Hirdetés

Szerkesztőségi körkérdés: meghatározó női karakterek

|

Nőnap alkalmából arra kértük szerkesztőségünk tagjait, hogy nevezzenek meg egy filmes vagy sorozatos női szereplőt, aki számukra meghatározó, emlékezetes.

Hirdetés

Pár éve egy toplista keretében összeszedtük a filmvilág legkeményebb hősnőit, amelyben felvonultattunk olyan ikonikus neveket, mint Sarah Connor, Ellen Ripley, Beatrix Kiddo, Trinity vagy Wonder Woman. Annak a cikknek egyfajta szellemi örököseként, a nőnap megkoronázásaként hoztuk most össze az aktuális szerkesztőségi gyűjteményt, amelyben csapattagjaink kiválasztottak egy szereplőt személyes élményeiket, benyomásaikat és meglátásaikat segítségül hívva. 

Hirdetés

Kérdés: ki számodra a(z egyik) legemlékezetesebb, legmeghatározóbb filmes vagy sorozatos női karakter?

Szabó "Szada" Dániel - Belle (A szépség és a szörnyeteg/Beauty and the Beast)

Már egészen fiatalon elvarázsolt Belle személyisége, pontosabban szólva magamra ismertem benne. Magának való, a családját végtelenül szerető, fantáziavilágokat látogató és könyveket faló fiatal, akire a társadalom ujjal mutogat, mert eltér az általuk megszabott normáktól. De A szépség és a szörnyeteg nem csupán a karakter e jellemvonásait tárta elénk, hiszen komoly szerepet kap bátorsága, kitartása, önfeláldozása, jósága, gondoskodása és a szeretete is, ráadásul mindezeket egy kilátástalan, boldogsággal alig kecsegtető helyzetben mutatja meg magából, amely még nagyobb testi-lelki erőt kíván meg, ezáltal még jobban tiszteltem. Eleinte legfőképpen az említett tulajdonságok miatt volt számomra meghatározó Belle, majd a feleségem megismerésével új meglátásba kerültek a dolgok: kicsit a szörnyeteg képébe képzeltem magam, és rájöttem, hogy megtaláltam a saját Belle-met, aki megváltott, mint mesebeli verziója az elcsúfított herceget.

Péter Zsombor - Carolyn hercegnő/Princess Carolyn (BoJack Horseman)

Sokáig agyaltam, hogy ki legyen a választottam, végül a kedvenc sorozatomban találtam meg az ideális alanyt, aki nem mellesleg egy antropomorf macskanő és egyben a főhős menedzsere. Igazi sztahanovista, de a túltelített menetrendje ellenére is mindig van egy perce, ha éppen BoJack hallgatóságra vágyik, netán gatyába kell rázni az önsajnálatban lubickoló ügyfelet. Számtalanszor átgázolt rajta az élet, rengeteg sérelmet kellett lenyelnie, ő mégis képes a talpára esni, még ha az olykor nagyon fáj is. Mindenki terhét hajlamos a vállán cipelni, holott megvan a saját élete és problémái. Egyedi stílusa, természete, áldozathozatalai teszik igazán szerethetővé és végtelenül emberivé. Az Amelia Earhart sztori vagy a Ruthie című epizód mutatja be ezt legjobban, s mint mindenki, ő is csak boldog szeretne lenni. És mennyire jól esik, amikor végre annak láthatjuk!

Pavlics Tamás - Hermione Granger (Harry Potter-sorozat)

Sokat gondolkoztam a számomra legjobb, avagy hozzám legközelebb álló női karakteren. És akármennyire meghatározó filmek is voltak számomra már egész fiatalon az olyan alkotások, mint a Terminátor, vagy a Star Warsok, ezek mindegyikében kemény nők, harcos amazonok szerepeltek. Hermione Grangerre azért is esett a választásom, mert egyrészt a könyvek miatt kicsit vele is nőttem fel, másrészt pedig ő gyökeresen eltér ezektől. És Emma Watson finoman fogalmazva sem egy tehetséges színésznő és a 8 film alatt sokszor birkózik is a szereppel, mégis az első perctől kezdve remekül áll neki a tudálékos kis boszorkány figurája. J.K. Rowling az elmúlt évtizedek egyik legjobb női példaképét állítja fiatalok és idősebbek számára: eszes, intelligens, aki barátaiért a legvégsőkig elmegy, de ha kell, belátja (igaz, nehezen), hogy a tudása véges.

