Ghostbusters - Theodore Shapiro
A Szellemirtók rebootja az, amellyel szemben a legtöbben nem támasztottak vérmesebb elvárásokat, így csalódás lehetősége is kizárt. Ugyanez igaz Theodore Shapiro munkásságára is, akinek vannak meglepően jó vígjátékzenéi (például Trópusi vihar, Marley meg én), de sokszor leragad a középszernél, mint ahogy az történt Paul Feig előző rendezésénél, A kémnél is, ami zeneileg egy kihagyott ziccer maradt.
Éppen ezért - ha első hallgatásra nem is, de a film alatt mindenképp - meglepett Shapiro score-ja, aki maradandóbbat alkotott ezzel, mint az eredetiekhez kiságyúnak éppenséggel nem nevezhető Elmer Bernstein. Shapiro szellem motívuma már az első tételben ("The Aldridge Mansion") fülbemászó és szépen végigvonul az albumon, de a szerző természetesen Ray Parker Jr. klasszikus dallamait is felhasználja, mint a "Ley Lines"-ban, vagy az album csúcspontjának számító "Battle of Times Square", viszont kikerüli annak a csapdáját, hogy majd minden tételben visszahozza, ami dicséretes. Néhol kicsit leül, de mindenképpen egy minőségi aláfestés, amihez hasonlóval többször előrukkolhatna a szerző.