Új, heti rendszerességgel visszatérő rovatunkban szeretnénk nektek tippeket adni azzal kapcsolatban - mint filmrajongók a filmrajongóknak -, hogy mi kerüljön be esténként a "lejátszóba". Sorozat vagy film, kultklasszikus vagy trash, régi és új - itt bizony jöhet bármi. A legutóbbi gyűjtőcikkünkben többek között olyan alkotásokról olvashattatok, mint az Egy házasság helyzete, az Upload és a Délidő. Alább pedig elolvashatjátok, hogy az elmúlt hét folyamán miket néztünk.
Török Tamás - Beszélnünk kell Kevinről (We Need to Talk About Kevin) (2011)
Nem mostani darab Lynne Ramsay filmje, ami egy család, de főleg egy anya és gyermeke nem éppen gyümölcsöző, annál inkább tragikus kapcsolatát mutatja be. Az anyai szeretet az egyik legtisztább, és sokunk számára egy teljesen magától értetődő dolog, a Beszélnünk kell Kevinről főhősnője, Eva (Tilda Swinton) azonban bármennyire is igyekszik, mégsem tudja beteljesíteni anyai szerepét. Arról lenne szó egyszerűen, hogy ne szeretné saját gyermekét, Kevint (Ezra Miller)? Ramsay filmje szerencsére nemcsak a fiúval, hanem számos, borzasztóan fontos és kényes témával kapcsolatban invitálja párbeszédre a nézőket. Ennek eredménye egy minden percében nyomasztó, fájdalmas filmélmény, ahol Kevin háborgó, látszatra dekódolhatatlan személyisége végül egy felfoghatatlan tettben teljesedik ki. Nemcsak családi dráma, hanem korlelet az emberi esendőségről, egy nőről, aki egy örök életen át viselni fogja és megvetés tárgya lesz fia szörnytette - vagy épp saját kudarca - miatt. Ha a teljesség hiánya nélkül, de egy elgondolkodtató képet kapunk arról, hogyan is válik valakiből nárcisztikus szociopata - s talán mindannyiunknak van egy kis felelőssége abban, hogy ezt megelőzzük.
Péter Zsombor - Dark (2017 -)
Régóta halogattam ennek a sorozatnak a megtekintését, noha csak jókat hallottam róla. Afféle német Stranger Thingsként harangozták be, de sok köze nincs hozzá, sőt erre inkább illene a "strangest" jelző. Szinte lehetetlen róla spoilermentesen beszélni, de a lényeg, hogy a sztori az időutazás köré épül. Szépen fokozatosan fedi fel a kártyáit, de csak egyre inkább összezavar (jó értelemben). A karakterek igazi célját számos esetben fedi homály, folyamatosan érkeznek az újabb szálak, idővonalak és bizony könnyű elveszni ebben az útvesztőben. Ha az időparadoxonokat nézzük, könnyen lehet rajta fogást találni és rásütni, hogy ennek szimplán nincs értelme, de az atmoszféra, a komplex cselekmény, a zseniális zenék és a sci-fi noir kivitelezés gondoskodik róla, hogy a részévé akarjunk válni ennek a furcsa kalandnak. Hamarosan érkezik a harmadik, egyben befejező évad és őszintén remélem, hogy nem fog összeroppanni a saját súlya alatt, mert a Darkhoz fogható élményt nagyon kevés sorozat tud nyújtani.
