A félelem fészke jött, látott, és sajnos a potenciáljához mérten nem tudott felnőni a feladathoz, hogy az év egyik legjobb horrorfilmélményét nyújtsa. Ez viszont nem gátolt meg minket abban, hogy a közelmúltbeli premier apropóján összegyűjtsünk néhány filmet, melyek sikeresen taszították a főszereplők otthonait a pokolba. A pontosítás érdekében ez a válogatás most csak családi házakra vagy lakásokra fókuszál, így a helyszíni kritérium miatt kiesnek a listából olyan művek, mint a Ragyogás vagy az Evil Dead.
Apró érdekesség, hogy az ősszel érkező Az Usher-ház bukása Mike Flanagantől nem az első adaptációja lesz Edgar Allan Poe novellájának. Roger Corman 1960-ban adaptálta először Poe történetét, amire nehezen tudta rávenni az American International Pictures stúdiót, hogy pénzeljék őt a nagy vállalkozásban. Az AIP addig leginkább olyan rövidfilmekről volt ismert, mely különböző szörnyek garmadáját sorakoztatta fel, ám Corman filmjéből hiányoztak ezek a védjegyek. Amikor a stúdió fejesei arról faggatták, hogy hol lesz a szörny, Corman úgy felelt, hogy maga a ház a szörny. Ezzel egy olyan koncepciót honosított meg Corman, mellyel mai napig kísérleteznek a kortárs rendezők.
A következő filmek nem valamiféle rangsor szerint kerülnek kilistázásra, hanem igyekeztünk a tematika húzónevei mellett kevésbé ismert alkotásokat is megemlíteni. A merítés értelemszerűen hatalmas, így elkerülhetetlen, hogy ne hiányozzon egy-két olyan alkotás, ami egyesek számára mindenképp bekerülne egy hasonló csokorba. Az ajánlásaitokat szívesen várjuk itt a Puliwood cikk alatti komment szekcióban, vagy a Facebookon!
Az ördög háza (2009)
Ez a film mondhatni megelőzte a korát, pontosabban mondva az azt követő évtized retro trendjét. Az ördög háza ugyanis az 1980-as évek vizuális stílusával és tempójával máris különleges pozíciót vett fel a tucathorrorok között, Ti West két gyengébb eresztés után harmadik nagyjátékfilmjével bekopogott a horrorrajongók ajtaján, ahol azóta is szívesen látott vendég számukra. A címszereplő ház egy megállíthatatlan gömböc, ami folyamatosan növekszik, mígnem a nézőt és a szereplőket is egyaránt magába szippantja. Nyomasztó hangulat és reménytelen kilátások borzolják a néző kedélyét. Ugyanakkor, mint ahogy kezdtük, Az ördög háza az elsők között mutatta meg, hogy igenis érdemes a múltba nyúlni, és modern köntösben tálalni azt az ötletet.
Árvaház (2007)
Ti West után egy másik neves horrorrendező alkotása következik 2007-ből. J.A. Bayona filmje azért is lehet sokak kedvence, mert jól ismert sémát gyúr át egy kreatív variációba, ami nemcsak ijeszteget, hanem gondolkodóba is ejt. Egy anyuka visszaköltözik gyerekkora házikójába, ami annak idején árvaházként funkcionált. Hatalmas terek és a múlt árnyai kísértik a szereplőket és a nézőket, no meg egy olyan fordulat, amit a maga idejében kevesen találtak ki előre.
Más világ (2001)
Alejandro Amenábar a második világháborúba kalauzolta vissza a nézőt, amely időszak bővelkedett a szörnyűségekben. Ám ezzel persze nem elégszik meg a rendező, úgyhogy egy anyuka és két gyermeke felállással szállít egy gótikus hangulatú, fojtogató történetet, melyben Nicole Kidman is brillírozhat. Bár horroroknál mellékes szokott lenni, hogy milyen díjban részesültek, azért megjegyzendő, hogy a Más világ három Saturn-díjjal és nyolc Goya-díjjal lett kitüntetve.
