Becky - Kritika

|

Ha mindig is tudni szeretted volna, milyen lenne egy 18+-os Reszkessetek, betörők!, nem kell tovább keresned.

Nyilvánvalóan már többfajta, felnőtteknek szóló Reszkessetek, betörők!-féle film is napvilágot látott - többek között a Better Watch Out -, de egy Beckyhez hasonló nem volt eddig. Nem pusztán amiatt, mert nagyban változtatott az alapfelálláson, hanem elsősorban azért (ami hallatán sokan joggal felvonják majd a szemöldöküket), mert komolyan vette magát és nem félt az erőszakhoz nyúlni. Ezáltal borzasztó furcsa elegyet alkot a Becky, de pontosan ez teszi annyira kiemelkedővé és emlékezetessé is. Természetesen nem fog mindenkinek az ínyére lenni (főleg, akik nem szimpatizálnak majd a túlzó erőszak-ábrázolásával), de akik szeretik a különc filmeket, a Beckyvel egyáltalán nem fognak mellé lőni.

Hirdetés

Már a kritika legelején érdemes azt leszögezni, hogy maga a film egészen más hangulatot és stílust képvisel, mint a belőle összevágott hivatalos előzetes. Az utóbbi egy teljesen más hangvételt üt meg, amely alapján egy vicceskedő, mindenből poént csináló groteszk vígjátéknak tűnt, semmi többnek. Ezzel szemben mindennek az ellentéte lett a kész film, hiszen a teljes játékidő alatt (másfél óra mindössze), ha három poén van, akkor sokat mondtam. Lesznek vicces jelenetek persze, de nem ezeken van a hangsúly. Sokkal komolyabb az egésznek az összképe - ha lehet ezt így mondani, akkor földhözragadtabb, emberibb. Pontosan emiatt, még ha az előzetes nem is jött be, egy esélyt mindenképp megérdemel a film.

A történet szerint a tizenhárom éves címszereplő Becky nem képes kitörni a gyászból. Egy éve elhunyt édesanyja emléke ugyanolyan erővel nyomja rá bélyegét mindennapjaira. Ezt látva, apja, Jeff elviszi őt tóparti házukhoz egy hétvégére, ám a lány csak ilyenkor tudja meg, hogy a férfi újra megházasodik. Dühében otthagyja a házat (és a megérkezett mostohaanyját is), és lemegy a stéghez gondolkodni. Ez volt a szerencséje, hiszen a házba négy szökött, szélsőjobbos fegyenc tör, és túszul ejtik a családot, miközben egy különleges szimbólumú kulcsot keresnek. Becky ezt látva, nem habozik: a családja kiszabadítására indul, ennek érdekében pedig minden eszközt bevet, a végletekig is elmenve.

Már ennyiből is tisztán kirajzolódik, hogy a Becky mindössze az alapkoncepciót (kisgyerek elintézi a betörőket) vette át Chris Columbus Reszkessetek, betörők! filmjéből. Minden mást pedig kedvére megváltoztatott. Nem karácsonykor játszódik, hanem tavasszal; nem tolvajok jelennek meg, hanem szökött fegyencek; és nincsenek elbagatellizálva, meg poénra véve a "csapdák", hanem a nyers, véres erőszakot láthatjuk. Az igazán falsúlyos motívum pedig kétséget kirázóan az utóbbi téma. A hosszú évek alatt láthattunk már kellőképp véres és brutális jeleneteket a mozik vásznain (meg otthon a képernyőkön is), és ha a Becky nem is újít ebben a témában, ábrázolás és kontextus szintjén igencsak eltér a hasonszőrű filmektől.

Az a tény, hogy egy ténylegesen tizenéves lány sorra legyilkolja a szökött fegyenceket, és teszi ezt olyan eszközökkel, mint színes ceruza vagy vonalzó, roppant mód ránehezedik a nézőre. Míg egy John Wick-film esetében már-már elvárjuk és többet akarunk látni ilyen szépen megkoreografált, véres kivégzésekből, addig a Becky elborzaszt ezekkel. Talán a minket ért rengeteg impulzus és a túlzásba vitt híradó miatt a filmbeli gyilkosságoknak érezzük a súlyát. Azt elképzelve, hogy egy általános iskola végén kallódó kislánynak ennyire erőszakos tetteket kell véghez vinnie, hogy saját és családja épségét megvédje, rettenetes érzéseket vált(hat) ki a nézőből.

