Az utóbbi hetekben meglehetősen változatos művekről írhattunk: volt itt Star Wars, drámázó gamerek, génmódosított ügynökök, nyomozó nyugdíjasok, rémálomba csöppenő szörnyvadász, rajzolt James Bond, Lokiról és Bud Spencerről szóló regény, valamint Eragonra hajazó unikornisos fantasy is, de az egyik nagy kedvencemet a Fumax szállította pár hónapja: a Legendás lattékat.
Most újabb regényt és képregényeket vettem a kezembe a kiadótól, és volt egy közöttük, amely meg tudta közelíteni a kávézót nyitó ork sztoriját. Elmesélem, hogy melyik, és milyennek találtam a többit.
League of Legends: Romlás
Bár azóta játszom videojátékokkal, hogy a sárga kazettás Super Mariót megkaptam karácsonyra, azonban napjaink egyik legnépszerűbb címe, a Riot Games által gondozott League of Legends mégis kimaradt az életemből. Szerencsére a csapat a Netflix-szel egyűttműködve direkt úgy alkotta meg a streamingszolgáltató egyik legnagyobb kritikai sikerét, az Arcane-t, hogy az is hiánytalanul elmerülhessen benne, aki a LoL-t szlengnek használja, ennek köszönhetően pedig én is gondtalanul kóstolhattam bele a League of Legends világába, és imádtam azt, amit kaptam. Elgondolkodtató történet, jól kidolgozott karakterek, a fekete-fehér végletekben nem megragadó moralitás és különleges látványvilág jellemezte a produkciót, és az utóbbit leszámítva ugyanezt kínálja az Anthony Reynolds írásában megjelent regény, a League of Legends: Romlás is.
A véres örökséggel rendelkező királyságban, Camavorban járunk, amikor is egy harcosnő, Kalista megpróbál változtatni azon, hogyan tekintenek rájuk a világban. Barátként, tanácsadóként és tábornokként egyaránt segíti bátyját, Viegót, és a királyné, Isolde támogatásával jó úton is haladnak a változás felé, azonban egy orgyilkos mérgezett tőre miatt kútba dőlhet minden, és csakis a legendákban szereplő Áldott-szigeteken lévő gyógyír segíthet. Csakhogy a romlás mindenhová beköltözött, és katasztrofális végkifejlettel fenyeget. Reynolds biztos kézzel vezeti az eseményeket, a Romlás sodró lendülető olvasmány lett, amely - bármennyire is elcsépelten hangzik ez - olyan, mint a Trónok harca a legerősebb pillanataiban. A mindent felemésztő bosszú, a hatalomvágy és az aljasság ugyanúgy megjelennek a kötetben, mint az önfeláldozás, valamint a kötelesség és a szeretet közötti őrlődés, ezek pedig a gondosan megírt karakterekkel párosítva elérik, hogy ne csak bele tudjuk képzelni magunkat a leírtakba, de a befejezés után is még hosszú ideig gondolkodjunk a történteken. A Romlás - aminek élvezetéhez egyáltalán nem kell képben lenni a Leage of Legends-szel - szórakoztató és érzelmes, de nem kímél, és ez pont így van jól.
A Tél Katonája - A teljes gyűjtemény
A Marvel Filmes Univerzumban nem sok kapcsolat volt Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és a Tél Katonája (Sebastian Stan) között, viszont a Marvel Comics képregényeiben már annál több. Amerika Kapitány harcostársa, Bucky Barnes a lapokban sokkal több volt, mint Natasha Romanoff barátja, és a múltjuk is összekapcsolódik, hiszen a KGB kísérleti részlegében, a hírhedt Vörös Szobában találkoztak, ahol a lány felnőtt és ahol megkapta a Fekete Özvegy nevet. Mindkettejük agyán kísérleteztek, emlékeket ültettek be és töröltek ki attól függően, hogy mit kívánt meg a küldetés, és mindenféle technológiákkal kísérleteztek. Bucky és Natasha azonban maguk mögött tudták hagyni a múltat, hogy a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozva törlesszenek a tetteikért, és talán megváltásra leljenek.