Fonyódi Noémi - Z világháború (World War Z) (2013) / Containment (2016)
Csúfosan bevallom, hogy engem is elkapott a "nézzünk vírusos filmet és sorozatokat" ha már úgy is karanténban vagyunk. Úgyhogy ezen a héten bizony lecsúszott a World War Z, ami lássuk be, az utóbbi évek egyik legjobbja lett a zsánerben, abszolút kötelező darab és különben is sokkal izgalmasabb, mint a Fertőzés. (Ráadásul, ha Brad Pitt és Matt Damon között kell választani mindenképp előbbi.) Az eljön a világ vége tematikát csak akkor szeretem fogyasztani, ha a Föld maga szeretné kinyírni az emberiséget és nem zombik, meg egyéb rothadó dolgok, de itt mégis annyira működik az egész sztori. Végig megvan a feszültség. Oké, van jump scare, de nem csak azzal van teletömve a teljes játékidő és a karakterekért és őszintén lehet aggódni, mert kedvelhetőek és nem csak papírmasék, akik rohangálnak jobbról balra. Sorozatfronton érdemes csekkolni a The CW egy évadot megélt csodáját, a Containmentet, amiben a vírus sokkal pusztítóbb és úgy kapják el időben, hogy egy teljes városrészt hermetikusan lezárnak. Szó szerint senki se ki, se be. Ezalatt azt értjük, hogy aki a karanténba helyezett kórházban dolgozik éppen, az ott ragad, nem mehet haza, mindenki ott alszik és úgy oldja meg az életét, ahogy tudja. Persze ez egy nagyon szélsőséges szituáció, de érdekes látni, hogy mindig lehet rosszabb. A főszerepben Chris Wood (Vámpírnaplók, Supergirl) látható, aki egy zsarut alakít és a kerítés rosszabbik oldalán találja magát. Ebben a kilátástalan helyzetben igyekszik fenntartani a rendet és kénytelen versenyt futni az idővel, hogy előbb legyen meg az ellenszer, minthogy az elzártak elveszítsék megmaradt emberségüket. Mivel mégiscsak egy The CW produkcióról van szó, senki ne várjon nagy mélységet, de egyszeri szórakozásnak bőven belefér a 13 rész.
Hegedűs Attila - Sikoly 2-4. (Scream) (1997-2011)
Ugyanakkora lelkesedéssel csaptam bele a maradék három Sikoly-filmbe, mint amilyennel befejeztem a 1996-os első részt (és amúgy sokunknak jó hír, hogy többek között Neve Campbell is visszatérhet a készülő ötödik moziban). És ha nem is teljes mértékben, de abszolúte jól szórakoztam ezekkel a darabokkal is. A '97-es második film habár egy az egyben lemásolta az elsőt, és maga a végkifejlet nem is működik annyira jól, mint ott, a karakterek, a misztikumépítés és a meta-poénok még mindig elviszik a hátán az egészet. Ugyanez igaz a harmadik részre (2000) is: a gyilkos leleplezése hagy némi kívánnivalót maga után, de minden más elem csúcsminőség. Aztán egy 11 éves kihagyás után újra összeálltak a készítők és a színészek, hogy mozikba küldjék a negyedik alkotást, amiről nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy egy hajszállal maradt csak el az ikonikus elsőtől. Pontos rendezés, zseniális karakterek és alakítások, önnön magát (is) kijátszó felépített struktúra, valamint poénok és még a gyilkos kiléte is helytálló. A Sikoly első és negyedik része fenomenálisak, a második és harmadik felvonás pedig abszolúte élvezhető meta-horrorfilmek lettek - ne hagyjátok ki egyiket sem!
Gaál Alexander - Rick és Morty (Rick and Morty) (2013-)
Bár jómagam hiszek benne, hogy a jó munkához idő kell, így sem vagyok feltétlen boldog amiatt, hogy konkrétan évek telnek el két Rick és Morty évad között. A számomra kissé felemás szájízt hagyó harmadik szezon után kissé félve kezdtem bele nemrég a tavaly novemberben kezdődött negyedik etapba, hiszen egyes vélemények nem igazán voltak elragadtatva tőle. Nagy meglepetésemre azonban az első három résznek nemhogy sikerült visszahoznia azt a fajta őrült zsenialitást, amiért anno én is beleszerettem ebbe a sorozatba, de végre megint az a fajta légkör lengi körül, melyre utoljára talán a második évadban volt példa. Noha messze van még az évad vége, megmerem kockáztatni, hogy a harmadik epizód csavart csavarra halmozó forgatókönyvét nehéz lesz überelni, viszont végső soron nem a Rick és Mortyról lenne szó, ha az írók a későbbiekben nem kontráznának rá erre egy még ennél is agyzsibbasztóbb, ám zseniálisan kivitelezett marhasággal.