És ezáltal érkeztünk el a film már sokat emlegetett pontjához, miszerint nemcsak magát, de témáját és megvalósítását is komolyan veszi. Hatalmas rizikót vállaltak ezzel a készítők, hiszen nem egy olyan alkotást említhetnénk, aminek ebbe a komolykodásba tört bele a bicskája. Leírva és olvasva furcsának tűnik ez a hangvétel, főleg a kislányos kontextust alapul véve, de végeredményben mégis működik. A film elején még valóban azt hihetjük, hogy a lázadó és gyászoló lány majd a betörők likvidálása után jó útra tér, kibékül mindenkivel és rálel a belső békéjére. Ezzel szemben szó sincs erről. Az első gyilkosságot látva biztosra vehetjük, hogy az őt ért sokkhatás és felszabaduló adrenalin elmúlása után, minden tette után felelnie kell és következményeit egy életre maga után kell vonszolnia. Nagyon merész elgondolkodás, amire a film végi utolsó jelenetsor csak még egyszer rákontráz - ezzel kiölve a nézőből a remény utolsó csíráját is.

Ehhez a komoly hangvételhez pedig nemcsak az ötletes és sodró lendületű forgatókönyv, de az ügyes színészek is maximálisan hozzájárultak. Az előzetes információk alapján sokunk Kevin Jamesre volt kíváncsi, hogy az alpári, fingós-büfögős vígjátékok után meg tudja-e mutatni a komoly ("színészi") oldalát is. A válasz pedig igen, meg tudja. Ám ez az egész beharangozott náci, szélsőjobbos beállítottság csak egy felszínes érv, hogy karaktere már az első pillanattól ellenszenves legyen, hiszen ezeknek (ideológiai és habitusi szinten) semmi jelentőségük sincs. Ennyi erővel sarlót és kalapácsot is tetoválhattak volna kopasz fejére a szívecskét mutató Sztálinnal együtt.

De mindezeken túl James egy igencsak emlékezetes gonoszt alakít. Végig higgadt, megfontolt, van terve, minden eshetőségre gondolt, és ami a leginkább szembetűnő: intelligens. Azonnal össze tudja adni a 2+2-t, levonni a feszült helyzetekben is a konzekvenciát. A színész pedig a film végéig ezt a szintet tudja hozni, és habár nem nagyon erőltette meg magát, játéka mégis helytálló és valós. Vele szemben a címszereplőt alakító Lulu Wilson az alkotás igazi gyöngyszeme. Őt már sokunk ismerheti A Hill-ház szelleméből, az Ouija: A gonosz ébredéséből vagy éppen az Annabelle-sorozatból.

A mindössze tizennégy éves Lulu Wilson eszelős játéka erősíti csak meg a film különc stílusát. Az első negyedórában, ha lehet ezt így mondani, egy teljesen átlagos, lázadó tinédzsert alakít, de ahogy halad előre a történet, Becky pedig szembesül a gyilkosságokkal, úgy változik meg a színésznő játéka is. Egyszerre egy a családjáért mindenre elszánt harcost és egy a végletekig sebezhető és törékeny kislányt alakít. Továbbá meg kell említeni a film lezárását is Wilson játékával kapcsolatban, hiszen ezen képsorok érik el azt, hogy alapjaiban változzon meg a véleményünk a karakter kapcsán. Ha Wilson így folytatja, akkor nagy jövő állhat előtte.

Mindezekkel ellentétben a Becky nem egy mestermű. Az ötletes forgatókönyv, a kreatívan felhasznált erőszak és a kiemelkedő színészi alakítások mellett lesznek szembetűnő hibái is a filmnek. A fényképezés és a vágás hol nagyszerű, hol pedig borzasztóan ügyetlen munkára vall. A film végi éjszakai jelenetek nagy részében alig látjuk, mi történik - vagy azért, mert kapkod a vágó, vagy azért, mert az operatőr nem tudja jól kezelni a fény-árnyék technikát. Emellett a sztori kapcsán is akad egy-kettő kiugróan fájó pont (például a beleerőltetett klisék vagy a hülye döntések), ám mindezek nem annyira sarkalatosak, hogy a film kárára menjenek.

 

A Becky egy megosztó film. Középút nem lesz: vagy szeretni fogják a nézők, vagy nagyon utalni. Utóbbiak leginkább az erőszak-ábrázolását fogják kiemelni negatívumként, és amíg nem kezdik el puffogtatni az obszcén és hatásvadász kifejezéseket vele kapcsolatban, addig abszolút érthető az ő álláspontjuk is. Ez az alkotás meg fogja lepni az embereket, és végig az érződik a másfél óra alatt, hogy az alkotók mindezt direkt módon akarták így. Komoly és merész hangvétele miatt egyértelműen megéri a ráfordított időt, Kevin James és Lulu Wilson játéka pedig csak megerősítik ezt. A biztosítékot roppant mód ki szeretné csapni, és ha ezt bizonyos embereknél meg tudja valósítani, akkor talán a fő célját is elérte.

Becky

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik a különc filmeket
  • Akik látni szeretnék Kevin Jamest egy komoly szerepben
  • Akiket nem zavar a komoly és merész hangvétel
Kinek Nem
  • Akik egy humoros, bohókás Reszkessetek, betörők!-re számítanak
  • Akiknek gyomra nem bírja a túlzó erőszakot
  • Kutyásoknak

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.