Az évadból már 3 rész megjelent, ez az írás viszont csak a duplarészes nyitányról készült.
1990-ben már készült egy filmadaptáció a Presumed Innocentből Scott Turow 1987-es, azonos című regénye alapján, Ártatlanságra ítélve néven, melyben Harrison Ford alakította a főszereplő Rusty Sabich ügyészt, aki egy gyilkossági ügy fő gyanúsítottja lesz. Most, közel 35 évvel később az Apple látott a történetben fantáziát, hogy leporolja, és a mai korba helyezve újra elmesélje azt.
Sikerült is a projekt élére megnyerniük főszereplőként Jake Gyllenhaalt, készítőnek pedig azt a David E. Kelley-t, aki nem csak veteránnak számít a jogi, illetve a gyilkossági drámákban (neki köszönhetjük például az Ügyvédek, a Boston Legal - Jogi játszmák, vagy az HBO-s Hatalmas kis hazugságok című sorozatokat is), de nem mellesleg volt ügyvédként behatóan ismeri is ezt a közeget.
Lássuk, hogy kezdett a Presumed Innocent.
A történet középpontjában Rusty Sabich (Gyllenhaal) áll, a chicagói büntetőbíróságokon dolgozó könyörtelen és elismert ügyész. Az egyik legjobbnak tartják a szakmában, karrierje folyamatosan felfelé ível, miközben boldog házasságban él feleségével, Barbarával (Ruth Negga) és két tini gyerekükkel, Jadennel és Kyle-lal is. Idilli és gondtalan életük azonban semmivé foszlik, amikor Rusty kolléganőjét, Carolyn Polhemust (Renate Reinsve) brutálisan meggyilkolva, megkínozva és kikötözve találták meg otthonában. Rusty azonnal nekilát az ügy felgöngyölítésnek, ám amikor több sokkoló részlet mellett az is kiderül, hogy ő és Carolyn viszonyt folytattak, egy szempillantás alatt mindenki ellene fordul, és ő lesz az első számú gyanúsított.
Én nem olvastam se a könyvet, se nem láttam a '90-es filmet, szóval teljesen tudatlanul és szűz szemmel ültem neki a sorozatnak, mit sem tudva a sztoriról. Így pedig azt kell, hogy mondjam meglepően berántott a kezdés, annak ellenére is, hogy semmi újszerűt nem tartalmazott. Még csak nem is egy akciódús, pörgő dologról van szó. Sőt, bár maga a gyilkosság felfedése relatíve hamar megtörténik, ezt leszámítva lassan, komótosan halad a történet. De semmiképp sem unalmasan! Módszeresen, fokozatosan építkezik a sztori, bontják ki nekünk a karaktereket, ismerjük meg a közeget és a politikai status quót.
Igen, mert hogy ez az eddigi 2 rész alapján legalább annyira lesz ez a sorozat egy politikai thriller, mint egy bűnügyi jogi, tárgyalótermi dráma. Kapunk ugyanis egy, az államügyészségi pozícióért folytatott küzdelmet, ami ugyan relatíve hamar véget is ér, ennek következményei, és az ebből kifolyó hatalmi csatározások az ügyészségen belül továbbra is fennmaradnak, és végigkísérni látszanak majd a történetet. Kezdetben féltem attól, hogy mennyire fog a két szál együtt működni, nem fogják-e egymástól elvenni a fókuszt a másik kárára mindig. Szerencsére ebben a két részben tökéletes harmóniában volt a kettő, új réteget kapott ezzel a sztori, ami legalább annyira érdekesnek tűnik, mint maga a gyilkossági szál - bár ugye azt nem tudom, hogy ez mennyire a könyv vagy a sorozat készítőinek, íróinak az érdeme.
A színészekre is érdemes kítérni kicsit. Gyllenhaal természetesen remek a főszerepben, szerintem régen kellett ilyen drámai karakterrel megbírkóznia, de szerencsére semmit nem veszített tehetségéből, maximálisan átélhető a drámája és a lelki küzdelme az egész üggyel, nagyon jól visszaadja az egészet. Mellette Ruth Neggát (Preacher, Ad Astra, Warcraft) is meg kell dícsérni, aki ugyan nem szerepelt sokat, de annál fontosabb és hangsúlyosabb az, ahogy bemutatja a megtört, átvert és a családot egyben tartani próbáló feleséget.
Fontos szerep jut rajtuk kívül Bill Campnek (Birdman, Joker, A hátrahagyottak) is, aki az államügyész Raymond Horgant alakítja, és aki talán egyedüliként tart majd ki Rusty mellett az ügyben, mint legjobb barátja, és mint védőügyvédje. Érdekes lesz megfigyelni a köztük, és a vád között kialakuló harcot - ami már egyébként ebben a 2 részben is megmutatkozott a munkahelyükön -, amit egy ugyanilyen páros képvisel amolyan ellenfélként, de semmikép sem ellenségként: O-T Fagbenle (Fekete Özvegy, A szolgálólány meséje) mint az államügyészi posztra jó eséllyel pályázó Nico Della Guardia, és az ő "Rusty"-ja, Tommy Molto, akit Peter Sarsgaard (Batman, Az elveszett lány) formál meg tenyérbemászóan és idegesítően ütnivalóan, de éppen ezért pazarul.
Renate Reinsve (A világ legrosszabb embere) viszont egyelőre csak villanások erejéig tűnt fel, mint Carolyn, de gyanítom, hogy a továbbiakban neki is jut majd bőven szerep.
Érdekfeszítően indult tehát a Presumed Innocent, amelyet ennyi alapján bátran merek ajánlani mindenkinek, aki szereti a lassú krimiket és thrillereket, illetve Gyllenhaal nagy kedvelői. Nekik bizonyosan tetszeni fog a végeredmény. Kíváncsian várom, mit hoz a folytatás, és merre tart a történet.