Pavlics Tamás - Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra (Don't F**k With Cats) (2019)
Nem mondhatnám, hogy unatkoztam film és sorozat ügyileg az elmúlt héten. Egyrészről harmadik hetében járok a James Bond-maratonomnak Timothy Dalton és Pierce Brosnan filmjeit kimaxolva és csak éppen hogy belekezdve a Daniel Craig-érába (Casino Royale). Emellett elkezdtem kicsit jobban beleásni magam a régi ikonok filmográfiájába és Montgomery Clift volt az első kiszemelt, akinek a Termini pályaudvar és A légihíd című filmjeit pótoltam egyelőre, és már be van készítve a Vörös folyó John Wayne-nel, a Meggyónom Alfred Hitchcocktól, valamint Clift egyik leghíresebb alakítása, a Most és mindörökké. Netflixen pedig a skandináv Ragnarököt pótoltam, amelynek csak a rövidsége bosszantott, mintha csak éppen elkezdődött volna az egész, aztán az utolsó pillanatban a képbe jött a Don't F**k With Cats című három részes dokumentumfilm, amelyet egyhuzamban daráltam le. Régóta szemeztem vele és jobban földhöz vágott, mint a Tiger King, igaz teljesen más módon. Az elmúlt évek egyik legfordulatosabb és legsokkolóbb krimi-thrillere, amiben tényleg az a legborzasztóbb, hogy az élet írta, amelyben szörnyű állatkínzásokból eljutunk egy országokon és a web bugyrain átívelő izgalmas hajtóvadászatba, miközben - ha csak finoman is, de - a kommenthuszárok, az internet népének a felelőssége is megkérdőjeleződik. A macska rúgja meg!
Szabó Dániel "Szada" - Az utolsó műszak (End of Watch) (2012)
Jake Gyllenhaal és Michael Pena összeszokott rendőrtiszteket alakítanak, akik beletenyerelnek egy hatókörükön kívül eső drogkartell tevékenységébe, s így célpontokká válnak. A történetüket bemutató David Ayer olyan filmeket jegyzett forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként az igazságszolgáltatásra fókuszálva, mint a Kiképzés, a Dark Blue, a S.W.A.T., Az utca királyai, a Szabotázs és a Bright, azonban Az utolsó műszakot több tényező miatt is ki kell emelnem a listából. Egyrészt a kézi kamerás felvételek adnak egyfajta rendőr-reality hangulatot a filmnek, amely így még földhözragadtabb, még jobban kiemeli a járőrök szélmalomharcát a bűnözéssel és még könnyebben elfelejteti a nézőjével, hogy nem valódi eseményeket lát (hasonló az 1989-ben indult és máig tartó Zsaruk című sorozathoz). Másrészt Gyllenhaal és Pena kettőse fenomenális: nem csupán a kettejük közötti kémia működik hibátlanul, de a marhulásaik, az élet dolgaira való reagálásaik és az egymás iránti elköteleződésük egyaránt pazar pillanatokat eredményeznek. Harmadrészt a mellékszerepre kárhoztatott Anna Kendrick újfent imádni való (ismerek egy Puliwood-szerkesztőt, aki ennek a sornak valószínűleg nagyon örül). Nem könnyű darab, de érdemes kitartani mellette, mert meghálálja a rá szánt időt.
Kátai Levente - Westworld (2016-)
Elhatározott tervezettséggel befejeztem a Westworld megmaradt részeit, amik még a harmadik évad végén árválkodtak, majd elérkezett a szokásos nézőtársakkal való kibeszélés, ami az első két évad vége utáni teória gyártástól eltérően ebben az esetben hatalmas fejcsóválásba csapott át. Valahogy senkinek sem akart összeállni ez a szezon, és számomra is kifejezetten nagy csalódás, hogy az első néhány ígéretes epizód ellenére a szezon szépen lassan kifingott. És valóban ez a legtalálóbb szó a Westworld harmadik évadára, hiszen nem is az utolsó epizódban durrant ki a lufi, hanem már epizódról epizódra vált egyre erőtlenebbé és hatástalanabbá, és vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a készítők a régi karakterekkel nem tudnak mit kezdeni és a régi Westworld helyszín hiánya is rányomta a bélyeget. Kár érte, kiváló ügynök volt.
És Ti mit néztetek mostanában? Várjuk a beszámolókat!