A történet elején Bucky látszólag meghal, viszont nem maradhat sokáig az árnyékban, mivel hozzá hasonló képességekkel rendelkező alvó ügynökök kerülnek rossz kezekbe. A fordulatos cselekmény során bekerülnek a képbe idomított gorillák, Fátum doktor és még Daredevil is, de a fókusz mindvégig azon van, hogy Bucky-ra és Natashára milyen hatással vannak a múlt visszhangjai, és hogy mit tesznek meg annak érdekében, hogy biztosítni tudják a rendet. A Tél Katonája - A teljes gyűjtemény (amely a Fear Istelf 7.1: Captain Americát és a Winter Soldier 1-14. részét tartalmazza) garantáltan új oldalait, árnyalatait mutatja meg a két főszereplőnek, szerzője, Ed Brubaker pedig könnyedén képes beletiporni a szívünkbe, de abszolút nem haragszunk érte, hiszen minőségi módon teszi. Kell egy kis idő, mire valaki belerázódik a történetszövésébe, és aki az MCU-felől közelít, annak le kell vedlenie magáról a prekoncepcióit (például Nick Fury itt még nem fekete), azonban megéri bizalmat szavazni a képregénynek, mivel az egyik legjobb Tél Katonája-sztorit kapja cserébe.
Batman: Őrült szerelem és más történetek
Van olyan Batman-rajongó, aki számára nem meghatározó Bruce Timm és Paul Dini Emmy-díjas rajzfilmsorozata a Denevéremberről és annak nemeziseiről? Valószínűleg mindenki találkozott már ezzel a kultikus szériával, akit kicsit is érdekelt Bruce Wayne hősködése, a két zseni azonban nem csak mozgóképben tették le a névjegyüket a karakterrel kapcsolatban. 1994-ben hatalmas sikert aratott az első közös képregényük is, a Batman: Őrült szerelem, amivel elnyerték az Eisner- és a Harvey-díjat is, akárcsak egy évvel később a The Batman Adventures Holiday Specialért. A Batman: Őrült szerelem és más történetek kiadvány arra vállalkozott, hogy történeteket vonultasson fel a szerzőpáros munkásságából: az említettek mellett helyet kaptak benne olyan sztorik is, mint a Batman Adventures (1992-1995 1st Series) Annual #1-2, a Batman Adventures Holiday Special (1995), az Adventures in the DC Universe (1997-1998) #3 és Batman Black and White (1996) #1.
A kollekcióval jegyet válthatunk a nosztalgiavonatra, és egyszerre ismerhetjük meg Harley Quinn eredettörténetét (amellyel az egyik személyes kedvencem, Stjepan Šejic Harleenje zseniálisan foglalkozott), de szemezget Batman más nemeziseinek életéből is. A kötet legjobb és legerősebb darabja egyértelműen az Őrült szerelem, de a többi sztorinak is megvan a maga bája és jellegzetessége, rejtőzzön az a külcsínben vagy a belbecsben. Az összképet még érdekesebbé teszi, hogy Paul Dini és Bruce Timm is mesél a közös munkáról, a projektjeikről és árulnak el kulisszatitkokat, így aki szereti a munkásságukat, annak ez értékes része lehet a gyűjteményének.
A Megtorló: A kezdetek
Frank Castle, azaz a Megtorló történetét számos alkalommal próbálták meg adaptálni, így játszotta már Dolph Lundgren, Thomas Jane, Ray Stevenson és a Marvel netflixes sorozatában Jon Bernthal is, de elképesztő belegondolni, hogy maga a karakter 1974-ben, a The Amazing Spider-Man #129-ben bukkant fel először. Az első és ezidáig a leghosszabb saját képregényfolyama viszont csak 1997-ben indult el Mike Baron írásában és Klaus Johnson rajzaival/színezésével, amely mára már klasszikusnak számít, és természetesen nem csak az derül ki belőle, hogy miért lépett Castle a bűnüldözés útjára. A sorozat első öt számát tartalmazó A Megtorló - A kezdetek az eszközökben nem válogató antihős ténykedésének korai éveibe enged betekintést, amikor olyan ellenfelekkel akad össze, mint egy gyilkos drogbáró, egy terrorista vagy éppen egy szekta karizmatikus vezetője.
Az egyébként szép és igényes kiadásban a '70-es és '80-as évek grafikai színvonala és történetmesélési minősége köszön vissza, ami megfelel, ha a nosztalgiázás a cél, viszont azóta sokkal erőteljesebb, jobban kivitelezett és átélhetőbb Megtorló-sztorik jelentek meg - még akkor is, ha A kezdetek igyekszik olyan komoly problémákra felhívni a figyelmet, mint a drogok, a befolyásolás és a szélsőséges szervezetek jelentette veszély. Nem ez lesz az, ami eszünkbe fog jutni, ha Megtorlóra gondolunk, és valószínűleg a polcra is csak azok fogják feltenni, akik a karakter rajongóikként szeretnének begyűjteni tőle mindent, hiszen Baron és Johnson munkájának fontos szerepe van a Megtorló történelmében, ez a kötet pedig a múlt egy kis részét konzerválja.