Ana de Armas élete konkrétan a megtestesült amerikai álom. Egy világ választotta el őt attól, hogy ismert színész legyen, mégsem adta fel sosem ezt a célját. Minden adódó lehetőséget azonnal megragadott, amint az elé került, és sokszor csak a kitartásán (meg persze a szerencséjén) múlott, hogy eljusson oda, ahova már 35 éves kora előtt elért: Hollywood legfelsőbb polcára, akiért csak úgy kapkodnak a stúdiók.
Na de ki is ez a kubai-spanyol (hamarosan pedig már amerikai) állampolgárságú hölgy?
A kezdetek
Ana de Armas (teljes nevén Ana Celia de Armas Caso) 1988. április 30-án látta meg a napvilágot a kubai fővárosban, Havannában, mielőtt háromévesen Santa Cruz del Norte-ba, az ország északi partvidékének pálmafás kisvárosába költöztek családjával, ahol apja egy kormányhivatalban dolgozott. Az internet és a közösségi média hiánya nélkül a gyermekkora nagy részét az utcán töltötte, egy olyan országban, ahol nem sok kapcsolata van az embernek a külvilággal.
Bizonyos szempontból ez arra késztetett, hogy az életre és a barátságokra koncentráljak a sok külső tényező helyett. Mezítláb nőttem fel, a tengerparti sziklákon futottam, úsztam. Én és a barátaim színdarabokat adtunk elő a szomszédoknak. Imádtam lámpaoszlopokra és fákra mászni, és megszállottan mentettem macskákat és kutyákat az utcáról - minden nap egy új állattal tértem haza, amivel az őrületbe kergettem anyámat.
- mesélte erről a színésznő korábban egy interjú során.
Korai évek
Tízéves koráig csendes élete volt. Ám ekkor a család visszatért Havannába, ahol a fiatal de Armas hamar felfigyelt a város tekintélyes és közismert Nemzeti Színházi Iskolájára. De Armas nyaggatta a szüleit, hogy engedjék őt el oda meghallgatásra, de azok először megpróbálták lebeszélni erről az álomról, hiszen csekély esélyt láttak ennek a karriernek a megvalósulására. Ezzel azonban csak pont az ellenkező hatást érték el nála: teljesen elszánt lett, és hat hosszú, improvizáción alapuló meghallgatás után azon maroknyi jelentkező közé került, akik végül felvételt nyertek. 14 évesen iratkozott így be ide, és gyakran stoppal jutott el az órákra. 16 éves korára aztán már főszerepet kapott az Una rosa de Francia című játékfilmben, mint a forradalom előtti Kubából menekülni vágyó tinédzser - a rendes iskolája nagy bosszúságára, ahol egyáltalán nem nézték jó szemmel, ha a diákjaik elhanyagolják a tanulást a színészkedés javára.
Egyáltalán nem érdekelt, mit gondoltak. Szerintem ugyanis nem volt jobb iskola egy forgatásnál. Szóval mindkettőt csináltam egyszerre: gyakran elaludtam az órákon, de bepótoltam, amit elmulasztottam
- mesélt erről egyszer egy interjúban a színésznő. Ambíciói pedig már ebben a korban túlmutattak hazája partjain. Néhány hónappal az érettségi előtt meghozta a döntést, hogy egyedül költözik Madridba, az anyai nagyszülei révén kapott spanyol útlevelét kihasználva. Ez taktikai lépés volt részéről, hiszen Kubában, ha valaki elvégzi az iskolát, akkor több évig tartó szociális munkát kellett volna elvégeznie. Ez pedig megrekesztette volna színészkedésről szőtt álmait.
Amikor 18 évesen megérkezett a spanyol fővárosba, de Armas az ügynökén kívül alig ismert valakit. A kockáztatása azonban kifizetődött: alig két héttel később már el is nyerte a diáklány Carolina Solís szerepét az Internátus (El Internado) című televíziós műsorban. A sorozat, amely egy elit bentlakásos iskolában játszódik, és tele van sötét titkokkal, misztikummal és néhol hátborzongató eseményekkel, egy csapásra a tini magazinok címlapjára juttatta, és azonnal országszerte híressé tette.
Az utolsó előtti évadig tartott ki a sorozat mellett, aztán viszont új kihívás elé akart nézni. Addigra azonban a pénzügyi válság már Spanyolországban is éreztette hatását, és az új filmes produkciók is nehézkesen haladtak. De Armas, aki már tudatában volt annak, hogy csak tini szerepeket kap, és kezdett beskatulyázódni, ismét nekiállt a kiúton gondolkodni.
2014-ben pedig jött is a lehetőség: Jonathan Jakubowicz rendező felfigyelt rá az Internátusban, és megkérte, hogy utazzon Los Angelesbe, hogy vegyen részt a meghallgatáson egy spanyol nyelvű szerepre A kőkezű (Hands of Stone) című filmben. De Armasnak sem kellett több: mindent hátrahagyva, egy bőrönddel a kezében azonnal útnak indult, aki végül meg is kapta a szerepet az olyan nevek mellett, mint Robert De Niro, John Turturro vagy Edgar Rámirez. Így tehát a késői megjelenés ellenére (a filmet csak 2016-ban mutatták be) ez lett az első hollywoodi munkája.
