A cikksorozat eddig megjelent részei:
- 11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 1. rész
- 11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 2. rész
- 11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 3. rész
- 11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 4. rész
Family Guy (1999-2003; 2005- )
Seth MacFarlane még 1999-ben kezdett bele a manapság egyik legnézettebb, felnőtteknek szóló animációs sorozatába, a Family Guyba, amelyet ugyan négy év után egy kis időre befejeztek és töröltek is az akkori műsorból, de a nagy népszerűségnek hála (és persze a sikeres DVD eladásokat nézve) a stúdió végül csak-csak folytatta Griffinék nem éppen hétköznapi történetét. Tényleg egy kisebb kihívás egyetlen érdekességet kiválasztani ebből a gagekkel teli szériából, aminél csaknem minden egyes epizódra jut egy megmosolyogtató kikacsintás. Mégis az egyik legérdekesebb poén pont a legkevésbé ismert is egyben, nevezetesen az intro zenéje. A zongorával kísért ikonikus muzsika sokunk fülében rekedt meg, és talán pontosan a megszokás miatt nem figyelünk már kisebb részletekre. Például arra, hogy az említett zongorán Louis szövegkönyvében az intro dala van lekottázva.
Harcosok klubja (1999)
A lassan 25 éves Harcosok klubját mindenki látta, vagy legalábbis mindenki hallott már róla. David Fincher generációteremtő filmje ugyanakkora kultusznak örvend mind a mai napig, mint a premierjekor, és tegyük hozzá, hogy teljesen jogosan. Bármilyen elemzői szempontból veselkedünk neki, a vége úgyis mindig az lesz, hogy a Harcosok klubja egy igazán kivételes alkotás - ha lehet a nagy szavakkal élni, akkor azt mondhatjuk, hogy közel van a tökéleteshez. Éppen emiatt a sokoldalúsága miatt rengeteg poén található a filmben, mi pedig (hasonlóan az előbbi Family Guyhoz) egy kevésbé ismert érdekességet hoztunk nektek. A klub megszületésekor, vagyis amikor először részegedik le a Narrátor és Tyler Durden, és kezdik el összeverni egymást, az első ütés igazán figyelemre méltó. Edward Norton fülön vágja Brad Pittet, ami eredetileg nem volt benne a forgatókönyvben. Ezt maga a rendező, Fincher súgta oda Nortonnak a forgatás előtt, hogy lepje meg színésztársát, és ne az arcát, hanem a fülét üsse meg. Az ezután elhangzó párbeszédet pedig a helyzet szülte, Pittnek tényleg fájt a füle: "Azt a k#rva! Ez a fülem volt! - Ne haragudj, de te kérted. - Miért pont a fülemet kellett?!"
A szarvasvadász (1978)
Manapság egyre kevesebb szó esik Michael Cimino eme klasszikusról, holott aki filmezésre adja a fejét, előbb-utóbb találkozni fog A szarvasvadásszal - már csak amiatt is, mert a több éve elhunyt, Oscar-díjas Zsigmond Vilmos volt ennek a filmnek is az operatőre. A Robert De Niro, Christopher Walken és John Cazale főszereplésével készült, több mint háromórás alkotásban könnyű elveszni, és még könnyebb a szomorkás, melankolikus hatása alá kerülni, főleg ha úgy nézzük, hogy ez Cazale utolsó filmje, amit még be tudott fejezni. Érdekesség gyanánt most nem a film ikonikus orosz rulettezésével fogunk foglalkozni, hanem a Michael (De Niro) és Stan (Cazale) közti konfrontációval. Mindenféle és fajta spoiler nélkül annyi mondható el, hogy a két férfi között élet-halál kérdéssé fajul egy vita, ami végül oda torkollik, hogy Michael pisztolyt nyom Stan homlokához. A két színész legendásan játszik ebben a röpke jelenetben, és teszik ezt azért, mert a revolver dobtárában tényleg volt egy darab éles töltény. A rendező Cimino és a két színész is beleegyezett, hogy így vegyék fel a snittet, viszont arról már se De Niro, se Cazale nem tudott, hogy a biztonságiak külön leellenőrizték minden egyes alkalommal, hogy nincsen a csőben a lőszer. Így ők valóban orosz ruletteztek, mert fogalmuk sem volt a töltény hollétéről.