Beetlejuice - Kísértethistória (1988)
Michael Keaton egyik klasszikus szerepéről beszélünk, ám amennyire fontos maga a címszereplő, olyannyira releváns a ház is, ahol játszódik a cselekmény. Az ingatlan korábbi gazdái meghalnak, majd szellemként kísértik tovább az új tulajdonosokat. Nem egy klasszikus horror, hiszen inkább vígjátékként emlékszünk rá vissza, de maga a ház dizájnja egy parás háttérzenével egy félelmetes horrornak is megágyazhatna.
Bíborhegy (2015)
Harmadik spanyol rendező a listában, akit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: Guillermo del Toro, aki egy, a 2010-es évekre eléggé elfelejtett alműfajt, a gótikus horrort igyekezett megidézni. Ezt persze a saját egyedi stílusában sikerült abszolválni, melyben a téma művészi gyönyörűsége keveredik egy ijesztő atmoszférával, amihez természetesen a mesterien megkomponált ház asszisztál a legtöbbet.
Poltergeist - Kopogó szellem (1982)
Tobe Hooper horrorklasszikusa, mely egy teljes generációt tudott traumatizálni. A Poltergeistben a főszereplő család életét paranormális jelenségek forgatják fel, amely újfent ügyesen használja ki a ház karakterét és az általa teremtett atmoszférát. A Poltergeist egy-egy jelenete még azoknak is ismerős lehet, akik sosem látták a filmet - ez is jelzi, micsoda alapműről van szó a horror zsánerén belül.
Démonok között (2013)
James Wan a kommersz horror királya, aki 2013-as filmjével elkezdte azt a horrorforradalmat, ami mai napig tart. Az "igaz történeten" alapuló sztori egy vidéki, mindentől távol eső házba kíséri el a nézőt, amiről a film végére megjegyezhetjük, hogy soha, semmilyen kedvezménnyel együtt nem vásároltuk volna meg azt az ingatlant. A pórul járt család azonban mégis elkövette ezt a hibát, ami nemcsak rengeteg házimunkát, hanem egy több életre elegendő megrázkódtatás csomagot is adott a nyakukba. Hogy mennyire alapművé vált a Démonok között, azt jól példázza, hogy napjaink egyik legmenőbb horror franchise-áról van szó, ami már két spin-off-fal tágította univerzuma határait.
Sinister (2012)
Scott Derrickson filmje sokáig azzal hirdethette magát, hogy tudományosan bizonyított módon a legfélelmetesebb alkotás. Aztán ezt a címet néhány éve elvesztette, de ettől még továbbra is hivatkozási pont az olyan szituációknál, amikor horrorszűz barátainknak akarunk álmatlan éjszakákat okozni egy valóban para horrorfilmmel. A Sinister nemcsak egy, hanem rögtön több ház tragikus múltjáról is lerántja a leplet, a régi vetítőgépes kópiák minősége pedig a gyerekkorból fennmaradt videók emlékéből táplálkozva épít fel egy bőr alá kúszó borzongást a nézőben. A ház egyik sarkában sincs nyugtunk, és mint kiderül, a költözés sem tud megoldani minden problémát.
Örökség (2018)
Ari Aster munkája sem hiányozhat egy ilyen válogatásból. Egyszerre művészi és lélekmarcangoló, ami szakítva a hagyományos felállással a családon, illetve annak múltján keresztül invitálja be a paranormális jelenségeket az addigi békés házba, és nem egy eleve gyanús ingatlanba sétálnak be önfeledten hőseink. Megkérdőjelez számtalan horroros alaptételt, miközben Toni Collette és Alex Wolff játéka bizonyítja, hogy igenis képes drámai bravúrokra a műfaj.