Kovács Gergő - Lagertha (Vikingek/Vikings)

Méltatlan lenne azzal a felütéssel írni Lagertháról, hogy ő volt Ragnar Lothbrok első felesége, mert ennél nem csupán a legenda szerint, de az eme bekezdés alapjaként szolgáló Vikingekben is sokkalta több volt. A Katheryn Winnick által csodálatosan megformált karakter már egészen fiatalon belecsöppent a harcba, majd folytatta férje oldalán is, együtt portyázva a viking seregekkel. A csatákban mindig az első sorban várja az ellenséget, emiatt pedig méltán lett a legismertebb, mély tisztelettel és csodálattal övezett harcos szűz, aki ráadásul anyaként is helytállt. Amennyiben szükséges, bármikor habozás nélkül pajzsot ragad, de a csatatéren nem egyedül a kiváló harctudása, hanem az ezzel párosult intellektusa és ravaszsága teszi legyőzhetetlen ellenféllé. Ha valaki megkérdezné, milyen lehetett egy igazi viking nő, rögtön Lagertha képe villanna be a szemem előtt.

Milány Botond - Nora Durst (A hátrahagyottak/The Leftovers)

Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy kire essen a választásom, mert bár rengeteg erős női karaktert ismerünk, nekem azonnal az HBO méltatlanul kevéssé ismert, ám annál inkább zseniális, és kultikus sorozatának Nora Durst-je ugrott be. A kívül keménynek tűnő, de belül teljesen összetört, és mindent elvesztett nő az egyik legkomplexebb történettel rendelkezik a szériában, de mit sem ért volna mindez Carrie Coon játéka nélkül, aki valósággal brillírozik a szerepben. Lehengerlő és őszinte alakítással prezentálta egy karakter küzdelmeit a gyásszal és a feldolgozással, ennek köszönhetően pedig teljes mértékben átérezhető nem mindennapi drámája.

Hegyi Balázs - Marla Singer (Harcosok klubja/Fight Club)

A nő, aki irritál. A nő, aki ellenállhatatlan. A nő, aki a hererákosok klubjában találja meg a lelki békéjét. Egyszerre élősködő és áldozat. Marla Singer már csak azért is érdekes személy, mert képes volt egy olyan férfi után futni, aki szemlátomást tárgyként tekintett rá. Ennek ellenére semmi (na jó, csak majdnem semmi) sem tántorította el, hogy Tyler lepusztult és roskadozó elefántcsonttornyában töltsön sok-sok éjszakát. Marla karaktere rengeteg ellentétet hordoz magában. Pontosabban ő maga az ellentét. Egyrészt láthatjuk, amint megalkuvás nélkül harcol a terápiákért, ugyanakkor ott rejtőzik a cigarettafüst mögött a szeretet és a törődés minden formájától megfosztott nő, akit csak sajnálni lehet. A Narrátor önmagára találásában szintén hatalmas szerepe volt, így valahol nem csak terápiásként, de terapeutaként is tekinthetünk rá. Minden megszólalása aranyat ér, és erre az egyik legjobb példa egy szex után elejtett kommentje: "Te jó ég, alsó tagozat óta nem keféltem ilyen jót!"