Hannibal (2013-2015)
Sokunk felhúzta a szemöldökét, mikor még anno bejelentették, hogy TV sorozat fog készülni az egyik legismertebb fiktív sorozatgyilkosból, Hannibal Lecterből, még annak ellenére is, hogy a készítők külön kikötötték, hogy ők az eredeti regényt (Thomas Harris: Vörös sárkány) vették alapul. Aztán mi nézők csalódtunk benne a legpozitívabban, hiszen a szimplán csak Hannibalra keresztelt sorozat egy igazán figyelemre méltó és igényes darab lett. A címszereplő bőrébe bújt Mads Mikkelsen zseniális alakítást tett le az asztalra, amire még Anthony Hopkins is csak csettintene egyet. Mégis jelen esetben nem ez, hanem a karakter másik alapvető tulajdonsága került a fókuszba, nevezetesen a szakácstudása. Nem lehet szó nélkül elmenni a sorozatban megjelenő ételek mellett, hiszen ezeket olyan egzotikus és ínycsiklandozó módon tálalták, hogy csak nyálcsorgatva nézzük a képsorokat. Persze sokan mondhatják, hogy az egész csak kamu (vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy kacsa…), hiszen a reklámok, egyéb produkciók alapján tudjuk, hogy ezeket nem is igazi életekből készítik el. Ezzel szemben a sorozat alkotói többször nyilatkozták, hogy minden, az epizódokban megjelenő fogás valódi; igazi éttermi szinten készítették el őket friss hozzávalókkal - amiket persze forgatás után jóízűen el is fogyasztottak…
Apokalipszis most (1979)
A cikksorozat harmadik epizódjában már volt szó Francis Ford Coppola halhatatlan klasszikusáról, az Apokalipszis mostról, és ott gyorsan meg is említettük a film legtöbb érdekességét, kikacsintását. Mégis aki keres, az talál, így akadtunk rá erre az abszolút megmosolyogtató tényre is, ami a mozi elejével - egészen pontosan az első durván tíz percével - kapcsolatos. Ekkor láthatjuk ugyanis, hogy a Martin Sheen alakította Willard százados éppen a hotelszobájában részegedik le, veri szét a tükröket, kezd el ugrálni az ágyon, majd mélyről jövő sírásban tör ki. Azonnal beszippant a jelenet/film hangulata, ám az már kevésbé köztudott, hogy valójában hogyan is zajlott ennek a szakasznak a forgatása. Amikor éppen ezt a jelenetet vették fel, aznap volt pont Sheen harminchatodik születésnapja, és ennek jegyében eléggé fel is öntött a garatra - annyira, hogy a forgatásra is csontrészegen jelent meg. Coppola pedig ahelyett, hogy várt volna, míg kijózanodik, még több piát adott Sheennek, hogy élethűen tudja eljátszani a háború borzalmas következményei miatt szenvedő katonát. Az a pillanat, amikor a színész beleüt a tükörbe, nem volt benne a forgatókönyvben, de Coppola nem állította le a kamerákat; hagyta, hadd forogjanak, és Sheen hadd vérezze össze az ágyat, meg a takarót. (Amikor meglepődve ránéz a tükörszilánkok által összeszabdalt kezére, az a pillantás egy az egyben valódi, tényleg meglepődött a vére láttán.)
A remény rabjai (1994)
Egy másik újrázó, egy másik klasszikus. A remény rabjai azon filmek egyike, amiket számtalanszor meg lehet nézni, és az ember még sokadszorra sem unja el magát rajta; mindig egy utánozhatatlan feelgood érzést ad, mindig találni benne valami újat, valamit, amit eddig nem vettünk észre - például az érckalapáccsal kapcsolatos utalást. Az a poén, hogy Andy (Tim Robbins) az igazgató tanácsára közel tartja magához a Bibliát, nem szeretne megválni tőle, egyhamar kiderül, hiszen magában a könyvben rejtette el a szabadulása kulcsát, a Redtől kapott érckalapácsot. Ámde a szemfüles és ötletes megoldás leleplezése közben sokan elfelejtettünk a sorok között olvasni: Andy nem akárhol rejtette el a szerszámot, hanem pont Mózes második könyvénél, vagyis az Exodusnál (magyarul a kivonulás, kimenet).
Dokik (2001-2010)
Aki vevő a jó sitcomokra, a tényleg humoros poénokra, és akinek lassan tényleg agyérgörcse lesz a teljesen felesleges gépi nevetéstől (ugye mindenkinek beugrott Alvy Singer egyik örökérvényű beszólása?), az előbb-utóbb szembekerült a Dokikkal. Ez a vígjátéksorozat valahol a műfaj élmezőjében foglal helyet és semmi okunk sincs, hogy ezt megkérdőjelezzük. A Dokik tökéletesen elérte azt, amit a legtöbb sorstársa (Agymenők, Két pasi - meg egy kicsi, Joey, Így jártam anyátokkal stb.) nem tudott: úgy bemutatni az adott témát, hogy az egyszerre maradjon a valóság talaján és (nem hivalkodó módon) elkalandozzon a fikció világába is, valamint hogy egyszerre legyen képes jóízűen nevettetni, hogy a másik pillanatban (viccelődés nélkül) komolyan tudja venni magát. Emiatt a kettősség miatt nem is annyira meglepő, hogy a sorozat készítői minden egyes epizódnál egy vagy több orvossal, doktorral konzultáltak, hogy igazinak, valósnak érződjön a részek témái. Ezen konzulensek legtöbbje még a forgatáson közben is jelen volt, segítette a színészeket.
