Akárcsak tavaly, idén is jelentkezünk egy több részből álló cikksorozattal, melyben 2023 legjeit vesszük számításba. A kedvenceink és a borzalmak összegzése mellett nem maradhatnak ki azok a filmek sem, melyektől sokat vártunk, de nem hozták azt a szintet, amit előzetesen predesztináltunk.
A végeredmény erősen megosztotta a szerkesztőséget, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy két olyan alkotás is szerepel a listán, melyek végül a top 10-ben is helyet kaptak.
5. John Wick: 4. felvonás
Sokan rögtön felhördülhetnek, elvégre a John Wick széria abszolút a csúcson van. A negyedik felvonás kritikailag és anyagilag felülmúlt minden korábbi epizódot, illetve a nézői konszenzus is itt a legpozitívabb. Ám azok sincsenek kevesen (szerkesztőségünkben sem), akik aggályukat fejezik ki a franchise-zal kapcsolatban. A majd' három órás játékidő hiába van telepakolva akciókkal, egy idő után monotonná válik, s miközben igyekeznek kibővíteni ezt az univerzumot, a saját kis buborékjában is sokszor kínosan erőltetettnek hat a beleszuszakolt sztori. Messze nem pocsék, technikailag igényes, de talán nem kéne megvárni, amíg eljutunk a Halálos iramban szintjére.
4. A gyilkos
David Fincher legújabb munkája kifejezetten megosztóra sikeredett. Mi eléggé szerettük, nem most találkoztok vele utoljára, de ahogy a helyezése mutatja, voltak, akik nem tudtak mit kezdeni vele. Valahol érthető, mert egy, már-már túl egyszerű darabról van szó, meglepetések nélkül, folyamatos narrációval, s hiába precíz és profi a kivitelezés, az a bizonyos Fincheres extra ezúttal elmaradt. A végeredményt persze ettől függetlenül sem lehet rossznak titulálni.
3. Az alkotó
Gareth Edwards sci-fije hiánypótlónak ígérkezett. Igazi utópisztikus csemege, csodás látvánnyal, aktuális és fontos sztorival. Elméletben szépen hangzik, kár, hogy ebből csak a remek vizualitást nem érheti panasz. Egy autentikus pillanata sincs, drámának borzasztóan felszínes, sci-finek elcsépelt, illetve tartalmilag is késett minimum 20 évet, nem beszélve a komplett utolsó harmadról, ami kínos és giccses. Így is megvoltak a maga rajongói, de a mozikban megbukott és a kritika sem ölelte túlságosan keblére, sajnos érthető okokból.
2. Indiana Jones és a sors tárcsája
Igazi kétesélyes játékosnak tűnt Indy legújabb kalandja, s végül nem lett katasztrofálisan rossz, de a jótól is messze áll. James Mangold hiába művelt csodát a Logannel, került Oscar közelbe Az aszfalt királyaival, ide nem volt elég a tudománya. Harrison Ford igyekszik hitelesen csattogtatni ostorát, de Phoebe Waller-Bridge inkább irritáló, mintsem szimpatikus utánpótlás. A zárásra húzhattak volna egy merészet, de beijedtek és maradt a biztonsági játék. Inkább lenne emlékezetesen nézhetetlen, mert így villámgyorsan elmerült a feledés homályában. Maximum az év egyik legnagyobb anyagi buktájaként fogunk hivatkozni rá.
1. Megfojtott virágok
Mi sem mutatja jobban szerkesztőségünk megosztottságát, mint a Megfojtott virágok helyzete. Martin Scorsese műve ugyanis a top 10-es versenyben sem szerepelt rosszul, ám akit nem tudott berántani, annak súlyos csalódást okozott. Semmiképp sem én vagyok a legjobb ember ennek kifejtésére, megindoklására, elvégre imádtam mind a három és fél óráját, de ilyen a demokrácia. A maratoni játékidő, a rendező zsánerfilmes paneleinek fárasztó hatása, netán a helyenként repetitív cselekmény persze felróható negatívumok, s van, hogy valakit nem temet maga alá a Scorsese által teremtett miliő. De ettől az egyet nem értéstől változatosak az efféle listák.