Hollywood: Az álom születése
Los Angelesbe érkezvén jöttek azonban csak igazán a kihívások. Teljesen ismeretlenként, az angolt egyáltalán nem beszélve kellett valahogy betörnie Hollywoodba. "Amikor az első találkozóm volt az ügynökömmel, egy kukkot sem tudtam mondani. Csak bólogattam és mosolyogtam. A nulláról kellett kezdenem az egészet." A meghallgatásokra is jobb híján úgy járt el, hogy a szövegeket fonetikusan tanulta meg, és úgy adta elő. Ez a fajta elhivatottsága és kitartása pedig ismét kifizetődőnek bizonyult, hiszen elkezdett szerepeket kapni.
Ott volt először Eli Roth horrorjában, a Kopp-koppban (Knock Knock), amelyben Keanu Reeves életét keserítette meg néhány igen pikáns és emlékezetes jelenetben, majd Todd Phillips igaz történetén alapuló vígjátékában, a Haverok fegyverben-ben is feltűnt, amelyben Miles Teller szélhámos fegyvernepperének barátnőjét alakította. De Armas sokkal többet hozott ki a szerepből, mint ami eredetileg benne volt. És még ennél is többet kihozhatott volna, csak a nyelvi akadályok közbeszóltak:
Az egyik jelenetben a rendező meg akarta változtatni a párbeszédet. Ez volt karrierem egyik legrosszabb pillanata. Az egész stáb előtt próbálkoztam és próbálkoztam, de egyszerűen nem ment, nem tudtam megszólalni. Todd végül azt mondta: 'Felejtsd el, csak mondd úgy, ahogy volt'. Annyira szomorú és frusztrált voltam emiatt, mert nem lehettem önmagam, nem volt meg a színészi szabadságom. Arcon csapott a valóság. Azt gondoltam: jobbnak kell lennem. Keményebben kell dolgoznom.
És így is tett. Beiratkozott egy négy hónapos angol gyorstalpaló tanfolyamra, és újra belevetette magát a meghallgatásokba. Míg el nem jött számára a nagy áttörés.
Az áttörés neve: Joi
Ezt azonban nem egy emberi szerep hozta meg számára. Denis Villeneuve pazar neo-noir sci-fijében, a 2017-ben bemutatott Szárnyas fejvadász 2049-ben (Blade Runner 2049) ugyanis ő lett Joi, az AI-társ, aki hiába volt csak egy hologram, Armas képes volt megtölteni élettel és érzelemmel a karaktert, miközben tapintható kémiát alakított ki Ryan Gosling replikánsvadász nyomozójával. A film hatalmas siker lett a kritikusok körében, több Oscart is elnyert, Armast pedig egy csapásra feltette Hollywood térképére.
Emiatt kicsit elkeserítő volt számára, amikor nem sokkal később egy titkos projekt meghallgatására kértek tőle próbafelvételt, karakteréhez pedig csak két szót mellékeltek: latin-amerikai, gondnok. Éppen egy kimerítő, három hónapos forgatás közepén volt Greg Barker Sergio című életrajzi filmjének munkálatain, Thaiföldről Brazíliába és Jordániába utazva oda-vissza, mint a békefenntartó és emberi jogi keresztes lovag, Sérgio Vieira de Mello partnere, az ENSZ-diplomata, akit 2003-ban Bagdadban öngyilkos merénylő ölt meg (megjegyzés: ezt a filmet szintén később, csak 2020-ban mutattak be, a Netflixen).
Emiatt úgy volt az egésszel, hogy nincs hozzá energiája. Azt mondta nekik, hogy vagy elmondják, miért éri ez meg neki, vagy passzolja az egészet. Kétszer is visszautasította őket a leírás miatt. Végül azonban elküldték neki az egész forgatókönyvet, ami azonnal levette a lábáról, és rögtön elment a meghallgatásra.
Bizony, ez volt a Tőrbe ejtve (Knives Out), Rian Johnson modern kori Agatha Christie-féle krimije igazi sztárparádéval. A milliomos krimiíró ápolónőjeként játszott sarkalatos szerepe pedig abszolút felforgatta klisés karakterét, köszönhetően a forgatókönyvnek, na meg Armas remek játékának. Meg is kapta érte élete első Golden Globe-jelölését, miközben elnyerte a társfőszereplő Daniel Craig csodálatát is, aki nem sokkal később megálmodta a számára azt a Bond-szerepet, amely Hollywood egyik legkeresettebb színésznőjévé tette.
Ana de Armas, mint Bond-nő
Ő lett Paloma, az elképesztően gyönyörű, ám még nagyon zöldfülű, és stílusosan kubai CIA-ügynök a 007: Nincs idő meghalni (No Time to Die) című filmben, amely lezárta a Daniel Craig-féle James Bond korszakot. Ennek a forgatására toppant be De Armas a még Amerikában szintén forgó Szöszi munkálatairól gyakorlatilag szünet nélkül. Az egyik nap még Monroe bőrébe bújt, hogy konkrétan másnap már a londoni Pinewood stúdióban akciózzon, mint az első kubai színész, aki Bond-nőt alakíthat.