Hegedűs Attila - Cameron Howe (CTRL nélkül/Halt and Catch Fire)

A sorozattörténelem egyik méltatlanul kevés figyelmet kapó gyöngyszeme az AMC saját gyártású üdvöskéje, a Halt and Catch Fire. A programozásról és az internet megszületéséről szóló sorozat sokakat elriasztott az elsőre túlzottan szakmainak ható stílusával, ami borzasztó nagy gond. Egyrészt amiatt, mert szó sincs erről (minden tökéletesen érthető még az olyanfajta laikus számára is, mint én), másrészt pedig mert ebben a sorozatban bukkan fel minden idők egyik legemlékezetesebb női karaktere, Cameron Howe. Az imádni valóan tehetséges és pofátlanul gyönyörű Mackenzie Davis fantasztikus alakításának lehetünk szemtanúi Cameron figuráján keresztül, aki nem pusztán szembemegy mindenféle és fajta szabállyal, de módfelett talpraesett és rafinált is. Nem kezd el ujjal mutogatni a férfiakra, meg fröcsögni különféle feminista maszlagokat, hanem tud és tesz is azért, hogy nevet vívjon ki magának. Az pedig már csak hab a tortán, hogy elképesztő történetet és személyiséget sikerült neki írni, minden megmozdulása és mondata aranyat ér.

Fonyódi Noémi - Gretchen Carlson (Botrány/Bombshell)

Erről a sztoriról nem éppen a film a legjobb, mert a sorozat százszor jobban sikerült, de mégis itt kerülnek középpontba a hölgyek és amit Nicole Kidman összehozott Gretchen Carlsonként az fenomenális. Nem mondom, hogy minden tekintetben Carlson a szívem csücske, de ő kiállt a rendszer ellen és saját magáért. Jogosan tette fel a kérdést, hogy csak azért, mert nő vagyok, muszáj elviselni, ahogy egy eszközként kezelnek? Hogy a siker érdekében mindent el kell viselni a férfiaktól? Megalázták, átgyalogoltak rajta, csak azért, mert a felette álló férfiak tudták, hogy ambiciózus. Kihasználták, mert meg volt a hatalmuk, mert történetesen nőnek született. Carlson kitartóan végig vitte a saját ügyét és példa volt rengeteg nő számára, hogy ki lehet mondani azt, elég. Egy ponton nem kell tovább annak a média világának a szabályai szerint játszani, amit férfiak még az '50-es években kitaláltak. Egy ponton igen is ugyanolyan lehetőségek és elvárások járnak a nőknek, mint a férfiaknak. Az általam szeretett Hollywood egy régmúlt és romlott rendszer alapján működik, éppen ideje, hogy megváltozzon.

Török Tamás - Louise Banks (Érkezés/Arrival)

Lehet, hogy csal az emlékezetem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy Denis Villeneuve Érkezéséről már több apropó okán is áradoztam a szerkesztőségi cikkekben. Most pedig újfent itt az ideje, hiszen a film nem csak egy szívbe markoló történetet vitt vászonra, de azt egy felejthetetlen női főszereplővel tette. Louise Banks nyelvészként csöppen az emberiség első földöntúli kapcsolatfelvételének az eseményeibe, a film viszont elsősorban nem sci-fiként, hanem drámaként fejti ki hatását. Úgy mesél az anyaságról, hogy szinte csak körbeírja azt, annak gyönyörű terhe és minden csodája viszont mégis áthatja a cselekményt - nem leíró jelenetek által, hanem Louise karakterének formájában. Ugyan egy női figura közel sem csak az anyai szerepvállalásban merül ki, de az Érkezés megmutatja, hogy ez a fajta szeretet és kapocs olyan erővel ruházhat fel egy filmet, mint amivel a legösszetettebben megírt motivációs hálók is csak nagyon nehezen. Amy Adams sallangmentes, szenzációs alakítása pedig elengedhetetlen volt mindehhez.

Kónya Sándor - Jackie Brown (Jackie Brown)

Tarantino egyik kevésbé kultiváltabb filmjének főhőse már csak azért is az egyik kedvenc filmes női karakterem, mert annyira eltér a későbbi QT-féle seggberúgó figuráktól és mert egyértelműen újabb iterációját adja a megszokott vagány és erős női karaktereknek. A Pam Grier által megformált Jackie persze ugyanolyan kemény, mint mondjuk később a Menyasszony, ám mégis, a földhözragadtsága emeli ki a fősodorból. Jackie szívós, ám mégis retteg, félelme pedig abból fakad, hogy középkorú nőként esetleg elveszíthet mindent, amit valaha nagy nehezen összeszedett - sikere, küzdelme pedig ebből fakadóan még inspirálóbb és izgalmasabb. Imádom, hogy a film során egyszerre láthatjuk őt eltökéltnek, gyengének és összetörtnek, valamint badass blaxploitation-hősnőnek, aki teljesen más, mint Coffy és társai, mégis, tagadhatatlanul egy tőről fakadnak. Tarantino itt járt a legközelebb ahhoz, hogy egy valószerű figurát alkosson meg, és hogy imádnivaló popkult-ikonok helyett érző-vérző, elhízástól és kudarctól félő, sebzett jellemet hozzon létre.

