Hirdetés

Évadkritika: Wednesday - 1. évad

|

Csettints kétszer, dőlj hátra és élvezd ezt a sorozatot.

Hirdetés

Barry Sonnenfeld bemutatkozó rendezése, vagyis az Addams Family: A galád család - ahogy mondani szokták - igazi kult klasszikus. Charles Addams, vagyis az eredeti képregények készítője sajnos nem érhette meg ezt az 1991-es filmet, de annak összes változatásával együtt is nagy eséllyel elégedetten csettintett volna (kétszer). A két évvel későbbi folytatás is hasonlóan pozitív megítélésnek örvend - ami viszont már nem mondható el az azt követő filmekről. Az Addams Family 3: Jobb együtt, mint darabokban-t még maga Tim Curry sem tudta megmenteni, annyira életidegenre és pocsékra sikerült; a nemrégiben megjelent két animációs mozit pedig sajnálatos módon egy-egy vállrándítással el lehetett intézni. Úgyhogy egyszerre volt nehéz dolga a Wednesday sorozatnak és kapta meg a hőn áhított lehetőséget, hogy végre friss vért pumpáljon ebbe a galád családba. Végeredményben, ha nem is frisset, de vért sikerült pumpálni - szó szerint és átvitt értelemben is.

Hirdetés

Mindenekelőtt muszáj leszögezni a Wednesday kapcsán az esetleges félreértések elkerülése végett, hogy nem hiába lett ez a konkrét címe a sorozatnak. Ez a nyolc epizód Wednesday Addams történeteit mutatja be, és kevésbé a teljes Addams családét. Habár Hogyishívják kuzinon kívül majdnem mindenki felbukkan hosszabb-rövidebb ideig, ez a széria ténylegesen Szerda kisasszonyé (akinek mellesleg meg lett magyarázva a neve az egyik korai részben). A döntés persze nem véletlen: az eredeti filmek és az eredeti, 1964-től '66-ig futó sorozat egyik üde színfoltja volt ez a karakter, akinek kvázi minden mondata egy frappáns beszólás volt, mindezeket egy 8-10 éves gyerektől hallva. Így sokunk pozitívan fogadta a sorozat bejelentését, azt pedig főleg, mikor kiderült, hogy maga Tim Burton vette szárnyai alá a szériát.

Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Burton csak az első négy epizódot dirigálta le, vezető producerként végig érezni a stílusát és keze nyomát. A maradék négy részt Gandja Monteiro (Brand New Cherry Flavour, Panic) és James Marshall (Into the Badlands, Smallville) osztották fel egymás között, abszolúte igazságos alapon. Noha érezni a negyedik epizód után egy kisebb váltást - hasonlóan, mint Michael Mann esetében a Tokyo Vice-nál -, mind Monteiro, mind pedig Marshall ügyes iparosok, szépen elvégezték a munkát, szóval ilyen téren nem érhető szó a ház elejét.

A történetbe igazság szerint nem érdemes belemenni, hiszen egyfelől az alapszituáció (a már tinédzser Wednesday Addams új iskolába kerül, nevezetesen a Nevermore Academy-be) kifejtése után hamar spoilerekbe futnánk bele. Másfelől pedig ahogy a legtöbb Burton-alkotás esetében, úgy itt sem ezen van a hangsúly. A régimódinak ható, egyszerre epizodikus és egyszerre összefüggő történetmesélés láttán sokak szeme tikkelhet (főleg a mostani sorozatok modern és újszerű narratíváit tekintve), ami valamilyen szinten érthető is. A sorozat előszeretettel dobál be unásig ismert kliséket sztori szinten, és habár sokat végül ügyesen kikerül a teljes képet látva, a végén mégis keserű szájízt hagy maga után.

A keserű szájíz a Wednesday még egy igazán jelentős elemében köszön vissza, ez pedig a látvány. Ez alatt viszont csak és kizárólag a számítógépes trükköket, a CGI-t értem, hiszen maga a látványtervezés, a praktikus effektek, a berendezések, ideértve a jelmezeket és a maszkokat is mind-mind szenzációs. Érezhető Burton jelenléte és nagyon is kellett, hogy valós díszletek között (is) forgassanak, hiszen ez adja a hangulat sava-borsát. Viszont ha CGI-ra kerül a sor, akkor sajnos utat tör magának a szokásos Netflix-minőség: műanyag hatást keltő szörnyek és vizualitás, melyek tényleg kidobják a nézőt az élményből. (Személyes megjegyzés: a sorozat fő szörnyének, vagyis a Hyde-nak a műanyag kinézete lehetséges, hogy tudatos, "kreatív" döntés volt annak érdekében, hogy visszább fogják a karakter által beemelt horrorelemeket.)

