Rendkívül erős mezőny gyűlt össze a 2020-as Oscar Legjobb film kategóriájában, hiszen olyan filmekről van szó, amelyek általánosságban véve a sajtót és a nézőket is meg tudták nyerni maguknak. Ez alól mi sem vagyunk kivételek.
Az alábbi felsorolás afféle emlékeztetőként született meg: egyrészt rávilágít arra, hogy bármelyik film kaparintja meg az aranyozott papírnehezéket, mi csak nyertünk azzal, hogy elkészültek és láthattuk őket, másrészt pedig felidézi az elmúlt hetekben, hónapokban írt kritikáinkat, amelyek nagy része már az új, plecsnis rendszerben született. Jó érzés végigtekinteni rajtuk, próbáljátok ki ti is:
Az ír (The Irishman)
Idézet a kritikából: "Az ír, nem tömegfilm, sokan nem fogják tolerálni sem a hosszát, sem a stílusát, mégis hiánypótló alkotás született. Robert De Niro évek óta nem volt ennyire jó, Al Pacino "over the top" ordibálásait régóta nem élveztem ennyire, Joe Pescit pedig hatalmas élmény volt látni ennyi év után a vásznon. Egy igazi öregfiús, ízig-vérig klasszikus gengszterfilm született, mely során sokszor kapott el a deja vu érzés. A semmihez sem fogható, esszenciális Scorsese világ még mindig képes magával ragadni, így Az ír bátran állítható az Aljas utcák, a Nagymenők és a Casino mellé."
Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)
Idézet a kritikából: "Waititi újfent megmutatta, hogy a hibbantság képes együtt létezni a fajsúlyos tartalommal, noha bizonyosan nem mindenki számára befogadható ez a sokrétűség, valamint az a tény, hogy egy náci kisfiú tanít minket emberségre. Nem kell megijedni a polgárpukkasztó szinopszistól, inkább vegyük észre benne a szívet és a lelket, elvégre ennyire különleges és megható, mégis giccsmentes szatírát nem nagyon láthattunk még a szeretet erejéről."
Joker
Idézet a kritikából: "Phillips nem csak az év, de talán az évtized egyik legfontosabb és egyik legjobban megkomponált moziját tette le elénk az asztalra. Hiszen attól, hogy a szőnyeg alá söprünk egy a mindennapjainkban velünk élő társadalmi problémát, azzal csak elkerülhetetlenül megindulunk azon a lejtőn, ahonnan talán soha nincs visszaút, így a tükörbe belenézni legalább olyan fájdalmas, mint felismerni, hogy a képregényfilmek műfajában jóval több rejlik annál, mint ahogy azt valaha is gondolni mertük volna."
Kisasszonyok (Little Women)
Idézet a kritikából: "A Kisasszonyok legfőbb erénye, hogy szívmelengető nézni. A cselekmény bájosan andalog, miközben együtt nevetünk a lányokkal, s ha kell, együtt nézünk szembe a konfliktusokkal. A direktor által kreált elragadó atmoszféra gondoskodik róla, hogy a néző effektíve a család részének érezze magát, ami önmagában is baromi jó érzés. Pedig nem földre szállt angyalokról van szó, mindenkinek megvan a maga hibája, de képesek vagyunk elfogadni őket. "
Házassági történet (Marriage Story)
Idézet a kritikából: "Noah Baumbach eddigi legérzelmesebb filmjét hozta össze Scarlett Johansson és Adam Driver fantasztikus párosával. Ugyanolyan hétköznapi és földhözragadt témához nyúlt a rendező, mint korábbi filmjeinél, amit jól megszokott, egyedi narratívájával önt nyakon. A Házassági történet egy magával ragadó melankolikus és egyben megindító film két ember szerelméről, annak elmúlásáról és egy ilyen kapcsolat érzelmi hullámvasútjáról nagyszerű dialógusokkal, katartikus jelenetekkel, bájos aláfestő zenével, a mindennapos emberi kapcsolatok oly sokrétű ábrázolásával, ami miatt minden filmjéről ódákat tudnék zengeni."
1917
Idézet a kritikából: "Az 1917 az utóbbi idők egyik legimmerzívebb filmélménye, egyszerűen olyan képekkel és kameramozgásokkal operál, hogy nézőként többször is hüledezve fogjuk megkérdezni a vászontól, hogy "ezt mégis hogyan vették fel?" Akit tényleg érdekel erre a kérdésre válasz, jó pár hivatalos, "így készült" videót találhat a neten, amiben elmagyarázzák, hogy sokszor napokig vártak a megfelelő felhőviszonyokra, vagy hogy épp hány drónt, kocsit és futkorászó operatőrt kellett koordináltan mozgatni ahhoz, hogy ez a film ilyen formában elkészülhessen. Ahelyett viszont, hogy vágásokat keresünk, első alkalommal mindenképp engedjük, hogy a rendező, Sam Mendes és a méltán híres Oscar-díjas operatőr, Roger Deakins bedobjanak minket ezzel a két szerencsétlen katonával együtt az árokba és a mély vízbe."
Volt egyszer egy Hollywood (Once Upon a Time in Hollywood)
Idézet a kritikából: "Mindannyiunk Leója szinte kisajátítja magának a filmet, abszolút ő viszi a hátán a szabad folyású cselekményt. Játék a játékban az egész, DiCaprio pedig szemmel láthatóan imádja, hogy színészt alakíthat a vásznon, és könnyedén hozza is, amit megszokhattunk tőle - talán túlságosan is megszoktuk mára. Ellenben Pittel, aki egy jóval szűkszavúbb és látszólag egyszerűbb keményfiú bőrébe bújt, ám ki merem jelenteni, hogy a Volt egyszer egy Hollywood legerősebb szegmenseit egyértelműen Cliff Booth karakteréhez és Pitt rutinos és halál laza alakításához köthetjük. Imádtam."
Élősködők (Parasite)
Idézet a kritikából: "Ha össze lehetne hasonlítani a rendező előző munkáival, a rendkívül pozitív felhozatalt tekintve is előkelő helyen szerepelne az Élősködők. Ami a témát illeti, érezhetően sok áthallás van az előző alkotásai között: hozta magával a Snowpiercer és az Okja társadalomkritikai vonalát, miközben a filmjei legtöbbjére jellemző család-dinamikát is hangsúlyosan használja, mint kulcsmotívumot. A tónusváltások azonban talán A gazdatest óta itt működnek a legjobban és a feszültséget is még gördülékenyebben, még pontosabban adagolja, mint bármely másik filmjében. Mindent összevetve tehát nem érzem túlzásnak kijelenteni, hogy az Élősködők egy eddig is zseniálisnak tartott rendező újabb remekműve, emellett pedig az év egyik legszórakoztatóbb és egyben legmaróbb mozgóképes alkotása. Még úgy is, hogy így elsőre a befejező képsorok hagytak bennem némi hiányérzetet."
Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari)
Idézet a kritikából: "Mangold filmje mulattatóan ábrázolja a konfliktusokat, a párbeszédek gördülékenyek, Marco Beltrami zenéje többnyire kellően dögös és karakteres, valamint úgy en bloc szívnek sincsen híján, hála azoknak a jeleneteknek, melyekben Ken a családjával tölti az idejét. A versenyjelenetek ügyesek és izgalmasak, a mellékszereplők is szerethetők (vagy épp hő szívvel utálhatók, köztes állapot ritka) és a humor a helyén van."
Nektek mik voltak a kedvenceitek a fenti címekből?