Az elmúlt évek legjobb hazai alkotásai többnyire az inkubátor programnak köszönhetők, melyben elsőfilmes rendezők debütálhatnak. Ilyen volt a Külön falka, a Veszélyes lehet a fagyi, a Zanox, a Larry vagy a Hat hét. Igen impozáns címek, így okkal reménykedhettünk benne, hogy az aktuális és igencsak fontos témákat boncolgató Elfogy a levegő képében hasonlóan színvonalas produkciónak örülhetünk.
Egy romániai magyar város legnívósabb középiskolájában járunk, ahol Ana (Krasznahorkai Ágnes) irodalmat tanít. A kollégái elismerik, a diákok szeretik, egy szülő mégis feljelenti, amiért egy szerinte kifogásolható filmet ajánlott a gyerekeknek. A tanárnő kiáll az igaza mellett, ami sorsfordító események lavináját indítja el.
A sztori egy 2017-ben megtörtént eseményen alapul, de a felütés nem is lehetne aktuálisabb a jelenkori oktatási helyzetben. Moldovai Katalin rendező azonban az itthoni politikai élettől függetlenül is erős felütéssel operál, mely rengeteg kérdést tesz fel. Több helyen eszembe jutott Reisz Gábor friss műve, a Magyarázat mindenre, ugyanis bizonyos elemeiben az Elfogy a levegő is hasonló tematikát követ.
Kulcsfontosságú az iskola, a tanítás, a gyermek - szülő kapcsolat és az emberek széthúzása. Ana tíz éve dolgozik az intézményben és mindig ajánlotta Agnieszka Holland Teljes napfogyatkozását, de egyfelől sosem tette kötelezővé, másrészt nem kifogásolta senki a módszereit, sőt. Most mégis kérdőre vonják, a konzervatív apa hajthatatlan és érkezik az első kulcsfontosságú kérdéskör. A szülő nehezményezi a film üzenetét, ábrázolásmódját, s érthető, hogy védené fiát, Viktort (Sándor Soma), ám a 17 esztendős srác el tudja dönteni, mit akar, még ha visszahúzódónak is tűnik.
Kettejük kapcsolatába nem igazán ásunk bele, de leszűrhető, hogy az apa a feljelentéssel inkább önnön nézeteit érvényesíti, ráerőlteti a gyerekre a saját érdeklődési körét, miközben nem veszi figyelembe a tinédzser vágyait, érdekeit. Eközben Ana büszkeségtől és igazságérzettől fűtve fellebbez a megrovás ellen, mely további vizsgálatokat eredményez. A kollégák közt továbbra is többen kiállnak mellette, mégis felkúszik a feszültség, előtör a kicsinyesség. Szó nincs róla, hogy egyoldalúan, minden tanár szentként lenne ábrázolva, ehelyett nagyon is hitelesen mutatják be a szakma szélsőségeit.
A komplett kar, illetve az iskola remekül reflektál a társadalomra, ahol a diákok az átlagpolgárok, míg az oktatók a döntéshozók. Bicskanyitogató látni, miként viszonyulnak egyesek a kialakult helyzethez és a józan gondolkodás helyett aljas módon fitogtatják hatalmukat. Ki kell emelnem az igazgatónő karakterét, aki kezdetben kiáll Anáért, de a támogatások megvonása miatt és a reputációja fenntartása érdekében fokozatosan mond le a nézeteiről és behódol a rendszernek. Persze a főhős makacssága is sok kérdőjelet hordoz magában. Nem lenne észszerűbb elfogadni a dorgálást, még ha nem is jogos és haladni tovább, mintsem szélmalomharcot folytatni egy végletekben gondolkodó vezetőséggel? Nehéz, kényelmetlen, fullasztó szituáció, amibe könnyen belebukhat az ember.
A kimért tempó ellenére a cselekmény nézeti magát és az utolsó harmadra sem fogy ki a szufla. Olyannyira, hogy a legerősebb pillanatok ehhez a szegmenshez köthetők, viszont sajnos a leggyengébbek is. Több teret lehetett volna engedni a diákoknak, a véleményüknek, Viktor szálának lezárása szörnyen drasztikus, ami cseppet sem volt megalapozva, illetve Moldovai legalább két helyen lezárhatta volna művét, mégsem tette. Az ítélethirdetés előtti kérdés a bírákhoz (egyúttal a nézőkhöz) adta magát tökéletes befejező mondatként, vagy akár az ünnepségi szavalat működhetett volna érzelmi csúcspontként, így azonban a katarzis elmaradt.
Egyfelől kicsit bosszantó, mert egy fokkal alaposabb írással most egy mesterművel lehetnénk gazdagabbak, de így sincs okunk panaszra, az Elfogy a levegő remek darab. Aktuális, fontos és dühítően pontos látlelet, mely számos témába beleás és nem fél kérdéseket feltenni. A felszínes ítélkezés, a hatalommal való visszaélés, a jövő generációjának érdekei mind górcső alá kerülnek. Ana testvérének kifakadása, a főhős és az igazgató szópárbaja, valamint az említett szavalat olyan jelenetek, melyek beleégnek az agyunkba. Nem könnyű menet, hogyan is lehetne az, ha egyszer mindenkit érint, de pont azért van szükség az ilyen filmekre, hogy a mi levegőnk kitartson.
