Hollywoodot gyakran éri az a vád, hogy kifogyott a kreativitásból, kevés az igazi tehetség és így tovább. Ez részben igaz, de ne együk olyan forrón azt a bizonyos kását. A filmtörténelemnek számos olyan alakja volt, illetve szerencsére van is, akik megmutatták, hogy miként lehet valaki multifunkcionális, azaz egyszerre állja meg a helyét a kamera előtt és mögött is. Belőlük csemegézünk most a teljesség igénye nélkül.
Ben Affleck
Idővel nagyon megszerettem ezt a bájgúnárt. Ez a szimpatizálás pedig 2007-ben kezdődött, amikor Affleck a zseniális Hideg nyomon rendezőjeként megmutatta, hogy mit tud a kamera másik oldalán. Aztán jött a Tolvajok városa, végül az Argo-akció és úgy tűnt, hogy emberünk nem tud hibázni. Sajnos tud, mert Az éjszaka törvénye annyira nem ütött nagyot, de egyelőre nem panaszkodom. Színészként is összeszedte magát, legutoljára a The Tender Barban láthattuk, amiért befigyelhet neki egy mellékszereplői Oscar-jelölés.
Charles Chaplin
A filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, néma és hangosfilmjei egyaránt hatalmas sikereket arattak. Mondanom sem kell, hogy ő sem csak színészkedésből élt. Legismertebb műveit (Modern idők, A diktátor, Aranyláz) ő rendezte és írta is, de vágóként és zeneszerzőként sem volt rest dolgozni. Valami ilyesmire mondják, hogy zseni?
Clint Eastwood
Eastwoodot sosem kedveltem túlzottan színészként. Persze a westernjeit szeretem, a karaktere legendás, Piszkos Harry szintén hatalmas figura, de nálam ő rendezőként ért fel a csúcsra. Producerként és zeneszerzőként is dolgozott filmeken, úgyhogy a sokszínűsége nem vonható kétségbe. Voltak baklövései, és a legutóbbi alkotásaival sem öregbíti túlzottan a hírnevét, de aki 90 évesen csinál egy Richard Jewell balladáját, vagy olyan műveket dirigál, mint a Gran Torino, a Millió dolláros bébi vagy a Titokzatos folyó, arra nem tudok mást mondani, minthogy legenda.
George Clooney
Az Afflecknél említett The Tender Bar történetesen Clooney legújabb rendezése, és bár a film nekem elég felejtősre sikeredett, alapvetően egy kedves darab. Rendezőként a korábbi munkát kell megemlíteni, úgy mint az Egy veszedelmes elme vallomásai, a Jó estét, jó szerencsét és A hatalom árnyékában, melyek mind szenzációs filmek. Nem hiába Clooney az egyetlen, aki büszkélkedhet egyszerre színészi, produceri, rendezői és írói Oscar-jelöléssel is.
Kenneth Branagh
Napjaink egyik legaktívabb színésze, rendezője. Pályája a 80-as években indult és 89-ben már bemutatkozott direktorként az V. Henrikkel, amiért legjobb színészi és legjobb rendezői Oscarra is jelölték. A királydrámák a specialitása, de nem fél a műfajváltástól sem. Persze lőtt már ő is mellé, legutóbb az Artemis Fowl volt irgalmatlan nagy bukta, de idén két művét is láthatjuk a mozikban. A Belfast című önéletrajzi ihletésű dráma az idei Oscar egyik favoritja, illetve a régóta tolódó Halál a Níluson is érkezik, melyben a rendezés mellett újfent belebújik az ikonikus nyomozó, Hercule Poirot bőrébe.
Mel Gibson
Azon ritka esetek egyike, amikor Hollywood visszafogadta a tékozló fiút, bár ezt még mindig sokan ellenzik. Becsületére legyen mondva, próbálkozik tisztességgel, elsősorban akciófilmekben tűnik fel, azonban a klasszikus visszatérést pont egy rendezésének köszönheti, A fegyvertelen katona című filmnek. Legnagyobb sikerét a második rendezésének köszönheti. Természetesen a Rettenthetetlenről van szó, ami időtálló mestermű, de Gibson a brutális A passióval vagy az Apocalyptóval sem aprózta el. Rengeteg filmje készül jelenleg is, rendezőként pedig a Passió második részével, illetve a Halálos fegyver öttel bizonyíthat. Várjuk.
Orson Welles
Az ember, aki 26 évesen az Aranypolgár rendezője, társírója, producere és főszereplője volt. Azt hiszem ennyi elég is, de ezen felül is elképesztő filmográfiával rendelkezik, színészként 129, rendezőként 62 kreditje van. Rengeteg rövidfilmet írt és rendezett, de olyan klasszikus film-noir mesterművel is büszkélkedhet, mint A gonosz érintése.
Robert Redford
Ikonikus filmes, időtlen idők óta a szakmában van, rengeteget producerkedik, de természetesen a színészet és a rendezés az ő igazi terepe. Rögtön az első direktori munkájáért (Átlagemberek) megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscart, amit azért nem sokan mondhatnak el magukról. Legutoljára a 2012-es A hallgatás szabályát dirigálta, de nem aratott vele osztatlan sikert, ettől függetlenül ő az egyik utolsó élő legendája Hollywoodnak.
Ron Howard
Őt leginkább rendezőként ismerik a filmkedvelők. Pedig több mint 80 szerepe van színészként, igaz ebből elég sok a sorozat, de akkor is emberes teljesítmény. Moziban leginkább a 70-es, 80-as években láthattunk és rendezőként elég rapszodikus teljesítményt nyújt, de amíg olyan filmeket készít, mint a Hajsza a győzelemért, a Frost/Nixon vagy az Egy csodálatos elme, addig elnézzük neki a kilengéseket. Nem tervezi, hogy leállna a munkával, jelenleg is öt bejelentett filmje készül.
Woody Allen
Remélem senkinek sem kell bemutatnom Allen bácsit, aki kortalan és szinte minden évben futószalagon gyártja a filmeket. Műveit írja és rendezi is, de a főszerepet is elég gyakran elvállalja, bár manapság már nem nagyon áll a kamera elé. Rengeteg remekműve van, persze sok gyengébb darab is, de ami inkább bosszantó, hogy a 2013-as Blue Jasmine óta nem készített igazán emlékezetes darabot. Szerencsére katasztrofálisat sem, de mintha leragadt volna a korrekt zsánerprodukcióknál. Attól még vitathatatlanul nagy alakja ő Hollywoodnak.
+1 Greta Gerwig
A legfiatalabb alany a listán, de valamilyen szinten muszáj megemlíteni. Ő továbbra is színésznőként dolgozik többet, már több mint 40 színészi kreditje van, ám rendezőként, eddigi két filmjével abszolút letette a névjegyét. A Lady Bird és a Kisasszonyok is szuper lett, legközelebb pedig az igen érdekesnek tűnő Barbie mozit dirigálja. Reméljük ott is ki tud találni valamit, ami miatt nem volt hiba megelőlegezni neki a bizalmat.
