The Huntsman: Winter's War - James Newton Howard
James Newton Howard-nak a dráma mellett az utóbbi években rendkívül jól áll a fantasy műfaja, ebben ugyanis igazán kiélheti az egyre ritkábban kamatoztatott kreativitását és sokszínűségét. A 2012-es Hófehér és a vadász egyértelműen a komponista jobban sikerült munkái közé tartozik, amelyhez most, 4 évvel később úgy csinált egy azzal teljes mértékig egyenrangú folytatást, hogy javarészt hangszerelésében, tónusában egyezik meg az előddel, minden másban külön utakon jár.
A vadász és a jégkirálynő ugyanakkor kevésbé rendelkezik olyan kimagasló tételekkel, mint elődje (és ebbe beleértem Halsey Castle című betétdalát is), cserébe viszont egységesebb, hála a zenén a kezdetektől végigívelő és folyton variálódó szerelmi főtémának. Teljes tisztaságában a "You Shouldn't Walk in Shadows"-ban hallható, de felbukkan fájdalmasan ("Freya' Spell"), epikusan ("The Children's Arrive"), vagy az albumot záró, megnyugtató formában, mint amilyen a "Ravenna's Embrace"-ben is. A "Goblin King"-ban mintha Az éhezők viadala masszív kaotikussága köszön vissza, míg a "Ravenna's Returns"-ben a - címéből adódóan - a gonosz mostoha első részből ismert fenyegető motívuma köszön vissza egyetlen zenei kapocsként, érthető módon viszont sokkal fáradtabban. Nagyon remélem, hogy a komponista a minőséget tekintve legalább ilyen színvonalat hoz az ősszel érkező Legendás állatok és megfigyelésükben is - ahol inkább a Demónában is hallható könnyedebb hangzás érvényesülhet majd - és John Williams-hez, Patrick Doyle-hoz, Nicholas Hooper-hez, valamint Alexandre Desplat-hoz hasonlatosan varázslatos dallamokkal járul hozzá J.K. Rowling világához.