A tégla (2006)
SPOILER
Ezt a filmet manapság már lassan elvárás, hogy utálni kell, hiszen Martin Scorsese, a Nagymenők, a Casino, a Taxisofőr, a Dühöngő bika és még számos másik felejthetetlen klasszikus rendezője ezért az alkotásért kapta meg anno a Legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Ez pedig nagyban rányomta a pecsétjét A tégla fogadtatására is. Viszont ha eltekintünk ettől a dedós hülyeségtől, akkor egy rendkívül izgalmas, érdekes, csavaros mozi lesz a jussunk, amelyben legendás színészek játszanak közel legendás módon. Értő kezek csinálták meg ezt a remek filmet, így nem csoda, hogy akad benne egy-két kikacsintás is. Az egyik például pont az, hogy ha a képernyőn az egyik karakterhez közel megjelenik bármilyen (értsd: bármilyen!) formában egy X, akkor az a szereplő rövid időn belül fűbe fog harapni. Már csak emiatt is érdemes újranézni, és keresni a háttérben az elrejtett X-eket.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Sokan Michel Gondry 2004-es filmjét tartják az egyik legcsodásabb, leggyönyörűbb mozinak, és ezzel nehéz lenne vitatkoznunk. Amilyen egyszerű az Egy makulátlan elme örök ragyogásának felütése, annyira komplexen, csavarosan hozták ki aztán a végeredményt. Joel hosszú őrlődés után ki szeretné törölni az emlékezetéből régi barátnőjét, Clementine-t, viszont a folyamat megkezdése közben félúton döbben rá, hogy nem kitörölni kell a rossz emlékeket, mert ezek is azzá tettek minket, amik vagyunk - így főhősünk mindent megpróbál, hogy megállítsa ezt a végzetes baklövését. Jim Carrey és Kate Winslet fantasztikusan hozták a kettő leghétköznapibb karaktert, és pont ebben rejlett kettejük szerelmi szála is: ez mindenkire ugyanúgy vonatkozik, mint ahogy rájuk is. És ha hozzávesszük azt is, hogy film egyik legemlékezetesebb jelenetében, a könyvtárban egyetlen regénynek, könyvnek sincsen címe vagy száma, akkor az a legrészletesebb odafigyelést mutatja. Hiszen ha visszaemlékezünk egy adott helyre, nem tudjuk pontosan rekonstruálni az ilyen jelentéktelen információkat - csak a lényeget… mint ahogy Joel is.
Breaking Bad (2008-2013)
A Better Call Saul sikere is hűen bizonyítja, hogy az anyasorozat a 2013-as lezárását követően nem veszített semmit sem a népszerűségéből ennyi idő után sem. Pontosan emiatt kerestünk egy másik érdekességet is az előzőhöz, így akadtunk rá erre a ténylegesen alig észrevehető zseniális jelenetre. A harmadik évadban Hank majdnem elkapná a roncstelepen lévő lakókocsis methlaborban kuksoló sógorát, Walter White-ot és Jesse Pinkmant, amikor is hirtelen kap egy hívást, hogy a feleségét, Marie-t baleset érte. Benn a kórházban egy sor nővérekkel való üvöltözés és fel-alá rohangálás után maga Marie hívja őt fel, hogy megkérdezze, főzzön-e vacsorát. A pillanat, mikor Hank realizálja, hogy lóvá tették, a kép telítettségében csúcsosodik ki. A jelenet elején, a berohanáskor tiszta fehér a kép, élesebbek a színek, ami a karakter reményvesztettségét és kétségbeesését mutatja. Azután ahogy rájön az átverésre, a kép visszavált normálba, ezzel reprezentálva Hank dühének visszatérést.
Hang nélkül (2018)
2018 egyik nagy sikerével zárjuk az ötödik részt, nevezetesen a Krasinski-házaspár horrorjával, a Hang nélküllel. Amennyire várták a nézők, annyira lett ugyan megosztó maga a kész mozi, de még így is dicséretes, hogy az alkotók mertek kísérletezni, mertek valami újba belefogni, mi pedig nagyon is szerettük. A kasszáknál rendesen hozta is pénzt, így nem csoda, hogy elkészült a Hang nélkül 2 és további filmek is formálódnak. Érdekesség gyanánt persze, hogy egy csenddel kapcsolatos dolgot hoztunk nektek, nevezetesen a film elejei bolti jelenet egy pillanatát. Ekkor láthatjuk, hogy a földön mukkanás nélkül játszó kisgyerek pont chipsekkel, burgonyaszirmokkal telepakolt polcok előtt ül, hiszen az emberek mindössze ezeket hagyták már a kifosztott boltokban.