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Ezen negatívumok ellenére a Wednesday mégsem lett rossz sorozat. Mindez pedig leginkább az alkotók odaadásában és az alapanyag iránti szeretetükben keresendő. Nagyon érezni, hogy a három rendező értő kézzel nyúlt Charles Addams örökségéhez, és pontosan tudták, mit akarnak csinálni. A széria nem akar az Addams Family-filmek babérjaira törni. Nem csupán abból kiindulva, mert ez Wednesday sorozata, hanem mert ez egy másik adaptációja az eredeti elképzeléseknek. Pontosan emiatt még maga Wednesday karaktere is "másabb", mint amit eddig láthattunk - és ebben rejlik az egyik legnagyobb ütőkártyája is a produkciónak (valamint félreérthetősége is, hiszen ha valaki vaskalaposan a Christina Ricci-féle Wednesdayt várja, az csalódni fog).

Anno Christina Ricci milliók szívét varázsolta el Wednesday karaktere által - most ugyanezt tette/teszi az imádni való Jenna Ortega is, csak egy másabb értelmezésben. Ortega karaktere nem Ricci karaktere, a mindössze 20 éves színésznő többszöri nyilatkozata szerint nem másolta le Ricci alakítását és ez látszik is. A sorozatbéli, tinédzser Wednesday szerepében ténylegesen egy újabb Wednesdayt köszönhetünk. Ugyanúgy megvannak a beszólásai, a fekete humora vagy a merev kiállása, mint eddig is, csak egy másabb alakot, karaktert kapott. Ortega elragadó és szenzációs alakításán pedig elképesztően látszik, mennyire imádta ezt a szerepet és semmit sem vett félvállról: legkisebb megmozdulásában is az odaadás érezhető (főleg ha azok a megmozdulások a táncparketten láthatóak…).

A címszereplőn kívül a többi színész is remekel - legyen szó a veterán osztagról vagy éppen az újonc csapatról. Előbbiek esetében Gwendoline Christie, Riki Lindhome, Jamie McShane vagy éppen maga Christina Ricci is nagyszerű, de Fred Armisent is üdítő volt látni. Catherine Zeta-Jonesnál és Luis Guzmánnál kicsit érezni, hogy rezeg a léc, de a sorozat második felében való felbukkanásuk (és háttértörténetük bemutatása) után kettejük játékát is meg lehet szeretni. Az újonc csapatnál pedig Emma Myers és Moosa Mostafa ügyesen egyensúlyoznak, hogy inkább kedveljük, mintsem taszítsuk őket, Joy Sunday abszolúte remek, Hunter Doohan játéka pedig a látható visszafogottsága ellenére is pazar.

Mindezeket egyszerre látva elmondható, hogy a Wednesday egy szórakoztató sorozat lett. Megvannak azon hibái, amiket nem lehet letagadni (mint például az idejét múlt narratíva, a béna CGI vagy éppen a mód felett eltúlzott, emiatt kissé nagyon erőltetettnek és mesterkéltnek ható finálé), viszont megvannak azon pozitív jegyei, amiket szintén nem lehet letagadni és amik végül helyrebillentik a mérleg nyelvét. Egy egyszerű, jóleső sorozatot kaptunk, ami lassan és tömören indul, de "meghálálja" a bele fektetett időt. Tudja, hol a helye és nem akar nagy babérokra törni, szimplán egy emlékezetes, hétvégi szórakoztatást kínál - egy fantasztikus főszereplővel, fülbemászó zenével, megkapó látványtervezéssel és persze Izével kiegészítve.

Hallgassatok meg egy másik véleményt is:

Wednesday - 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Addams Family rajongóknak.
  • Tim Burton és Jenna Ortega rajongóknak.
  • Aki szimplán szórakozni szeretne egy sorozaton.
Kinek Nem
  • Akiket zavar az idejétmúlt narratíva.
  • Akiknek tikkel a szeme a műanyag CGI-tól.
  • Aki nemtörődve a régi Wednesday karaktert akarja újralátni.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.