy egy Amerikából Európába tartó hajóúton vesz részt egy idős szerzőnő és annak két, szintén idős barátnője, plusz az unokája) borzasztóan egyszerűnek hat. Ez azonnal számtalan buktatót is felvonultatna, amik dögunalomba fullasztanák az egész mozit, mégis Eisenberg van annyira tapasztalt író (hiszen novellaszerzőként számtalan díjat nyert már, sőt professzorként tanít a Columbiai Egyetemen), hogy ügyesen kerüli ki ezeket az akadályokat.

Annyira letisztult és hétköznapi az egész sztori és annak lassú, de íves bemutatása (ami mondjuk nagyrészt Soderbergh érdeme), hogy tényleg meglepődik a néző azon, hogy érdekelni kezdi az egész valami. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy akik nem szeretik, ha egy filmben végig csak beszélnek a karakterek, akik átmennek egy másik szobába, hogy ott is beszéljenek, miközben nincs semmilyen akció, azok a könyöküket fogják rágni az első negyedóra után. Félreértés ne essék, a Szabad szavakban egy csapatnyi idős nénike és bácsika diskurzusait követjük végig (egy darab fiatalabb szállal azért…), amik nem a világ legfontosabb filozófiai kérdéseiről szólnak, ha olyan mindennapos dolgokról, mint a féltékenység, a hazugság vagy a kihasználtság. És mégis, mindezek ellenére ott ragadunk a képernyő előtt, mert olyan gyönyörűen tálalják az egészet.

De miről is szól a Szabad szavak? Meryl Streep alakítja a főszereplő Alice-t, aki jelenleg nem a nyúl üregében veszett el, hanem legújabb regénye megírásában. Egy idős szerző, aki úgy három vagy négy könyvet írt élete során, és kevésbé a populáris, tömegbarát stílusban, sokkalta a művészibb, fennköltebb formajegyekkel. Kiadója nagyon szeretné már kézhez kapni legújabb regényét, sőt Alice-nek még egy nemes irodalmi díjat is odaítélnek, de ahhoz át kell kelnie az óceánon, hogy átvegye. Mivel élből elutasítja, hogy repülőre szálljon, így egy luxushajóút lesz a végső megoldás, ahová három vendéget is elhív magával: két régebbi barátnőjét, Susant és Robertát, valamint a fiatal, csetlő-botló unokáját, Tylert. Viszont a három idős nő között több, korábban elfojtott konfliktus is feléled, így nem éppen egy zökkenőmentes hajóút elé néznek…

A Szabad szavak egy az egyben egy hamisíthatatlan Steven Soderberg-film. Ez alatt nemcsak azt értem, hogy újfent az összes nagyobb munkát a stábból ő maga végezte el (a rendezés mellett ő volt a vágó, a producer és az operatőr is), hanem hogy már-már kicsúcsosodnak a rá jellemző stílusjegyek. 1989-es debütáló filmjétől, a Szex, hazugság, videótól kezdve csiszolja tökélyre a soderbergh-i formulát, ami a furcsa, nem annyira megszokott kamerakezelést és szögeket, a kísérletezői vágást, a szaturációval való játékot és persze a tűpontos rendezést foglalja magába. Ezek mindegyike megtalálható ebben a mozijában, sőt olyannyira, hogy már nem is nagyon kell megerőltetnie magát. Mintha a Szabad szavakat tényleg csak azért készítette volna el, mert ő ezt a kisujjából ki tudja rázni és mert hajókázni támadt kedve. Ez nem feltétlenül baj, de kevésbé hat újnak, hiszen nincsen a filmnek egy igazi, velős váza, ami kirívóvá vagy emlékezetessé tenné.

Ami azért kissé okot ad a szájhúzásra, mert például a színészek remekelnek. Streep újfent lopja a showt, és jó volt látni, hogy azok után, hogy az utóbbi időben már szinte minden vele szembejövő felkérésre igent mondott (itt elsősorban rád nézek, The Prom: A végzős bál…), még mindig nagyon tud ő, ha akar. Nem hiába beszélünk egy huszonegyszeres Oscar-jelölt színésznőről. Mellette Dianne Wiest (Hannah és nővérei, Ollókezű Edward) abszolúte imádni való a visszahúzódó, a háttérben megbúvó Susan szerepében, de Candice Bergen - Roberta arrogáns, minden lében kanál stílusával - is fergeteges. Lucas Hedges és Gemma Chan "fiatalabb szála" pedig rendkívül ismerősnek tűnhet és végtelenül kínosnak is érződhet mindenkinek, aki volt már életében szerelmes.

És nagyjából tényleg ennyi a Szabad szavak. Egy hajóutat látunk végig, ahogy három idős nő egymáson köszörüli a nyelvét, míg egy esetlen fiatal és egy esetlennek tűnő asszisztens találkozgat. Persze említésre méltóak még az olyan elemei is a filmnek, minthogy egy gyönyörű görbe tükröt tart az irodalom felé - elsősorban a pop- és az elitkultúra közti bagatell és belemagyarázott különbségeknek -, vagy hogy hosszasan értekezik az írói lét megfelelési kényszereiről, ami végül kiöli a szabad akaratot hordozó szavakat. És ezek miatt is mondható az, hogy a Let Them All Talk egy kifejezetten jó film - csak már láttuk és nem hat újdonságnak. Ha ez viszont nem zavar minket, túl tudunk lendülni rajtuk, akkor egy elgondolkodtató és végérvényesen szép két óra lesz a jussunk, aminek felvetett kérdéseit mi magunk válaszolhatjuk meg, választhatunk oldalt magunknak.

A Szabad szavakra két héttel később senki nem fog már emlékezni, sőt továbbmenve, senki sem fog emlékezni rá a Soderbergh-fanok közül sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz mozi lenne - mert egyáltalán nem az. Egy végtelenül profin összerakott, szeretetre méltó és remekül eljátszott film, csak már túlontúl ismerős ez az egész. Ezzel szemben egy esős, szombat délutánon nyugodtan bele lehet kezdeni, sőt idősebbeknek abszolúte ajánlott (ők lehet, nagyobb mélységeit fedezhetik fel a filmnek). Egy kifejezetten jó alkotás lett a Szabad szavak, de legközelebb ennyi már nem lesz elég. (A különféle szavazói oldalak pontszámait/százalékait pedig hagyjátok figyelmen kívül, mert a legtöbb néző már megint előbb kattintott, mint gondolkodott.)

A film az HBO GO oldalán érhető el.