Nem csoda hát, hogy bevallása szerint is az első felvételei Palomaként még Monroe-árnyékában telt: "Nem álltam készen arra, hogy elengedjem. A szívem mélyén azt kívántam, bárcsak lett volna még néhány napom, hogy elbúcsúzzak tőle" - emlékezett vissza erre az időszakra a színésznő. És mégis, mindezek ellenére de Armas ismét bebizonyította, hogy mindennel képes megbirkózni: az akció- és kaszkadőrjeleneteket ő maga végezte el a munkálatok során, és bár csak alig 12 percet szerepelt a filmben, mégis emlékezetesett hozott rövid szerepében, kihozta belőle a maximumot - talán még többet is -, és a film egyik abszolút csúcspontja lett.
Az Oscar-kapujában
Térjünk akkor rá karrierje eddigi legfontosabb szerepéhez, ha már az előbb szóba jött. A 2022-ben a Netflixen bemutatott Szösziben (Blonde) ugyanis ő formálhatta meg Marilyn Monroe-t, amely ha finoman akarunk fogalmazni, akkor rettentő megosztó lett a kritikusok és a nézők körében, ha pedig durván, akkor nevezhetjük csúfos bukásnak a közel háromórás filmet. Egy valamiben azonban mindenki egyetértett: hogy de Armasra nem lehetett panasz, aki nem csak külsőben, de belsőben is remekül keltette életre az ikont. A szakma pedig ezt a színésznő első Oscar-jelölésével hálálta meg.
Örült is a szerepnek egyébként de Armas, aki ekkor már kezdte picit unni az akciózást:
Rengeteg későbbi akciószerep származik abból a néhány percből, amit a Bondban töltöttem. Ha a Szöszi most elhozza nekem ezeket az intenzív, sötét szerepeket, akkor boldog leszek. Ezekkel a kérdésekkel szeretnék ugyanis szembenézni szerepeim során. Tabukról és kényelmetlen dolgokról akarok beszélni, és rájönni, hogy valójában mit érzünk velük kapcsolatban.
Legutóbbi szerepei és a jelen
Ugyanakkor neki is sikerül olykor mellényúlni a filmválasztással. A Nincs idő meghalni óta ugyanis nyugodtan mondhatjuk, hogy nem volt jó filmje. Hiszen sem a Ben Affleckes (akivel a forgatás során összejött, és pár hónapig együtt is voltak) Mélyvíz (Deep Water), sem a Netflixes kémfilmes blockbuster, A szürke ember (The Gray Man), sem pedig legutóbbi akciószerepe, a Ghosted nem azok az alkotások lettek, amivel szívesen büszkélkedne akárkinek. Még ha egyébként rajta tényleg nem múlt semmi egyik esetben sem. És Oscar-jelölés ide vagy oda: a Szöszi sem lett kimondottan jó film.
Persze történtek vele jó dolgok is mostanában. Affleckkel való szakítása után például összejött a Tinder alelnökével, Paul Boukadakisszal, akivel a mai napig egy párt alkotnak. Idén áprilisban pedig meghívták az Amerikában hatalmas népszerűségnek és kultusznak örvendő Saturday Night Live-ba, mint műsorvezető és vendég, ami odakint tényleg nagy megtiszteltetést jelent a szakmában.
Mit hoz a jövő?
Egyelőre egyetlen bejelentett készülő filmje van, ami szintén nagy dobásnak ígérkezik: ő lesz a főszereplője a John Wick-spinoffnak, a Ballerinának, amiben egy fiatal bérgyilkost kelt életre. A film 2024 nyarán érkezik majd a mozikba, ezzel viszont Armas egy időre búcsút int az akciónak:
Másfajta filmeket is szeretnék csinálni, és bármennyire is élvezem ezt a műfajt, izgatottan várom, hogy más dolgokat is csináljak. Nem hiszem, hogy egész életemben tudnék csak akciófilmeket csinálni. De biztosan visszatérek majd még ehhez, de ahhoz a projektnek is megfelelőnek kell lennie majd.
Emellett úgy hírlik, hogy ő lesz a főszereplője a 2000-ben készült Joint Security Area című koreai film remake-jének, melyben Armas egy spanyol katonai ügyvédet alakíthat, akit Hágából küldenek, hogy kivizsgáljon egy lövöldözést az amerikai tengerészgyalogság és a mexikói különleges erők között.
Az viszont biztos, hogy most már eljutott arra a pontra a még mindig csak 35 éves sztár, hogy nem fog kelleni a munka miatt izgulnia: kétség kívül hatalmas karrier előtt áll. És csak idő kérdése, hogy az Oscart is elnyerje. Mi nagyon drukkolni fogunk neki, hogy tényleg így legyen.