Bűnös élvezet. Számtalanszor halljuk ezt a kifejezést a filmes berkeken belül, amire az idők során több jelentésréteg is rátapadt. Így nevezzük azokat a filmeket, amik habár rosszak, de mégis élvezet nézni azokat. Vagy így nevezzük azokat a filmeket, amik habár jók, de mégis annyira szélsőségesek és explicitek, hogy már-már feszengünk közben. Akár ez, akár az (akár mindkettő?...), a Jason Statham nevével fémjelzett Crank-filmek is a bűnös élvezet kategóriájába tartoznak. És ez így van rendjén. 15 éves lett a 2009-es Crank 2: Magasfeszültség, és az évforduló apropóján újra elővettük ezeket az adrenalindús akciófilmeket, hogy rádöbbenjünk: ezek még mindig igazi bűnös élvezetek.
Anno 2006-ban jelent meg a Crank: Felpörgetve Brian Taylor és Mark Neveldine rendezésében. A párosnak ez az első filmjük, és habár köthető még egyikükhöz-másikukhoz néhány jó alkotás (mint a Happy! adott epizódja vagy a Szörnyszülők), inkább középszer vagy egyenesen pocsék filmekben utaznak/utaztak. Emlékszünk még a Gamer: Játék a végsőkig vagy a Szellemlovas: A bosszú ereje filmekre...? A Crank viszont nemcsak amiatt emelkedik ki a filmográfiájukból, mert ezzel debütáltak, hanem mert csaknem minden oldalról ráillik a "szokatlan" jelző.
Szokatlan a története miatt. Ugyanis a sztori szerint Chev Cheliost (Jason Statham - de eredetileg Johnny Knoxville-t szerették volna erre a szerepre) álmában megmérgezték egy spéci kínai idegméreggel. A gondok nem is ott kezdődnek, hogy Chelios egy profi bérgyilkos, aki utolsó megbízása során szerzett néhány ellenlábast magának, hanem mert a szívét leállító méreg miatt csak úgy maradhat életben, ha folyamatosan magasan tartja az adrenalinszintjét. Emiatt egész Los Angelest felforgatja, egyszemélyes hadseregként intéz el mindenkit, aki az útjába kerül. Célja, hogy ellenszert találjon a méregre, közben pedig hogy hidegre tegye azokat, akik őt akarták hidegre tenni.
Szokatlan a történetmesélése miatt. Az egész sztori miatt Jason Stathamnek - aki elmondása szerint a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső után a Crank forgatókönyvén nevetett a legtöbbet - rohannia kell, pumpálnia az adrenalint, hogy le ne álljon a szíve. Így a film az elejétől a végéig pörög, egy pillanatra sem áll le. Folyamatos az akció, a tűzpárbaj, a verekedés és a 19-re lapot húzó kaszkadőrmutatványok egész sora. Anno azzal is promózták a filmet, hogy Statham nem kért magának dublőrt, a mutatványokat ő maga hajtotta végre - még a film végi helikopteres jelenetet is. Valamint hogy nem használtak CGI-t a forgatás során. (Utóbbi amúgy nem igaz, elég csak megnézni azt a jelenetet, amikor Chelios az oldalára fordult autójában megy felfelé a mozgólépcsőn.)
Szokatlan a megvalósítása miatt. A 28 nappal később vagy a Collateral: A halál záloga mellett az első Crank volt az egyik korai film, amit digitálisan vettek fel (ahelyett, hogy a hagyományos 35 mm-es filmre forgatták volna). Neveldine és Taylor mindketten egy-egy HD kamerát kezeltek, csak egyikük egy tág, másikuk egy közeli plánban vette fel a jeleneteket. Ezáltal nem kevés forgatott anyagból választhattak az utómunka során - és emiatt érződik sokszor kaotikusnak a kameraszög vagy a gyors vágás.
Szokatlan a folytatása miatt. Neveldine-nek és Taylornak eleinte nem fűlt ahhoz a foga, hogy folytatást készítsenek (főleg a lezárást látva), így gyorsan fel is álltak a rendezői székből. Forgatókönyvíróként viszont maradtak - és ahogy egyre inkább körvonalazódott a "final draft", úgy kerültek ők is vissza abba a direktori székbe. Elmondásuk szerint más nem tudta volna úgy leforgatni a Crank 2: Magasfeszültséget, ahogy ők megálmodták. Ebben pedig van valami. A folytatás minden téren nagyobb, erőszakosabb és bevállalósabb lett. Fullba nyomta a kretént, nem érdekelte már senki és semmit - csak az, hogy egy még őrültebb fejezetet kanyarítsanak Chev Cheliosnak.
Szokatlan a második film kvázi létezése miatt. A folytatást látva az első Crank egy sétagaloppnak tűnik, annyira kaotikus jelenetek követik egymást (elég csak a lezárásra vagy a Kaiju harcra gondolni). Nyilván ez a visszájára is fordult, hiszen míg az első film (ami - szögezzük le - szintén elborult volt) a földön maradt, addig a Magasfeszültség kilőtte magát az űrbe és meg sem állt a Holdig. Emiatt teljesen érthető, ha valakinek (elég sok mindenkinek) már sok volt ez a film. Viszont az is teljesen érthető, ha valaki inkább ezt tekinti bűnös élvezetnek az elsővel szemben.
Szokatlan a mai világban. A Crank 1-2-t még maga Jason Statham sem nevezi jó filmeknek (azt nyilatkozta egyszer, hogy ha ilyen filmeket vállal, sose kap majd Oscart - elnézve A méhészt, a Feláldozh4tókat vagy a Meg 2: Az árkot, még manapság sem ért révbe a váltás…). Mind a kettő egy vérgőzös, őrült és kiszámíthatatlan adrenalinbomba lett, amiket viszont jó elővenni még napjainkban is. Itt van két film, amik tudják magukról, hogy csupán bűnös élvezetek, és nem akarnak többnek látszani - ellenben már-már tabudöntögetően merész eszközökhöz nyúlnak egy-egy jelenet vagy poén kedvéért. És egy olyan világban, ahol egyenesen muszáj tojáshéjakon lépkedni, nehogy felelősségre vonjanak valamilyen bagatell ürügy kapcsán, kellenek az ilyen explicit és már-már polgárpukkasztó filmek. Csak bírni fogja-e még a szívünk a sok adrenalint, ha esetleg elkészül a harmadik rész?...