Buzsik Turner Kriszti - Lydia (Beetlejuice)

Nem a szó szoros értelmében, filmtörténetileg meghatározó, inkább az én életemben játszott nagy szerepet a Winona Ryder alakította Lydia. Tim Burton rajongójaként mindig vonzottak a különcnek látszó, de számtalan belső értékkel rendelkező karakterek. A Beetlejuice őrületében ő az, aki elsőre talán elutasítónak és furának tűnik, de ő képes egyedül elég nyitottsággal állni a világ és az ismeretlen felé ahhoz, hogy szellemekkel barátkozzon. A kapitalizmus, a hírnév hajhászása és a kirekesztés ellenében megérti a halottakat, mert ő is azt érzi, nem e világra való, miközben sokkal több emberség szorult belé, mint a családja többi tagjába. Lydia arra tanított engem, hogy nem kell félni a váratlantól, és olyan helyeken, olyan időkben lelhetünk barátokra, amiket nem is gondolnánk. És mivel hozzá hasonlóan régebben rendre méregettek, bírálták az ízlésem és sokáig nem találtam a helyem, nagyon együtt éreztem vele, de tudtam, hogy a külsőm ellenére, ha kedves vagyok, empatikus és kitartó, akkor eljön majd az én időm is.

Kátai Levente - Dr. Elliot Reid (Dokik/Scrubs)

A Dokik alapjáraton az életem egyik legmeghatározóbb sorozata, amelyben minden karakter olyan jellemfejlődésen megy keresztül az évadok alatt, hogy az első és utolsó részeket összevetve alig ismerni rájuk. Emiatt a felnövéstörténet aspektus miatt vált egyik legmeghatározóbb női szereplővé számomra, ahogy végig nézhettem, hogy az évek és a kihívások hogyan formálnak egy elkényeztetett, hercegnő mentalitású kislányból egy magabiztos, nőies, megbízható, de kedvességét és báját megőrző karaktert, aki maga is olyan mentorfigurává érett az idők folyamán, akikhez azelőtt minden problémájával fordult.

Goretity Dániel - Tracy McConnell/Az Anya (Így jártam anyátokkal/How I Met Your Mother)

Ha egy pozitívumot mindenképp ki kellene emelni minden Így jártam anyátokkal rajongónak a sorozat záró évadjából, az vélhetően mindenkinél egyöntetűen az anya, vagyis Tracy McConnell karaktere lenne. Az akkor még leginkább az "Egyszer" című színdarabból ismerős Cristin Milioti a legelső pillanattól kezdve egy tünemény karaktert keltett életre a képernyőkön, tele élettel, tehetséggel, empátiával - no meg persze számtalan dilinyós szokással. Ha valakire, rá tényleg érdemes volt várni 8 évadot és könnyűszerrel megugrotta az alapvetően is eléggé magasra tett elvárásokat a titokzatos anya személyét illetően. Az írók egy elég tragikus múltat írtak Milioti karakterének, amit neki is fel kellett dolgoznia, hogy Tedhez hasonlóan végre boldogságra leljen. Az évad egyik-ha-nem legjobb epizódja, az "Így járt anyátok velem" kerít erre sort, amelynek lezárása a "La Vie En Rose" ukulelés feldolgozásával Tracy és Cristin Milioti is örök életre beleírta magát a rajongók emlékeibe. Pontosan úgy, mint a muffinos dalocskája vagy az ominózus, esernyő alatti legelső beszélgetése Teddel.

Ezek voltak a mi választásaink, és ti melyik filmes vagy sorozatos karaktert választanátok?

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.