Parajelenségek (2007)
Faék egyszerű, mégis működőképes formula, ami a found footage reneszánszának kirobbantója volt 2007-ben. Hátborzongatóan mutatja be, hogy milyen az, amikor imádott otthonunk nyugalmát megmagyarázhatatlan jelenségek rombolják szét. A found footage jellegéből fakadóan sokszor találjuk szembe magunkat olcsó trükkökkel, de ettől függetlenül roppant hatásos film - arról nem is beszélve, hogy mennyi pénzt hozott a házhoz, hiszen minimális költségvetésből készült el.
Lake Mungo (2008)
Egy újabb found footage film, ezúttal már Ausztráliából. Mint írtuk feljebb, 2007 fordulópont volt a formátum történetében, hiszen ezt követően megszaporodtak a kézikamerás, sokszor silány minőségű képvilággal valóságot teremtő alkotások. Ám míg a legtöbb ilyen film a jump scare-ekre hegyezte ki a hangsúlyt, addig a Lake Mungo a dokumentarista stílusával még hihetőbbé teszi a látottakat, míg a család gyásza egy olyan érzelmi töltettel ruházza fel, ami tényleg kuriózummá teszi a hasonló alkotások körében.
Éjszaka a házban (2020)
David Bruckner az elmúlt évek egyik legkreatívabb kísértetházas történetvariánsát szállította nekünk 2020-ban. A trailer is pimasz volt, rendesen félrevezetve a nézőket, de ezt utólag valószínűleg kevesen bánták, hiszen tényleg innovatív cselekmény bontakozott ki előttünk - ami természetesen nem volt mentes egy-két félelmetes snittől sem. Tökéletesen mutatta be, hogy nem kell egy háznak ódonnak, lepusztultnak lennie ahhoz, hogy kirázzon tőle a hideg minket.
Satan's Slaves (2017)
Személyes kedvencem Joko Anwar 2017-es filmje. Ha részleteiben nézzük, semmi újat nem tud felmutatni, amit ne láttunk volna már korábban ebben a témában, de mégis olyan gyönyörűen illeszkednek össze a kirakósdarabok, ami egy igazán kompakt horrorélményt varázsol a néző szeme elé. Ügyesen nyújt alternatívákat jól ismert jelenetsorokra, ám nyugati szemmel nézve ez az indonéz alkotás - annak "ismeretlen" kultúrájával együtt - mindig is egzotikumként fog működni, ami plusz ismeretlent, és félnivalót csempész be az amúgy sem lagymatag cselekménybe.
Aterrados (2017)
Indonézia után Argentínába is érdemes kiruccanni. Az Aterrados különlegessége, hogy nem egyetlen ház, hanem egy egész szomszédság válik a paranormális jelenségek melegágyává, és bátornak mutatkozó hősök próbálnak ennek utánanyomozni. Az Aterrados is ügyesen forgatja ki a jól ismert tematikát és fordulatokat, hogy aztán az elmúlt évek egyik legfélelmetesebb horrorfilmjét üdvözölhessük benne.
A Hill-ház szelleme (2018)
Ha már a bevezetőben felmerült Mike Flanagan neve, akkor úgy dívik, hogy vele zárjuk a sort. Flanagan már a 2018-as Netflix-szériája előtt sem volt ismeretlen a zsáner kedvelői számára, ám ezzel végérvényesen biztosította státuszát az olyan alkotók között, akinek soron következő filmjét vagy sorozatát tűkön ülve várjuk. Flanagan egy szétszakadt család drámáját vetette össze a gótikusnak is beillő családi ház múltjával és természetével. Lehengerlő alakítások, szívszorító emberi sorsok, és egy nagyon gonosz házikó. Ha ez nem lenne önmagában elég, még olyan jeleneteket is kapunk, melyek még a harcedzett horrorrajongókat is váratlanul érik.
Ti melyikeket láttátok ezek közül és melyik a kedvencetek? Ha pedig van ezeken kívül ajánlásotok, azt kommentben nyugodtan jelezzétek!